A zalai huszárok már hatodik éve látogatták végig Zala Vármegye (történelmi megyére gondolunk) bortermelőit. Hat évvel ezelőtt azt tűztük ki célul, hogy megyénket újra egyesíteni fogjuk a bor nevében. Így a borhoz kapcsolódó ünnepeket minden évben megrendezzük (Vincze napján (január 22.) Vincze napi pinceszemle, Orbán napján (május 25.) Orbán napi nyitott pincék és Márton napján (november 11.) az új bor ünnepe). Zala megye déli részén jártunk először a lendvai, a csáktornyai és a perlaki járás területén, amik már - sajnos nem - tartoznak megyénkhez.
Majd a következő években becsatoltuk a Mura vidéki szőlősgazdákat és a Kis-Balaton környéki pincéket (Zalakaros, Nagyrada). Következő években felkerestük a zalaszentgróti borosgazdákat, majd idén az 1952-ben elcsatolt tapolcai és sümegi járás területén mulattuk az időt. Idén meghívást kaptunk Nyári Ödön Szent György-hegyi bortermelő pincéjébe, a tulajdonos három kiváló fajtát kóstoltatott velünk, Olaszrizling, Cserszegi fűszeres és Chardonnay. A gyönyörű kilátás és a kiváló borok szinte kötelezővé tették, hogy huszárcsapatunk visszatérjen Szent György-hegyre. Amit alátámasztott az is, hogy a Nyári Pincészet Chardonnay-ját választotta a Magyar Huszárok Borának csapatunk.
Innét Badacsonyba indultunk Szeremley Huba pincészetébe. Kicsit korábban érkeztünk, így a tulajdonos egy kávéra megvendégelt bennünket lakásán, ahol a beszélgetés közben megtudhattuk végre, hogy milyen politikai érdek állt 1952-ben Zala megye feldarabolása mögött. Beszélgetésünk alatt kiderült, hogy az ötvenes évek elején még létezett egy ellenálló szervezet, amit úgy hívtak, hogy Fehér Vonal és ennek nyíregyházi és zalaszentgróti működési rendszere nyilvánvaló volt az akkori pártvezetésnél. Majd amikor Rákosi „elvtársat” megdobálták Nagykapornakon, parancsot adott Zala megye feldarabolására. Lelkükben az emberek mindig is megmaradtak zalainak a Balatonfelvidéken, ragaszkodtak a földjükhöz, szőlőültetvényeikhez, állataikhoz. Kávézásunkból egy órás beszélgetés született, aminek a végén levonhattuk a tanulságot: a „magyar föld nem eladó”. Ez nem csak egy közhely, hanem valós létérdek, mert a történelem már bebizonyította az Őrvidéken, ahogy az elcsatolt terület magyar parasztjai eladták busás áron földjeiket, úgy asszimilálódtak osztrákként. Ekkor elindultunk a Badacsony legtüneményesebb helyén található Szeremley pincébe, ahol már várt minket Fölföldi Béla, Szeremley Úr borásza, akinek az elmúlt tíz évben több nemzetközi siker is koronázta tevékenységét. A borház által bemutatott Bakator, Budai zöld, Rajnai rizling, Kéknyelű, Syrah és Zeusz boraiból két mintát neveztünk az esti borversenyre, ahol szakmai zsűrink Zala Vármegye borának a Rajnai rizlinget választotta. Az újságírók bora a Szent Orbán Pincészet Syrah bora lett, emellett még a Zalai Gyepüvédők Nemzetsége is ezt a nedűt választotta.
Utunkat ezután Szigliget irányába vettük, ahol régi barátunk, Pupos Kálmán várt minket pincéjében. Látta rajtunk, hogy elért már minket az ebédidő, ezért kiváló, saját készítésű parasztételeket szolgált fel (füstöltsonka, göngyöltzsír, mangalicatepertő), és mi is megleptük egy tepsi lesütött hússal, ami szintén mangalicából készült és kedves hadtáposunk, Kis József Roland huszár készítette el. Az esti versengésben Pupos Kálmán Rosé-ját választottuk a Keleti Sárkányos Lovagrend 2007-es borának.
Szigligetről Nagyradára, Kovács Ottó pincéjébe indultunk. Ottó remek csülökpörkölttel várt bennünket és megkóstoltuk nála a gyógyírt a „radai rossebre”. A kóstolás után a rizlingjéből és a Chardonnay-ből hoztunk az esti versenyre mintát. A Chardonnay választották a Zalai Lovasíjászok borának. Este a Kis-Nap-Fény étteremben tartottuk a borkóstolót, ahol 15 fajtát bírált Dr. Pálfi Dénes elnökletével a zalai zsűri. A zalai huszárcsapat véleménye szerint kiválóan sikerült a hatodik Vincze-napi pinceszemle, mert a sajtó segítségével a zalai bornak ismét jó hírét keltette hagyományápoló csapatunk.