![]() | Az Otto-motor (vagy négyütemű benzinmotor) belsőégésű motor, jelenleg leggyakrabban használják járművek hajtására és más ipari erőforrásként (gépkocsik, vontatók, generátorok hajtására). Üzeme sokkal kevesebb üzemanyagot igényel és tisztábban égeti el azt, mint a kétütemű motor, de sokkal több mozgó alkatrészt és bonyolultabb gyártást igényel. Többhengeres kivitelben a négyütemű motor könnyebben készíthető el, mint a kétütemű, emiatt igen jól alkalmazható nagyobb teljesítmények esetén, például gépkocsik hajtására.
Az Otto-motort meghatározza a négy ütem, ami a dugattyú egy-egy löketét jelenti a hengerben fel, illetve le. Ez az Otto-körfolyamat:
|
![]() | Az Otto-körfolyamat, az Otto-ciklus A folyamat a dugattyú felső holtpontjában kezdődik, vagyis amikor a dugattyú a legfelső helyzetében van. Ekkor a szívószelepek nyitnak, és a dugattyú lefelé haladásakor (1. ütem: szívás) a szívószelepeken keresztül a hengerbe friss levegő-üzemanyag keverék jut. A szívószelepek ezután zárnak, és felfelé haladtában a dugattyú összenyomja a keveréket a zárt hengerben (2. ütem: sűrítés vagy kompresszió). A felső holtpont közelében a keveréket elektromos szikra meggyújtja. Az elégett gáz megnövekedett nyomása a felső holtpont után lefelé hajtja a dugattyút, ez a 3. ütem, vagy munkaütem. Az alsó holtpont elérése után a kipufogószelep kinyit, és a dugattyú kitolja a szabadba az égéstermékeket (4. ütem: kipufogás). |