2007-es év vége, 2008-as év eleje volt a határideje annak, hogy az Únió végre döntést hozzon Verespatak sorsa felől.
„November végén a brassói ítélőtábla végérvényesen semmissé nyílvánította azt a régészeti engedélyt, amely alapján a kanadai - román cég elkezdte eltűntetni a verespataki Kirnyik-hegyet, mit sem törődve azzal, hogy az adott hegy gyomrában két évezredes, Európában páratlan rómaikori bányajáratok vannak. Az ítélőtábla döntése nyomán a kanadai - román cég nem nyúlhat a verespataki Kirnyik-hegyhez, mert az régészeti - történelmi szempontból ismét védetté nyilvánított területnek számít. Régészeti szakértők szerint egyébként Verespatakot fel kellene venni a Világörökség területei közé.”-olvasható a világháló egyik erre vonatkozó írásában-Zöldhullám. Reménysugarak Verespatak számára.
Az Erdélyi Kárpát Egyesület - Bihar Megye szervezésében ellátogattunk a településre, hogy szemügyre vegyük, hol tart most Verespatak helyzete. A túra kettős céllal indult: megismerni Verespatak múltját és egyben jövőjét, valamint két napos túrázás az Aranyos-völgyében.
Korai órában  személygépkocsikkal indultunk Váradról. Az Aranyos-völgye a hegyvidékre jellemző megkésett virágzással és kellemes, lágy tavaszi napsütéssel üdvözölt bennünket.
Egyedüli üröm az örömben a Vertopi sípálya parkolójában felgyűlt szemét látványa, melyet az elolvadt hó csalogatott elő.
10 óra tájban érkeztünk úticélunk első állomáshelyére, Verespatakra. Az egykoron szebb napokat látott település bányászati történelme a római korokig nyúlik vissza, amikor még a felhevített falakról ecettel repesztve fejtették az ércet. A Monarchia idején a környező bányásztelepülésekkel együtt Európa ezüst - arany készletének háromnegyed részét biztosította, valamint a múlt század elején annyi szegény embert tett gazdaggá egyik napról a másikra. Most, hogy megúszta  cianidos lugozással való aranykitermelést, a csend és a mozdulatlanság vékony leple fedi, melyen néhol reményfoltként felfeslik egy-két jövőkép. A néhol újonnan felépített házak, a Fenyvesi-tó környékén kialakított kempingező hely a turizmus felé kacsintgat. Talán felújítják a Rosia Montana Gold Corporation által lerombolt műemlék épületeket, talán turisztikailag kiépítik a települést és környékét.
 Verespatakot illetően bizakodással tele indultunk tovább Bucsim falun keresztűl aznapi szálláshelyünkre, mely nem messze volt a Detunátáktól. A kemping tulajdonosa Ion Agarbiceanu iró novellájának, a Fefeleaga főszereplőjének dédunokája volt. Addig míg meg nem ismertük a tulajdonost nem is sejtettük hogy az általános iskolában, román irodalomból tanult novella hőse valóban létezett. Aznap esti fagyűjtő sétánkba beiktattuk a falu határában lévő monarchiabeli, az idő álatal betemetett aranybányák bejáratainak megkeresését. Sajnos ezek a bányák nagyon nehezen találhatók meg, de egy délutánt érdemes rászánni.
Másnap a Detunáták megmászását tűztük ki céllunkként, mely  az erdélyi Érchegységben található természeti képződmény.  A 70 m magas és 100 m hosszú orgonasípokhoz hasonlító bazaltoszlopokból összeállt sziklatömb  valamikori vulkanikus utómozgás eredménye.
Hazafele jövet a Kis-Aranyos völgyében található Csiga-dombra valamint a vele szemben lévő Vidrai vízesésre hívta fel figyelmünket Egri Ferenc, az EKE tiszteletbeli elnöke. A Csiga-domb, mely egy hatalmas csigaváz és tengeri  üledék keverékéből képződött sziklatömb  a Román Akadémia rezervátumához tartozik.