Tesla B400 orsós magnó
(30 éve tartozom vele egy barátomnak)

	Ez egy Tesla B400-as orsós magnó. Fábry György kínálta fel a szétszedtem rovat részére. Van itthon egy B4-es, az ugyanez a magnó, csak kerekded a formája. Azért elmentem e magnóért, mégpedig okkal! Kiváló barátomnak pont ilyen magnója volt, de csak míg el nem kezdtük átalakítani!
	Mindenféle kapcsolásokat néztünk mindenféle könyvekből. Hol az RT hasábjain tetszett meg egy kapcsolás, hol a magnósok évkönyvében találtunk valamit. Összeraktuk az áramkört (ez általában az én reszortom volt), aztán több kevesebb (de inkább kevesebb) sikerrel belepróbáltuk a magnóba. Mikor a tulajt elvitték katonának, rám maradt a magnó. Úgy volt, hogy sztereó lesz belőle mire a gazda hazajön. Balra az orsót szállítás közben rögzítő szivacs látható.
	Szóval nekiálltam sztereó magnót építeni. Nem egy kunszt, hiszen mindössze annyi az egész, hogy mindenből kettő kell. Persze ha az ember már a magnóépítésnél elakad, akkor ott gondok lesznek! Voltak is gondok, de sikerült összeraknom. Szólt, sztereó volt, három fej volt benne, mindene működött. Persze bármiféle bolti sztereó magnótól messze volt minőség szempontjából. Régen ha az embernek volt egy matricája, akkor azt ráragasztotta valamire. Járt nálam magnó javításon, amit úgy kellett kiszabadítani a matricák alól!
	Szóval ez a magnó egy 30 éves adósság lerovása lesz, persze csak ha sikerül kipofoznom! Remélem ragadt rám annyi tudás, hogy sikerülni fog. Valamint csak nem véres a torka, legalábbis kívülről teljesen egyben lévőnek látszik. Mindössze a hord füle hiányzik, de anélkül még lehet élni. Bekapcsoltam, forog mindene, de egy hang nem sok annyi sem jön ki belőle! Ennyit mára a szerencséről...
	Nekem Terta 811-es magnóm volt (jobbra), de nem voltam irigy. Persze a B400 magnóbb magnó mint a Terta, de én szerettem ezt a kerekded zöld dögöt! Ez például abból is látszik, hogy minden helyszűke ellenére most is van egy a szobámban...
	A szalagpályát takaró búra levehető, így a fejeket és a görgőt a magnó fedelének lecsavarozása nélkül lehet tisztítani. Kell is a gyakori tisztítás mert a szalagok kedvenc szokása hogy mállik róluk a vasoxid, viszik magukkal a port. Egy idő után mindenen szép barna lerakódás lesz...
	A piros gomb a felvétel. Középen a "T" a trükk kapcsoló. Ha ezt benyomtuk, akkor nem törölte felvételkor a magnó a szalagról az előző műsort, így igen érdekes felvételeket lehetett készíteni. A jobb oldali lefelé mutató nyíl a lejátszás gomb. A jobbra balra nyilacskás gomb a gyorspörgetés, közepén a kerek a stop gomb. Alul az élgomb a végfokozat hangerő szabályozója.
	A fehér vonal a felső sáv, a piros pedig az alsó. A középső gombot benyomva kikapcsoljuk a hangszórót. Ez a gomb azért kell, mert ebben a magnóban teljesen különálló végfokozat van, nincs összekombinálva a törlő és előmágnesező oszcillátorral. Vagyis felvétel közben is működik a végerősítő, erősítőnek is lehet használni a magnót. Szépen össze is tud gerjedni ha mikrofonnal készítünk felvételt. A karika a pillanat állj. Alul az élgomb a hangszínszabályozó gombja ami a szokásos bekötésű, csak a magas hangok vágására alkalmas.
	A kapcsolási rajzra nézve azt láthatjuk, hogy van ennek a magnónak egy szokatlan tulajdonsága, mégpedig az hogy egy keverővel kezdődik! Két felvételi szintszabályozó potméter van benne, hozzá két legelső tranzisztor. A jobb oldali gomb egyben a hálózati kapcsoló is, a műszer pedig a műszer. Érdekes dolog de a műszert (régebbi magnókon a varázsszemet) lejátszáskor kikapcsolták. Persze csak egy átkötés, és máris működik lejátszás közben is.
	Sebességváltó, mégpedig három sebességre! - 9-en zenét - 4-en prózát - 2-őn semmit sem volt szokás felvenni. Ezen utóbbi sebességi fokozatban a magnó még a középhullámú rádióvétel minőségét is alulteljesíti!
	Számláló az ő nullázó gombjával. Hiába nyomogatom a nullázó gombot, nem nullázza a számlálót. Mindössze annyit sikerült elérnem, hogy örökre lent maradt a gomb. A történethez hozzátartozik, hogy nemrég ajándékoztam el két idevaló számlálót.
	A szalagpályát fedő műanyagot leszedve, a lyukon benézve szép tisztának látszik minden.
	A gombok egy része mereven a mechanikához van rögzítve, másrészüket viszont le kell szedni ha le akarjuk venni a magnó tetejét.
	Például a gyorspörgetés gombot is a stoppal együtt.
	A két forgatógomb is útban lesz, ezeket is le kell húzni, hogy le tudjam venni a magnó tetejét. A B400-as annyiból átalakíthatóbb mint a B4-es, hogy ezek a fényes fedőlapok könnyedén cserélhetők, átalakíthatók más formára, más potméterekhez, műszerhez. Addig turkáltam a gépemen, míg megtaláltam e magnó gyári Csehszlovák gépkönyvét. Szerencsére rajzot régen adtak a magnókhoz, de ha nem találtuk éppen, akkor szinte minden hazai szaksajtóban (RT, Magnósok Évkönyve, Kádár) benne volt.
	A fedelet tartó csavarok alatt műanyag karika van, hogy ne karcolja össze a csavar a szép fényes alumínium fedőlapot.
	Húzom, húzom, nem jön le! Ja persze! A magnó fülét tartó csavaroktól nem jön le a felső borító. Mentségemre szolgáljon, hogy az én magnómon (B4) nem kellett kitekerni ezeket a csavarokat.
	Van benne anyag rendesen! Ez nem egy olyan "egyszerű" magnó! Sajnos a sok funkció sok hibával is együtt jár. A szocialista ipar "szépsége" volt, hogy tipikusan nem tanultunk a hibáinkból, hanem magunk előtt görgettük azokat. A B4-es magnó alapjaira egy egész magnócsaládot építettek, a hibák a fejlesztések közben persze végig bent maradtak.
	Na ezért nem jött ki belőle semmi hang. Hangszóró nélkül márpedig nem fog szólni! Hogy miért kellett belőle kiszedni, azt nem tudom. Szerencsére a magnó összes többi része megvan! A hangszóró is szépen lett kiszerelve, a hozzávezető drótok vége le van szigetelőszalagozva.
	Ez a fényes vaslemez árnyékolja le a kisjelű erősítőfokozatokat. Viszonylag zajos germánium tranzisztorok vannak ebben a magnóban. Gondoltam kicserélem őket modern kiszajú szilícium tranzisztorokra, de nem kellett mert egyáltalán nem hallatszik zajosnak ez a magnó!
	A B400-as rendesen el van eresztve csatlakozókkal! Két kisszintű bemenete is van. A pillanat állj elektromosan távvezérelhető. A kombináltfej jele is ki van vezetve, de mindig az a sáv, amelyiket éppen nem hallgatjuk. Ehhez a csatlakozóhoz lehetett kapni egy adaptert AZZ-941 néven. Sztereósat, vagy multiplaybacket lehetett vele játszani.
	Mint említettem a pillanat állj elektromos vezérlésű, így vezetékkel távvezérelhető a magnó. Persze csak az indul és az állj, de ne legyünk telhetetlenek! A képen látható hatalmas elektromágnes mozgatja a görgőhidat és a fékeket.

Így néz ki működés közben.

A motorról egy széles szíj megy egy köztes közlőkerékre. Ez hajtja meg a baloldali orsózótárcsát gyorspörgetéskor, és a jobb oldali orsózótárcsát gyorspörgetéskor egy gumiperemes közlőgörgő közbeiktatásával. Megy róla egy szíj a jobb oldali orsózótárcsához, ez működteti lejátszás állásban a szalagcsévélést. Az alján van egy háromlépcsős tárcsa, ez a sebességváltó, ehhez csatlakozik egy közlőgörgővel a lendkerék.

A képen a számláló szíjtárcsája látható, de igazándiból nem erről szól a kép! A fotóra kattintva előtűnik két trimmer potenciométer, ami a felvétel / lejátszás kapcsoló lábaira van forrasztva valami egészen lehetetlen helyre. Persze nem kell őket állítgatni, de ha mégis? A számlálót amúgy fémből készült spirál szíj hajtja meg. Van neki egy sajátságos hangja.

Ilyen kis zizegős hangja van a számláló szíjának.

	A magnó tápegysége stabilizált. Amúgy rángatja a magnó a tápot, mert a végfokozat szokatlanul hangos, eszi az áramot rendesen! Valamint a pillanat állj működtető elektromágnese is nagyot harap. Ez egy erős elektromágnes, nagyot kell mozdítania a görgőhídon. Nagy árammal indul, aztán mikor már behúzott, átvált egy kisebb áramú tekercsre. Így oldották meg, hogy erős is, meg keveset is fogyaszt.
	A hálózati trafó ott van elbújva a fényes kondi alatt. Előtérben az egyenirányító diódák, balra lent a hálózati feszültségváltó kapcsolója.
	Ez a magnó tele van belső beállító szervekkel! Nem mondom hogy művészet beállítani, de kell tudni mi mire való! Ezek itt négyen az előmágnesezést, és a felvételi fejáramot szabályozzák. A jobb alsó sarokban van egy tekercs, az meg arra való, hogy kiszűrjük vele a végfokozat felé menő jelből az előmágnesezési frekvenciát.
	Ez a sávváltó kapcsoló felül, illetve hátulnézetben. Itt kisszintű jelek vannak, vagyis a magnófejről jövő drótok. Ha valahová nem való a hangszóróvezetéket megbontó kapcsoló, akkor a két sávváltó kapcsoló közé! Miért kellett a a legkisebb szintű jelvezeték mellé odahúzni a legnagyobb jelszintű vezetéket?
	A fejek hátulról. A kombináltfej árnyékoló burában van. A törlőfejet nem kell árnyékolni. Ejtek néhány szót az árnyékolt kábelekről. Érdemes a képre kattintani, és megnézni a fejhez vezető kábeleket nagy felbontásban! Nem, nem bántotta őket senki! Ezek a kábelek eleve így néznek ki! A Csehszlovákok gyártották az általam látott eddigi legócskább drótokat!
	A fejen van némi bemaródás, de ennyi még elmegy. A főtengelyen van kosz, de nem vészes. Eddig a legrandább amit láttam, az teljesen fekete volt. Először azt hittem, hogy valami spéci réteg van a javított videó szalaghúzó tengelyén, de aztán az alkohol simán lehozta...
	A két felvételi szintszabályozó potméter között a kisméretű kivezérlésjelző műszer bújik meg. A csehek nem tudtak szép műszert gyártani! A B4 alapra épített eddigi talán legszebb magnójuk a B444-es. Fa doboz, külön magas mély hangszínszabályozó, kikapcsolható felvételi szintbeállító automata, szép gombok, átlátszó plexi tető, és egy randa műszer. Volt ilyen magnóm, ki is cseréltem benne a műszert egy sokkal nagyobbra, sokkal szebbre. A pillanat állj érintéskapcsolós lett, három fejet tettem bele, részben UHER elektronikával. Talán még megvan valahol a pincében...
	A fékrendszer rém primitív, tökéletesen átlátható, és egy laposfogóval könnyedén be lehet állítani. Ez mondjuk nem mondható el a BRG M8-ról, de azt majd egy más alkalommal boncolom fel...
	A bal oldali szalagvezető baba egy része el van szigetelve a fémváztól elektromosan. Ha a szalag végére a befűző szalag kezdetéhez alumínium fóliát ragasztunk, akkor ezt az érintkezőnek kiképzett szalagvezetőt földre zárja.
	Ha földre zárta, akkor meghúz ez a relé, és megállítja a magnót.
	A hangszínszabályozó potenciométere a hozzátartozó egy szem 150 nanófarádos kondenzátorral. Csak a magas hangok vágására alkalmas. Ez a magnó sokkal szebben szól mint egy középhullámú rádió! Akár URH adásról, akár lemezről készítettünk vele felvételt, jobb volt a hangja mint a megszokott un. rádióhang. Ezzel a hangszínszabályzó gombbal mondhatni "visszaronthattuk" a minőséget, hogy a magnó hangja ne legyen zavaróan magas tónusú a rádióhanghoz szokott fülnek. Ez volt a magas hangokat vágó rendszerű hangszínszabályozó hivatalos ideológiája!
	Visszatettem a potméterre a gombot, mert emlékeztem rá, hogy valahol itt kell bekapcsolni a magnót. Persze nem a bal, hanem a jobb oldali gombbal...
	Ez a mechanikai részlet a potméter tengelyére van csavarozva. Ha kikapcsoljuk a magnót elektromosan, akkor ez az excenter egy hosszú vaspálcán keresztül elhúzza a sebességváltó közlő görgőjét a lendkeréktől, nehogy az állásban deformálódjon.
	Kiesett a dobozból egy kis magnós feeling...
	Az adatlap a hálózati zsinór tárolására szolgáló alsó rekesz mélyére van elrejtve.
	Balra a hálózati trafó, jobbra pedig a motor látható. A hálózati trafón körben biztosítékok vannak. A készülék balhátsó sarkának tapogatása erősen ellenjavalt! A motort három csavar tartja a helyén. Kifejezetten erős, külső forgórészes típus. Mivel a külseje forog, ezt sem tanácsos bekapcsolt állapotban tapenolni!
	A kisjelű erősítő panelja. Fénykoromban minden idevezető drótról tudtam honnan jön! Kellett is ez, hiszen ezen panel helyére készültek az újabbnál újabb panelek.
	A végerősítő panelje. Soha semmi baj sem volt vele, pedig több ilyen magnóm is volt. Erőszakkal sem lehetett tönkretenni! De térjünk vissza kicsit a drótokhoz. Nézzük meg a fenti képet nagyításban. A drótokon az árnyékolás nem a megszokott harisnya, hanem alumíniumfólia! Ráadásul nincs semmiféle szigetelés az árnyékolt kábeleken! Ha a külső alumínium borításuk hozzáér valamihez...
	A végtranzisztorok lábaira nincs ráforrasztva a vezeték, hanem ilyen kis rátolható csatlakozókkal van összedugva. Mivel ezek a tranzisztorok egyáltalán nem hajlamosak az elszállásra, nem kell őket cserélgetni, ezért ennek a megoldásnak semmi értelmét sem láttam.
	A törlő oszcillátor ebben a magnóban egy teljesen különálló fokozat. Egy külön panelen foglal helyet a magnó közepén alul. Be lehet állítani a frekvenciáját, és a tranzisztor munkapontját. Mint már említettem, ez a magnó tele van belső beállító szervekkel...
	A két kisszintű jelszint szabályozó potenciométer. A jobb oldali (a piros műanyagcsövecske melletti) egyben a magnó hálózati kapcsolója is. Szerintem nem szerencsés a hálózati feszültséget odavezetni éppen egy kis jelszintű fokozat mellé!
	Korrekciós panel. A három sebességi fokozatnak megfelelően háromféle felvételi és lejátszási frekvenciakorrekciót kell beállítani. Ezt a panelt a sebességváltó kapcsoló alá szerelték fel. Ha keveselltük a magas hangokat, akkor egyszerre nyomtuk le a 2-es, és a 9-es sebesség gombját. A váltó mechanikailag 9-es sebességre kapcsolt, de a 2-es sebességnek megfelelő lejátszási frekvenciakorrekcióval.
	A tápegység stabilizátor tranzisztora is foglalattal van csatlakoztatva. Ezen a magnón nem látszik, hogy miért is kell a stabilizátor, mert ebben a készülékben érdekes mód nincs világítása a kivezérlésjelző műszernek. A B4-ben volt skálaizzó, jól látszott a világításon hogyan rángatja a végfok a nyers tápfeszültséget.
	A képen a csatlakozók láthatók hátulról a behúzó mágnes és néhány porcica társaságában. A porcica tipikusan magnólakó állat, mert kedveli a meleget, és az eledeléül számító apró porszemcséket.
	Régen a csöves rádiók korszakában a készülék fémvázára, vagy a papírból készült hátlapra szokás volt felragasztani egy un. csőtérképet. Erről lehetett leolvasni, melyik foglalatba milyen csövet kell dugni. Ezt a kedves szokást örökítették át a Csehszlovákok a tranzisztorok korszakába.
	Ugyan nem különösebben koszos, de azért ráfért egy mosás!
	A szíjat és a görgőket denaturált szesszel kezdtem el pucolni, de nem volt nekik elég. A gumírozott felületek ki voltak fényesedve, s így fényesen nem igazán tapadtak, nem vitték át a mozgási energiát.
	Ezért nekiálltam, és egy kevés polírpapír segedelmével "újrafutóztam" a szíjat és a gumiperemű közlő görgőket.

A szíj felületének felpolírozása.

Nem lett jó. A szíj már megnyúlt, ezt hiába polírozgatom.
Kénytelen voltam feltúrni a szobát (erről mindjárt lentebb), és keresni egy másik szíjat.

Mint látható a bal oldali gyorspörgetés már jó. Nem a szíj csúszik meg, hanem a kuplung.
A jobb oldali még nem tökéletes, kell a polírpapír a feltükrösödött felületű közlő görgőnek.

	A szalagtovábbító gumigörgőt nem is néztem, egyből elkezdtem denszesszel lemosni róla a rárakódott vasoxidot. Jött is lefelé szépen, először barna lett a rongy, de aztán elkezdett feketedni. Aztán minden tiszta fekete ragacs lett, a magnó a kezem, a rongy. Ekkor megnéztem közelebbről a görgőt. Hát ez bizony menthetetlen állapotban van! Berepedezett, és mállik.
	Felvetődik a kérdés, honnan fogok másik görgőt szerezni a magnóhoz, mikor ilyesmit már legalább harminc éve nem gyártanak! Ráadásul már maga a gyártó ország sincs meg! Gondoltam kiszedem a görgőt a B4-es magnóból, amit amúgy magamnak akartam kipofozni. A szíjat már úgy is kivettem belőle. Minél több hiányzik a B4-esből, annál könnyebben fogom elindítani a kuka felé! Azért előbb belenéztem a dobozaimba, és találtam is bennük egy teljesen új B4 sorozatú magnóba való gumigörgőt.
	Kicseréltem a régit az újra. Alul a hídon látszik egy szögletes lyuk, azon keresztül kell mennie a görgőnek, de jól láthatóan nem fér át. Aztán rájöttem, hogy nem hátulról kell, hanem szemből...
	Az éjjeliszekrényem mögött, a nixicsöves frekvenciamérőn túl, ott ahol a porcica az úr, ott lakott a Hi-Fi torony aljában a Tesla B4-es magnó...
	A Terta811-es után egy roncs B5-öt szereztem, de azt csak annyira sikerült kipofoznom, hogy másodmagnónak szalagmásoláshoz / zenerendezéshez elment. Csak egy mechanika volt, amit magam építettem be egy szép nagy fekete dobozba némi elektronikával karöltve. Még fedele sem volt, azt is magam barkácsoltam hozzá. Kicsit úgy is nézett ki, majd bemutatom ha esetleg előtalálna kerülni a pince mélyéről...
	Aztán Csapi Attila osztálytársamtól szereztem egy csak kicsit roncs B4-es magnót, egy saját építésű erősítőt adtam érte. Szegény B4-es nagyon meg volt halva, de exhumáltam. Talán még ennek a roncsa is megvan valahol a pincében. Egyes alkatrészeit pótlásnak használtam fel a B400-as sztereósításához. Ekkoriban egy BRG M8-ast nyúztam amit apukám hozott haza egy iskolai selejtezésből. Az M8 szerintem visszalépés a B4-hez képest, de sokat javított a képen az M8-as közel nulla szervizigénye!
	A B4-esben megvan a hangszóró, ki is szedtem innen hamarjában. Néztem a piacon valami hasonló kisméretű hangszórót. Persze most hogy kellene, semmi hasonló sem volt!
	A B4-nek eredetiek voltak a fenéklap rögzítő csavarjai, ezeket is "átlopom" a B400-asba.
	Kétféle hangszóróval szerelték ezeket a magnókat. Volt belőlük kis mágneses, és nagy mágneses. Persze hogy nem egyforma a két magnó!
	A hangszóró 4 ohmos és 1,5 wattos, ellenben a magnó végerősítője a leírás szerint 3,5 wattos, ami kicsit talán sok (a hangszórónak). Szinte szétrázza a hangerő a magnó dobozát!
	Nincs mellette semmi, hogy a méretét érzékelni lehessen. Most már csak ezért nem szedem ki a dobozból! Ez a hangszóró pici, kényelmesen elfér a tenyeremben! A felfüggesztése is érdekes, nem szokás egy hangszórót a mágnesénél fogva rögzíteni! Ráadásul szemből nem tartja semmi, csak úgy közelítőleg simul bele a magnó elejébe. Egy szinte bármiféle hangfallal jobban szól a magnó, mint az eredeti hangszórójával. Volt is hozzá a barátomnak egy szép nagy hangfala. Szóval az úgy volt, hogy az unokanővéremnek is hasonló magnója volt.
	Mivel az is jobban szólt külső hangszóróval, ezért Katika kapott apukámtól egy külső hangszórót. Ez a hangszóró nem volt bedobozolva, hanem csak egy védő vászonburkolat volt rajta. Még így, mindenféle dobozolás nélkül is sokkal jobban szólt, már csak azért is mert volt vagy 30 centi a membrán átmérője. Katika mint a neve is mutatja lány volt, mégpedig szép hosszú körmökkel. A szép hosszú körmök pedig beszaggatták a membrán szélét a hangszóró minden egyes odábbrakásakor. A képen meg az látszik, hogy a hangszóró felfüggesztő bilincse csereszabatos.
	Szóval ez a nagy hangszóró hozzám került. Nézegettem a körben beszakadozott membránt, majd arra a megállapításra jutottam, hogy ezt még meg lehet javítani. Toluolban átlátszó szikosztirol darabkákat oldottam fel, majd több rétegben átkentem vele az egész membránt. Meglepően jól sikerült! Ez a hangszóró került kiváló barátomhoz, aki az iskolai rajztáblájából készített hozzá hangfalat. A B400-asban beteg a számláló, átlopom a jót a B4-esből.
	De honnan szerzek szalagot a próbához, mikor az összes szalagomat hozzáadtam az AKAI4000-res magnóhoz mikor azt eladtam. Hogy azóta pontosan minek is vettem a piacon magnószalagokat, mikor nem is magnózom...
	A B4 és a B400 egymás mellett. Amúgy belülről teljesen egyformák, csak a jobb oldali szép új, a kornak jobban tetsző modern ruhát kapott.

Némi kontakthibától eltekintve normálisan működik.

Szépen össze is dobozoltam.

Még egy utolsó próba.

A sebességváltó visszaváltáskor adott hangját majdnem elfelejtettem megmutatni!

Ez a kép kimaradt, de mindenképpen ide illik! A szalagról egyszerűen levált a mágnesezhető vasoxid réteg! Ez egyrészt koszolja a magnó belsejét, másrészt egy dropout nevű jelenséget idéz elő. Ez a hiba a gyakorlatban annyit tesz, hogy a hangerő zenehallhatás közben ingadozik, hiszen az adott helyen nincs a szalagon mágnesezhető réteg!

Nekiálltam régi (kukáspiaci) szalagokat hallgatni.
Reggel bekapcsolom a magnót, erre ez a jelenség fogad!

Valószínűleg én voltam a tettes, mert még fel sem pörgött a motor, de már nyomtam is a gyorspörgetés gombot. A szíj egyszerűen leugrott a helyéről, a motor bordái és a magnó teteje közé szorulva adta azt a furcsa krepegő hangot.

Gondoltam megnézem, hogy tudom e produkálni a hibát immáron készakarva.
Tudom...