Munkaerőpiac = Diszkrimináció + adó- és járulékcsalás + pökhendiség?

Munkaerőpiac = Diszkrimináció + adó- és járulékcsalás + pökhendiség?

A képre kattintva elolvasható a könyv!

Kedves Látogató!

Ez a honlap miért jött létre? Az ok komoly, de egyszerű: írtam egy kínos témával foglalkozó könyvet, pénzem viszont már nem volt arra, hogy kiadassam. Életem során most fordult velem elő először, hogy ilyesmit tegyek, így nincsenek tapasztalataim arról, milyen módon szerezzek szponzort, vagy bármilyen támogatót ahhoz, hogy a könyvespolcokról integessen vissza. Hosszadalmas kilincselésre pedig nincs is időm, mivel átlagos család átlagos (bár igyekszem, hogy ezt felülmúljam :-) ) anyukája vagyok, úgy, mint az országban sokan mások: dolgozom, főzök, mosok, gyermeket nevelek, férjet szeretgetek, szóval a napjaim hétköznapiak. Mindezt azért vetítem előre, hogy elkerüljem, az "unatkozó háziasszony, leült írogatni..." típusú hiedelmeket. A téma, amiről itt olvashatnak a látogatók, ennél sokkalta komolyabb. Nem szép regényt írtam, vagy gyermekkorom emlékeit elevenítettem fel, hanem olyan témát vetettem papírra, amely így vagy úgy szinte mindnyájunkat érint, mert vagy munkáltatók, vagy munkavállalók vagyunk. A munkaerőpiacot "kivesézni", higgyék el, nem könnyű dolog. Félelmekbe, gátakba ütközik az ember, ha a témát feszegeti. De minél jobban belemerül, annál több panaszt hall csalásról, diszkriminációról, pökhendiségről, és az emberek csalódásairól, átveréséről, kiszolgáltatottságáról. Akit érdekel, lapozzon bele. Jó munkaerő piaci körsétát kívánok minden olvasómnak.

Tisztelettel a szerző: LM

lukacs.konyv@gmail.com

A könyvről indított fórum elérhető itt!

Idézetek a könyvből "étvágygerjesztőnek":

"...Amikor a munkanélküliségről beszélgetnek az emberek, írnak az újságok, tárgyalnak a politikusok, van-e valaki, aki tényleg igazán tudja, hogy mi van a háttérben? A munkanélküliekről, nem lehet általánosságokban beszélni. Minden állástalannak meg van a maga története. Lehet köztük hasonlóakat találni, de magát a problémát orvosolni nem lehet úgy, hogy egy kalap alá kerülnek.
A diplomásnak nem azért nincs munkája, amiért például egy kisgyermekes anyának. A kisgyermekes anya meg nem azért állástalan, amiért egy 50 éves ember. A roma ember problémája pedig nem oldható meg azzal, amivel az 50 éves munkavállalóé esetleg igen..."

"...Kár álszentnek lenni. Tudja valaki annak a mértékét pontosan, hogy hány helyen mondják azt: minimál bérre jelentjük be, vagy be sem jelentjük tisztelt munkavállaló, és a többit zsebbe kapja? Ez van. A munkáltató megadja a feltételeket, és ha jó, jó, ha nem, akkor lehet távozni, hisz tömegével vannak állástalanok. A munkáltató válogathat, kár nem éri. Az álláskereső viszont, ha nem fogadja el azt, amit nyújtanak, jövő hónapban nem tud számlát fizetni. Az ösztönös önfenntartás győz. Tényleg azt meri mondani valaki, hogy ez rosszindulat, vagy nem létező probléma? Az se baj. Az egyszerű ember, aki számtalan állásinterjún, munkahelyen van túl, ő pontosan tudja, miről írok itt, és talán jól esik neki, hogy valaki végre nem az ismert lózungokat hangoztatja, miszerint, a törvény biztosítja, hogy őt hátrány ne érje, ne csaphassák be, hogy márpedig ragaszkodjon a jogaihoz. Ő tudja, hogy ez nem ilyen egyszerű, mert a való élet sokkal összetettebb kritériumok szerint működik, mint a papírforma vagy a statisztikák..."