Először az interneten, csetelés közben meséltek erről a doktornőről. Nem hittem el mikor mesélték, hogy vizsgálat közben nagyon kedvesen és finoman bánik a betegeivel. Andrológusból különben is a legtöbb férfi, nő nagyon ritkán választja ezt a szakmát, így a mesélő történetét kétkedve fogadtam.
Nemrég viszont andrológushoz kellett mennem. Eszembe jutott, a régi történet, és ha már orvoshoz kell mennem, akkor már inkább legyen nő, mint egy lapátkezű férfi. A neten böngésztem és az emlékeim alapján próbáltam megtalálni a doktornőt. Összes egy női orvost találtam, aki ezzel foglalkozik, így tárcsáztam. Egy kellemes női hang szólt bele a telefonba. Elmondtam, hogy miért is keresném fel, Ő készségesen jegyezte fel a megbeszélt időpontot, és külön kihangsúlyozta, hogy a vizsgálat előtt 6 napig nem szabad elélveznem (persze Ő nem ezeket a szavakat használta), hiszen a helyszínen mintát is kell majd adnom.
A vizsgálat napján kicsit izgultam, hiszen nem tudhattam, hogy mi fog történni. Soha nem voltam andrológusnál, és nem tudhattam, hogy ez a Nő az a doktornő! Minden esetre alaposan lefürödtem, és a legjobb alsógatyámat vettem fel.
Az épület egy teljesen hétköznapi belvárosi ház, a rendelőt egy földszinti lakásból alakították ki. Leültem az előtérben és vártam, hogy szólítson. Bent egy másik beteg lehetett, mert halk hangok szűrődtek ki. Nem kellett sokat várnom, nyílt az ajtó. A doktornő elköszönt az előző pácienstől, majd felém fordult: - Kérem, fáradjon beljebb!
Udvariasan bemutatkoztunk, majd a rendelőben újra átbeszéltük, hogy miért kerestem fel. Az adataimat beírta a számítógépébe, majd közölte, hogy a vizsgálathoz meztelen alsó testtel kell az ágyra feküdnöm. Nagyon kimért volt, így nem számítottam semmi különlegesre, a netes ismerős biztos csak lódított.
Letoltam a nadrágom, a szemem sarkából láttam, ahogy a doktornő egy pár gumikesztyűt húz fel a kezeire.
- Ne féljen, nem fog fájni! – mondta, nyugodt hangon – óvatos leszek.
Lefeküdtem az ágyra, neki háttal.
- Húzza fel a jobb lábát! – kérte. Ekkor megéreztem az egyik ujját a fenekemnél. Nem tolta be azonnal, hanem lassan körbe-körbe simogatta. A síkosító, amit előzőleg a kezére kent, hideg volt, de ettől és a gyengéd simogatásától könnyen becsúszott az ujja.
- Ugye, hogy nem fájt?! -  De a kezét még nem húzta ki, sőt, lassan mozgatni kezdte bennem. Finom érzés volt, a farkam merevedni is kezdett tőle, annak ellenére, hogy a helyzet igen különös volt. A másik kezét a combomra tette: - Finom? – A kérdése zavarba ejtő volt, de válaszolni nem volt időm, a keze a farkamra siklott. Ebben a testhelyzetben nehezen fért hozzá, de már tudta, hogy nekem tetszik az, amit csinál. A fenekemet kényezteti és közben a farkam próbálja elérni. Én kicsit féltem, de aztán felé fordultam, hogy jobban hozzám férjen.
- Húzza fel a lábát, akkor jobban fogja élvezni a vizsgálatot! – közben a háta mögötti polcról leemelt egy kis műanyag poharat, és egy gumikesztyűt. Kérdően néztem rá:
- Mondtam, hogy mintát kell adnia! – majd a kesztyűt a farkamra húzta. A látványa vicces volt, de az érzés kellemes, sőt kifejezetten izgató volt, ahogy a latexből készült kesztyű a bőrömhöz ért. Az egyik kezével újra a fenekemet kezdte simogatni, és hirtelen, határozottan be is dugta az ujját. A másik kezével a farkam kezdte húzogatni.
- Szóljon, ha már közel jár ahhoz, hogy elélvezzen, mert nem mehet pocsékba, a vizsgálatokhoz szükség van az ondójára!
A mozdulatai és a szavai nagyon izgatóak voltak, Ő csak csinálta, húzogatta. Mikor a csúcs felé közeledtem jeleztem Neki. Lehúzta a kesztyűt a farkamról, majd a műanyag kis edényt odatartotta. A jobb kezével pedig verni kezdte a farkam. Ütemesen, határozottan csinálta, élveztem minden mozdulatát…
- Ügyes volt! Egy csepp sem ment kárba! – A műanyag poharat félretette. Meglepődtem, mert ekkor fölém hajolt és bekapta a még mindig merev farkam. Finoman szopni kezdte, nyalogatta… kéjelgett rajtam. Felegyenesedett: - Törölje meg! – és a kezembe adott egy papírzsebkendőt!
Felálltam, felöltöztem. Ezután már csak tárgyilagosan a vizsgálatokról és a további teendőkről beszéltünk. Aztán elköszönéskor odahajolt hozzám, és finoman megcsókolt:
- Remélem, még eljön megvizsgáltatni magát!