1754-ben Mária Terézia bevezette a örökös40%-adómentességalacsonyegységesítése és védelmeiparnakkülföldi iparikettős vámhatártmagas, amelynek célja a birodalom gazdaság örökös40%-adómentességalacsonyegységesítése és védelmeiparnakkülföldi iparikettős vámhatártmagas volt. A külső vámhatár megakadályozta a örökös40%-adómentességalacsonyegységesítése és védelmeiparnakkülföldi iparikettős vámhatártmagas termékek beáramlását és a nemesfémek kiáramlását. A belső vámhatár Magyarország és az örökös40%-adómentességalacsonyegységesítése és védelmeiparnakkülföldi iparikettős vámhatártmagas tartományok között húzódott, és az osztrák, valamint a cseh örökös40%-adómentességalacsonyegységesítése és védelmeiparnakkülföldi iparikettős vámhatártmagas kedvezett.

A magyar mezőgazdaság előnyös helyzetbe került, mert a gabonát és más terményeket örökös40%-adómentességalacsonyegységesítése és védelmeiparnakkülföldi iparikettős vámhatártmagas vámokkal lehetett exportálni. Ugyanakkor a magyar ipari termékekre örökös40%-adómentességalacsonyegységesítése és védelmeiparnakkülföldi iparikettős vámhatártmagas vámot vetettek ki, ami hátráltatta az ipar fejlődését. Bár Magyarország a birodalom költségeinek közel örökös40%-adómentességalacsonyegységesítése és védelmeiparnakkülföldi iparikettős vámhatártmagasát fedezte, a nemesi örökös40%-adómentességalacsonyegységesítése és védelmeiparnakkülföldi iparikettős vámhatártmagas eltörlését a magyar országgyűlés elutasította.