Győri Szent Ignác Templom
A GYŐRI SZENT IGNÁC TEMPLOM MŰMÁRVÁNYAINAK RESTAURÁLÁSA Restaurátorok: Fábián Pál, Seres András A karzat feletti tetőzet hibája miatt a nyugati oldal beázott. A mindig azonos helyen lecsorgó víz néhol teljes vastagságában lerombolta a márványozást, máshol mély árkokat vájt bele. A fejezetek meglehetősen mélyen erodáltak. Ennek a pillérkötegnek nagyméretű fejezete olyan állapotban volt, hogy a határán állt annak, hogy elpusztultnak nyilvánítsuk, mivel az eredeti síkjában épen maradt műmárvány réteg nem érte el az 50 %-t. Vagyis a felület eredeti szintjéből, az eredeti rétegből kellett lecsiszolni ahhoz, hogy nagyobb százalékban jussunk az eredeti mintához és a gazdagon tagolt forma is megmaradjon. Ez a márványréteg itt mindössze 1-2 milliméter vastag, és bár egy monokróm hígított műmárvány anyaggal glettelhető felület, de erezetet is tartalmazó gyúrt anyaggal nem pótolható, mert az a plasztikus részek bizonyos mértékű leverését követelné. Az orgona fölötti, félkörívben záródó falszakasz gyenge megtartású volt. Erősen repedezett, a hordozórétegtől nagyobb területeken elvált. Itt olyan vékony volt a műmárvány, hogy az 1-2 mm vastag, összetört, mállékony, elvált részt nem lehetett teljes egészében megmenteni. Nagy részét injektálással visszarögzítettük, a megtarthatatlan, vagy már lehullott részeket pedig új anyaggal pótoltuk. A kapu melletti falfestéseket eltávolítva feltáródott a bejárat mindkét oldalától egyforma távolságra, magasan, két, szabályos, szögletes formájú folt, amelyet nem műmárvány borított, hanem egyszerű vakolat. Ezeket a vakolásokat megbontva, feltűnt, hogy alatta laza téglafalazás van. Szondázó nyílást készítettünk néhány tégla eltávolításával. Két, befalazott világítóablakot találtunk. A kibontás mögött a templom homlokzatának szoborfülkéi voltak. A karzat lépcsőházi világítóablaka szintén egy homlokzati szoborfülkére nyílik, onnan kapja a fényt. A karzat alatt kibontottuk mindkét ablaknyílást. Az eredeti ablaktokok még épségben megvoltak. Az ablakok körül azonban sérült volt a műmárványozás. A sérülések speciális fajtája a műmárvány anyagba vésett feliratok. Ezek nagy része évszámokból és nevekből állt. A templom különböző helyein találkozhattunk velük. Készítésük a márványozás elkészültét követően szinte azonnal megindult. Több nevet találhatunk már az 1700-as évek második felétől datálva. A szentély volt a templom legszennyezettebb, legrosszabb állapotú műmárványozásával díszítve. Az oldalfalain jelentkeztek a legnagyobb elmozdulások, hosszan lefutó, szélesen megnyílt repedések mentén. A síkok egymástól néhol nyolc milliméterre is elemelkedtek egymástól. A repedések mindegyikét egyforma, kormos szennyeződés töltötte ki. Tiszta, vagy tisztább repedést nem találtunk. Ebből következett, hogy ezek a repedések feltehetően egy időben keletkeztek, újak pedig azóta nem jöttek létre. Későbbi, vagy friss repedések kevésbé, vagy egyáltalán nem lettek volna szennyezettek. Ezek a sérülések is az 1763-as földrengés során keletkezhettek. A falak ma stabilak. A restaurálási munkák négy éve alatt nem tapasztaltunk semmilyen mozgást. A munkák megkezdésének első évében, a karzat körül kitömött repedések öt év elteltével is zártak maradtak. A szentély oldalfalain lévő ablaknyílások volutákkal, félpillérekkel, párkányokkal, plasztikus betétekkel gazdagon tagolt keretezései a hajó márványozásaihoz hasonló állapotúak voltak. Az oldalfalak aranyozott faragványainak leszerelését követően minden eddiginél nyilvánvalóbban megmutatkozott az a színeltérés, ami 260 év alatt a szabadon álló, és a fából faragott díszek által elfedett részek között létrejött. A műmárványozott felületre rögzített, aranyozott fafaragványok alatt megmaradt az eredeti, sötétebb és élénkebb szín. A tisztítás után jól látszódott, hogy a világos, zöldes betétszínek eredetileg élénkebb, kékesebb színűek voltak. A templom műmárványozásainak restaurálását 2002-ben kezdtük meg. Az első munkaszakaszban a karzat alatti, és a karzat feletti részeket, valamint az első két oldalkápolnát magába foglaló részig, a hajó oldalfalainak műmárványozott felületeit restauráltuk. A második munkaszakaszban a templomhajó oldalfalainak a szentélyig tartó részét állítottuk helyre 2003-ban. 2004-ben került sor a szentély oldalfalait díszítő márványozás,- végül 2005-ben a főoltár műmárványozott architektúrájának restaurálására. Az eredeti márványozás egyszerűen készült, technológiája mégsem nevezhető teljesen szokványosnak. A rétegek itt a következő rendszert alkotják: A hordozófalon alapvakolat van, majd azon hozzávetőlegesen ujjnyi vastag gipszes műmárvány, végül 1-2 mm vastag, az erezetet és mintázatot alkotó réteg található. Az aránylag híg konzisztenciájú anyagot előre megkeverték, majd a falra simították, és síkoló vágás nélkül kezdték meg a felületek csiszolását. Többek között ez eredményezi a barokk márványozásokra jellemző hullámosságot. A restaurálást a márványozott felületek tisztításával kezdtük. Először a lerakódott szennyeződés nagyobb részét szárazon eltávolítottuk. A folyadékos tisztításhoz foszfátmentes, folyékony tisztítószer, vízzel erősen higított változatát használtuk. A tisztítószer maradványokat tisztavizes öblítéssel távolítottuk el. A márványozást vastagon borító, makacs, kormos szennyeződés eltávolítása után tárult fel az eredeti színezés, mintázat és a réteg tényleges állapota. A tisztítás után az ily módon már hiányaiban és sérüléseiben teljes mértékben elénk tárult márványozás konzerválása következett. Először a márványozás táblás elválásainak az eredeti hordozófalra történő visszarögzítését végeztük el. A meglévő márványozások stabilizációja után eltávolítottuk mindazokat a korábbi felújítások során elkészített kiegészítéseket, amelyek vagy oda nem illőek voltak, vagy elpusztultnak voltak tekinthetőek. A műmárvány kiegészítéseket az eredeti technológiával megegyezően készítettük el. Valódi bőrenyvből készített, beállított kötésidejű márványvizet készítettünk. Ennek modellgipsszel készített keverékéből állítjuk elő a szükséges anyagot. A kisebb javítások, nagyobb kiegészítések és nagyobb méretű rekonstrukciók elkészítésekor fel kell mérni minden egyes színű márványozásnak eredeti szín- és anyagösszetételét. E szerint állítjuk össze a márványozás mintáit és az azokhoz szükséges színek mennyiségeit. Az előkészített, különböző színű műmárvány anyagokból készítjük el a mintázatot. A műmárvány anyag felhordása után következik a csiszolás. A műmárvány csiszolása hét finomítási fokozatból álló munkafolyamat, miközben a felület finomítását tömítéssel is elő kell segíteni. A kiegészítések mellett, az egész meglévő műmárvány felületen elvégeztük a szükséges fényezési munkákat. Így nyeri vissza a teljes műmárvánnyal borított felület eredeti színét, fényezettségét, egységesen mind az új, mind az eredeti felületeken. Az európai viszonylatban is kiemelkedő szépségű templombelső egységes díszítést kapott. A műmárványozás színei, mintázatai, plasztikus tagolásai, a falfestményekkel és a fából készített díszekkel valódi művészi egységet alkotnak. Annak érdekében, hogy ez az egység továbbra is fennmaradjon, lényeges feladat volt a különböző restaurátor szakterületek összehangolása. Ezt az irányító, összefogó munkát Lente Istvánnak köszönhetjük, de köszönettel tartozunk az összes, a templom festményeinek és famunkáinak restaurálása során kivételesen szép munkát végző restaurátor kollégának is. A templom 1550 m2 műmárványozásának restaurálását Fábián Pál és Seres András restaurátorművész vezetésével, Szirony Levente műmárványozó segédrestaurátor és még számos segéd közreműködésével végeztük.
Kezdőlap
|
Projektek
←
előző