„Az ország rendei és karai, a királyi felség figyelmeztetéséhez képest megállapították, hogy az újrakeresztelők [anabaptisták] és kálvinisták, akik az
országban még fennmaradtak, mindenkinek a fekvő jószágaiból kiűzendők.
És hogy azokat, vagy közülük bárkit többé az ország határai közé befogadni nem
szabad.” (Az 1548. évi pozsonyi országgyűlés egyik törvénye)

„A vitézlő urak állhatatos kérésére kegyesen beleegyeztünk, hogy ki-ki tartsa
meg azt a hitet, amelyet akar, az új és a régi szertartásokkal, megengedjük, hogy
hitük ügyében azt tegyék, ami nekik tetszik, de bárkinek a sérelme nélkül. Az új
[evangélikus] hit követői ne zaklassák a régi vallást, vagy annak követőin valami
módon jogtalanságot ne kövessenek el.” (Az 1557. évi erdélyi országgyűlés határozata)

„A császári és királyi szent felség, a boldog emlékű néhai felséges őseinek és
elődeinek, úgy a római császároknak, mint a magyar királyoknak példájára, a szent
katolikus hitet és vallást őszintén vallja és azt országaiban és tartományaiban is,
főképpen e Magyarországban az annyi tévtanoktól és felekezetektől megtisztítva, a
mindenható Isten dicséretére és dicsőségére mindenütt felvirágoztatni és terjeszteni
óhajtja és uralkodói köteles tiszténél fogva azt tehetségéhez képes megoltalmazni és
megvédelmezni törekszik.” (Az 1604. évi pozsonyi országgyűlés egyik törvénye)