James Watt 1769-ben az alacsonynyomású gőzgépének szabadalmaztatásával, a történelem addigi legnagyobb ipari átalakulását váltotta ki. Hogy az előrehaladott gépesítés az ipari termelés területén új vállalati kultúrát követel meg, kezdetben csak kevés vállalkozó ismerte fel. Európában a modern üzemi irányítás szükségességére alig figyeltek.A modern üzemi irányítás sokkal jobban foglalkoztatta az amerikai mérnököket, mint például Frederick Winslow Taylort. Taylor 1901-től kimondottan a munkaszervezés kutatása felé fordult.

Frederick Winslow Taylor (1868-1924)

Taylor 1901-től kimondottan a munkaszervezés kutatása felé fordult. Felismerte az optimalizált munkamódszerek jelentőségét és az időtanulmányok szükségességét. Mérések sokaságával próbált a pontosan meghatározott munkafolyamatokhoz objektív elkészítési időkkel szolgálni.

Közben egy másik amerikai mérnök, Frank Bunker Gilbrecht kőműveseket figyelt meg munka közben. Feltűnt neki, hogy mindegyik felesleges mozdulatokat, és ezzel felesleges erőkifejtést végez. A megfelelően optimális módszer keresése nem hagyta nyugodni.

Frank Bunker.Gilbrecht (1856-1916)

Gilbrechtet, Taylorral ellentétben, nem a munkateljesítmény növelése, sokkal inkább az optimális munkamódszer, és ezzel együtt az optimális munkahely elrendezés érdekelte. Kutatásai középpontjában az "elfáradásmentesen végezhető" munka állt. Gilbrecht nagyszámú mozgásfolyamat filmre vételével arra a következtetésre jutott, hogy egy folyamat kivitelezési ideje a folyamatot végző ember azonos begyakorlottsága, alkalmassága, intenzitása esetén, ésszerű határokon belül, kizárólag az alkalmazott módszertől függ. Gilbrecht megállapította, hogy az emberi mozdulatokat 17 mozdulatelemre lehet visszavezetni, Ezeket a nevének megfordításával „therblig” -eknek nevezte el.Gilbrecht és munkatársai ezeknek segítségével munkatanlumányokat készítettek, hogy meghatározzák azt a munkamódszert, mellyel az adott munka a lehető legrövidebb idő alatt végezhető el.

A tanulmányok során megkísérelték mindazon mozdulatelemek kiküszöbölését, melyek az adott munka végzéséhez nem szükségesek. A mozdulatelemzés ennek során a jobb és bal kézre külön-külön történt, ezért nevezik a mozdulatelemzésnek ezt a formáját „két kéz” elemzésnek.

Ezeknek a mozdulattanulmányoknak a gyenge pontja az volt, hogy nem lehetett a mozdulatokhoz időket hozzárendelni és ennek folytán módszer-alternatívák mellett dönteni. Ez vezetett véső soron az elemi időállandós rendszerek kifejlesztéséhez, amelyek így a „klasszikus mozdulattanulmányozás” továbbfejlesztését jelentik, mivel felszámolják ennek gyengéit, az elemzett mozdulatfolyamat időigény szempontjából való értékelésének lehetetlenségét. Így tette közzé Segur, Gilbrecht munkatársa már az 1919-1924 közti években az első elemi időállandós rendszert, az MTA-t (Motion Time Analysis)

Az MTM eljárás kialakulása és fejlődési lépései:

Harold Bright "Mike" Maynard

A második világháború példátlan kihívást jelentett az USA iparának: A termelés mennyiségét rövid időn belül meg kellett többszörözni, a foglalkozatottak túlterhelése nélkül H.B.Maynard John L. Schwabbal és G.J.Stegemertennel közösen kidolgozták az MTM (Methods Time Measurement)alapjait: a kutatók mindenfelé az USA-ban különféle iparágakban és különböző munkahelyeken a végzett munkafolymatokat Így alakították ki a kutatók az elemi kéz-,és ujjmozdulatokat, valamint a test-, lábszár-, és lábmozdulatokat. Ezek alapmzodulatokként vannak definiálva. A rendszerüket a közepesen gyakorlott dolgozó teljesítményéhez igazították, így definiálták először az emberi normateljesítményt.Így fejlesztették ki a mozdulatelemek újrakombinálásával az effektív munkamódszereket. 1948-ban megjelent a könyvük: A Methods-Time Measurement.

Gustave James Stegemerten

Az iparban dolgozó mérnökök az USA-ban gyorsan felismerték az MTM nyújtotta előnyöket: még a gyártás kezdete előtt lehetőség nyílt az analízis segítségével a munka lefolyását optimalizálni. Azzal, hogy a mukafolyamatok részleteiben előre tervezhetővé váltak, a vállalatok olyan exakt módon történő irányítására adódott alkalom, mint még soha. Egy olyan eszköz került a mérnökök és konstruktőrök kezébe, amellyel olyan termékeket lehetett kifejleszteni, melyeket kedvező előállítási költséggel lehetett gyártani és szerelni. Amerikai tanácsadói vállalatok hozták az MTM módszert Európába az 50-es évek elején. Már 1955-ben Svédországban megalapították Európa első MTM egyesületét, 1957-ben Svájcban, később Hollandiában és Franciaországban is Párizsban, 1957-ben az összes MTM egyesület egy nemzetközi MTM igazgatóság megalapítása mellett döntött.

A hatvanas években kifejlesztett és az MTM alapeljárásra felépülő komplexebb eljárások, mint pl: az MTM bázisértékek, vagy az MTM1 és MTM2 eljárás, ugyanúgy mint az MTM alapeljárás, megfelelnek a következő követelményeknek, melyeket még az eljárás kialakítói fogalmaztak meg