| |||
| Kategória : Az airsoft alapjai | |||
| Hozzáadva : 04/17/13 22:19 | |||
| szerző : FreG | |||
| Kiértékel : 73 | |||
| Megjegyzés : 0 [ Megjegyzés beküldése ] | |||
| Jegyzet : Nincs értékelve [ Érték ] | |||
Jelmagyarázat Az Airsoft játékosok nagy része nem hivatásos katona, ezért nem érdemes bonyolult haditervekkel és taktikákkal próbálkozni. Ezek eleve bukásra vannak ítélve. Minél egyszerûbb egy terv, annál biztosabb a megvalósítás sikere. Ennek ellenére az elõzetes tervezés nagyon fontos része a hadmûveletnek, és nem hanyagolhatjuk el, mert ennek hiányában a kudarc biztosra vehetõ. A játékosoknak azonban nem árt jóval a küzdelem elõtt begyakorolni néhány alapvetõ technikát. Ezek a harc különbözõ részeinél használatosak, és megkönnyíti a helyes reagálást az ellenség cselekedeteire. A harc a következõ fázisokból áll: 1. Feladat-meghatározás 2. Felderítés 3. Tervezés 4. Megközelítés 5. Harcérintkezés felvétele 6. Feladatmegoldás 7. Elszakadás 1. Feladat-meghatározás A feladat-meghatározást a legtöbb esetben a játék célja tartalmazza. Ha az összecsapás komplexebb, több lépcsõben végrehajtandó feladatot/feladatokat tartalmaz, akkor minden részfeladatnál végre kell hajtani a körültekintõ feladatkitûzést. Minden katonának tisztában kell lennie az akció céljával, azokkal a paraméterekkel, amik egyértelmûen kijelölik, hogy az akció mikor számít sikeresnek. Az akció célja mindig a konkrét feladat végrehajtása kell, hogy legyen. Ha a helyzet változik, akkor az természetesen megváltoztathatja a kitûzött célokat is. Ebben az esetben a parancsnoknak ügyelnie kell, hogy minden katona idõben tájékozódhasson a megváltozott feladatról. FONTOS: a parancsnok felelõssége, hogy olyan célokat jelöljön ki, amelyek a rendelkezésre álló erõforrásokkal végrehajthatóak! 2. Felderítés A felderítés az akció megtervezéséhez elengedhetetlenül szükséges. A parancsnoknak tudnia kell, hogy mire számíthat a harctéren, hiszen így tudja csak a rendelkezésére álló erõt hatékonyan mozgósítani. A felderítésnek ki kell terjednie a célterület és az oda vezetõ út adottságaira (pl: erdõs vagy nyílt terep), az ellenség létszámára, helyzetére (beásták magukat, vagy támadásra készülnek) harckészültségére (számítanak a támadásra, vagy pihennek) esetleges erõsítési lehetõségeire. A felderítésnek meg kell tudni, hol vannak a különbözõ terepakadályok, fedezékek, visszavonulási és elõretörési útvonalak. 3. Tervezés A parancsnok a rendelkezésre álló adatok alapján megtervezi a hadmûveletet. A feladat, a terep, az ellenség és az akcióra rendelkezésre álló idõ (METT - Mission, Enemy, Terrain, Time) alapján kijelöli a küldetés teljesítéséhez szükséges feladatokat. Ez után a METT figyelembe vételével meghatározza, hogy az egyes feladatok végrehajtásához mekkora erõforrások használhatóak fel. (ember, lõszer, egyéb) Kijelöli a feladatok végrehajtásáért felelõs vezetõket és személyeket. A tervezésnél figyelembe kell venni, hogy az erõforrások átlagosan 75% lesz elérhetõ a célterület megközelítése után. A többit elõre tervezett veszteségnek kell tekinteni, és a tartalékok képzésével pótolni. A tervezés során pontosan meg kell határozni az egyes katonák feladatait, különös figyelemmel az egymástól függõ akciók idõzítésére. Meg kell határozni azokat a feltételeket, amik esetén az akcióterv módosul. (változik a támadás iránya, esetleg visszavonulásba kell kezdeni, stb) Meg kell határozni a visszavonulási és gyülekezési pontokat, és ki kell dolgozni az azonnali visszavonulásra vonatkozó terveket is. Ha az akció sikerét azonnal követi egy másik akció (pl: sikeres áttörés után a támadás mélységben való kiterjesztése) akkor azt az elsõ akcióval egy idõben, de attól függetlenül kell megtervezni. Ekkor figyelembe kell venni, hogy a második akció kiindulási pontja nem ismert, mert az elsõ akció eredményétõl függ. Ezért is fontos, hogy az operatív parancsnokok ismerjék a stratégiai célt is, ne csak a taktikait. Így az önálló döntéseik meghozatalakor maximálisan figyelembe vehetik a stratégiai célt. 4. Megközelítés A célterület megközelítése többféle módon is történhet. Ha a célterület a kiindulópont közelében van, akkor készen kell állni a harcérintkezés azonnali felvételére. Ha messzebb van, akkor szükséges a különbözõ megközelítési formációk használata. A kis létszámú (cc 10 fõ  osztagok esetében a kiküldött felderítõk egyesével haladnak.Elõõrs: Roppant fontos és veszélyes feladat. Õ az, aki megakadályozza, hogy a csapat az ellenség csapdájába essen. Nagy valószínûséggel õ fog elõször harcérintkezésbe kerülni az ellenséges osztagokkal. Az elõõrsbe küldött katona jó megfigyelõképességgel, álcázó és lopakodó ismeretekkel kell, hogy bírjon. Mivel egy ember sokkal észrevétlenebbül tud közlekedni, mint egy csapat, jó esélye van, hogy közel kerüljön, és megfigyelje az ellenség tevékenységét. Ha ellenségbe ütközik, akkor minél hamarabb értesíteni kell a parancsnokot, hogy az meghozhassa a megfelelõ döntést. Ha visszavonulásra, és az osztaghoz való visszatérésre nincs mód, akkor fel kell tartania az ellenfelet olyan sokáig, amíg csak lehetséges. Ezzel idõt ad a parancsnoknak, hogy kitérjenek, visszavonuljanak, támadjanak, vagy más módon reagáljanak a szituációra. Nem szabad, hogy olyan katona menjen elõõrsbe, akinek az elvesztése súlyosan veszélyezteti a küldetés teljesítését. Fontos odafigyelnie a mesterlövészekre, akik bárhol - akár a fák tetején is rejtõzhetnek! A fõerõtõl a terepviszonyoknak megfelelõ mértékben távolodjon el. Ez nyílt terepen akár 200-250 métert, sûrû dzsungelben 30-40 métert jelent. Fontos, hogy kommunikálni tudjon a fõerõvel! Oldalvéd: Szerepe a csapat védelme a váratlan rajtaütéstõl. Nagyon nehéz szituáció, hiszen menet közben kell oldalirányba figyelnie. Elsõdlegesen a mesterlövészek jelenthetnek veszélyt a számukra. Váratlan rajtaütés esetén a feladatuk megegyezik az elõõrsével. Irányváltás esetén képesnek kell lenniük átvenni az elõõrs szerepét. Hátvéd: Ha mélyen az ellenséges terepen jár az osztag, elengedhetetlen része a formációnak. Õ biztosítja, hogy ne üssenek hátulról rajta az osztagon, illetve az õ feladata a menekülési útvonal biztosítása. Ha az osztag visszavonul, a hátvédnek van a legtöbb ideje fedezéket keresni, ahonnan biztosítani tudja a visszavonulást. Ha az oldalvédet támadás éri, a hátvéd tud leginkább gyors és hathatós oldalsó tûztámogatást nyújtani számára. Fõerõ: Itt kap helyet a parancsnok, a különbözõ fegyverspecialisták (support, sniper) és az osztag többi része. Fontos, hogy a specialistákat a lehetõ leginkább védett helyre helyezzük. A harcérintkezést mindig a katonák vegyék fel legelõször, idõt adva a többieknek. Hiszen a parancsoknak elemeznie kell a szituációt, míg a nehézfegyveresnek és mesterlövésznek megfelelõ lõ pozíciót kell felvenniük. 5. Harcérintkezés felvétele Az átmenetnek a megközelítésbõl a harcérintkezésbe a lehetõ leggyorsabbnak kell lennie. Ilyenkor ritkán van idõ a harci formációk megszervezésére a helyszínen. (hacsak nem leptük meg teljesen az ellenséget!) A katonáknak célszerû begyakorolni a különbözõ harci formációkat, hogy a megfelelõ parancsokkal rugalmasan tudjanak alkalmazkodni a szituációhoz. Vonalformáció A legegyszerûbb formáció. Elõnye, hogy nagy területet képes lefogni (8-10 méterenként álló emberekkel közel 100 méter szélesen. Elhanyagolható mértékû a baráti tûz veszélye, és az egyes katonák képesek oldaltûzzel támogatni a mellettük álló társaikat. Egyszerûen végrehajtható manõver, arra kell ügyelni, hogy a katonák tartsák a vonalat, és ne távolodjanak el egymástól látótávolságon kívülre. Hátrányai közé tartozik, hogy nem képes szûk területre nagy erõt koncentrálni. Nagy a szétszakadás veszélye, illetve oldalirányból érkezõ támadásokkal szemben sebezhetõ Combat team (pár) A párok együtt harcoló, egymást segítõ katonákból állnak. A párok kialakítását a tervezés során kell megtenni (adott esetben fix párokkal jó elõre is lehet gyakorolni a manõvereket) A támogató (nehézfegyveres, mesterlövész) hatékonyabbak, ha önállóan hajtják végig a maguk speciális feladatát. Ha a pár egyik tagját kilõtték, akkor a túlélõ a harci helyzettõl függõen egyedül hajtja végre a feladatot, vagy harmadikként csatlakozik egy másik párhoz, esetleg egy másik magányos katonával alkot új párt. A párok mozgása: a párok mindig felváltva mozognak, fedezéktõl - fedezékig. A fedezéken kívül töltött idõ lehetõleg ne legyen több mint 1-1,5 mp! Amíg a pár egyik tagja mozog, addig a társa fedezi õt. Ezt a mozgásfajtát jól be kell gyakorolni, hogy folyamatos haladást lehessen elérni vele. Ha hárman vannak, mindig a középsõ mozog elõször, majd az õ vonalába zárkóznak fel egymás után a többiek. Ha a pár ellenállásba ütközik, akkor egyikük fedezékbõl lefogótüzet vezet az ellenség pozíciójára, mialatt társa oldalra mozogva keres hatékony tüzelési pontot. Ezután õ vezeti a lefogó tüzet, amíg a társa keres egy alkalmasabb lõállást. Ha a pár feladata egy megerõsített lõállás, vagy bunker elfoglalása, akkor is a fentiekhez hasonló módon kell eljárni. Ilyen esetben - ha lehet - a nehézfegyveres támogatását kell kérni, aki folyamatos lefogó tüzet vezet a bunkerre, "elvakítva" azt. Egy megerõsített lõállás vagy bunker ellni támadás elõtt mindig gyõzõdjünk meg arról, hogy a támadás feltétlenül szükséges-e a feladat végrehajtásához! Elõfordulhat, hogy a feladat vagy a harci helyzet azt követeli, hogy bizonyos ideig egy adott ponton kell kitartani. Ebben az esetben a pár tagjai olyan pozíciót kell, hogy felvegyenek, ami az ellenség számára nem teszi lehetõvé a pár tagjainak egyidejû tûz alatt tartását. A katonák tûzvonalának fednie kell egymást, hogy támogató tüzet tudjanak nyújtani egymásnak. Szobák, vermek, egyéb zárt helységek megtisztítása: ebben az esetben a pár egyik tagjának (a keresõnek) kell váratlanul berúgnia az ajtót, míg a másik (a söprögetõ kézigránátot, vagy egyéb, használható eszközt dob a helységbe - amennyiben a szabályok ezt lehetõvé teszik. Ügyelni kell arra, hogy az ellenségnek ne legyen ideje a detonáció elõtt visszadobni a gránátot. A robbanás, vagy az ajtó berúgása után a söprögetõ beront, és folyamatos tüzeléssel végigpásztázza a szobát. A keresõ is beugrik, majd megkezdi az esetleges elrejtõzött ellenség módszeres felkutatását a szobában. Különösen ügyelni kell a bejárat melletti sarkokra! Védekezés Sok airsoft játékos elköveti azt a hibát, hogy a védelem esetén statikus állásokba helyezkedik, és ott várja az ellenség támadását. A katonai doktrínákban a védõ félnek legalább 1:2 létszámhátrány ellenében is ki kell tudnia tartani, ezzel szemben az airsoft játékokon a támadók gyakran 1.2-1 arányokkal is gyõzelmet aratnak. Miért? Az ok egyszerû. A védõ megosztja erejét, és a különbözõ egységeket statikus pozíciókba helyezi. Ha mondjuk 10 védõ áll szemben 20 támadóval, és a támadónak két útvonal áll rendelkezésére, akkor a védõ 5 - 5 fõt helyez el a két útvonal biztosítására. A támadó ez egyik úton 5 fõvel végrehajt egy elterelõ támadást, amivel 1:1 arányban lefogja a védõket. Eközben a másik ponton 3:1 ellen folyik a harc. Ha a védõ ezzel szemben tartalékot képez, és csak 3 - 3 embert állít fel a két ponton, míg a többieket tartalékban hagyja, így lesz ideje reagálni, amikor a támadás kibontakozik, és a súlypont nyilvánvalóvá válik. Fenti példánál maradva az elterelõ támadás helyén 3:5 arányban (1:1,6) harcolnak, ami még bõven a védekezõnek kedvezõ helyzet, míg a másik ponton 7:15 az arány, ami 1:2,1-hez. Ez még mindig kedvezõ a védõnek. A védelem másik alapvetõ eleme, hogy ne zárd be magad, ne foszd meg egységeidet a mozgékonyság elõnyeitõl. A legjobb fedezéket is be lehet venni, vagy pedig egyszerûen lekötik egy kisebb erõvel, és a fõcsapatok pedig kikerülik. Hagyjál magadnak elég teret a visszavonulásra és a manõverezésre. Próbáld meg lépcsõzetesen felépíteni a védelmet, úgy, hogy az egyes lépcsõk támogathassák egymást, vagy pedig fedezzék az elõttük lévõk visszavonulását. Ha az ellenfél a feladatra koncentrál, akkor nem pazarolhat idõt a kitérõ egységek felkutatására, mielõtt megtámadná a következõ védelmi vonalat. De ha így tesz, komoly veszélyt jelentõ ellenséges egységeket hagy a háta mögött. Támogató fegyverek használata Géppuska: A géppuska tûzgyorsasága és lõtávolsága pusztító erejû. Rohamnál és védekezésnél egyaránt nélkülözhetetlen tûzfedezetet nyújt. Ahhoz, hogy a tûzerejét megfelelõen ki lehessen használni, nagyon fontos a helyes lõállás megválasztása. Az alábbi szempontokat kell figyelembe venni: - Nyújtson tiszta lõvonalat - Nyújtson fedezéket a géppuskásnak - A fedezékbõl támogatni tudja a csapat többi részének tevékenységét - Legyen visszavonulási útvonal a lõállásból Lehetséges felhasználási módjai: - Nyílt terepen a géppuska fedezõtüzet nyújthat az elõrenyomuláshoz - Bunkerek, lõállások vakítása - Nagyszámú ellenséges erõ lekötése - Elszakadás fedezése - Nagy területek ellenõrzése - Mobil tûzerõ biztosítása, és ezzel a helyi erõfölény kialakítása Mesterlövész Pontossága és nehéz felderíthetõsége harctéri diverzáns feladatok végrehajtására teszi alkalmassá. Elõnye a nagy lõtávolság, de szûk helyen súlyos hátrányba kerül. Olyan katona kezelje, aki járatos az álcázás és a csendes mozgás tudományában. Kiemelt célpontok (parancsnok, nehézfegyveres) likvidálására különösen alkalmas. Meglepetésszerû és váratlan mivolta súlyos morálromboló tényezõ. A mesterlövész általában egyedül tevékenykedik, ezért az õ feladata és felelõssége a célpontok kiválasztása. Ez komoly tapasztalatot igényel, hiszen õ nincs olyan szoros kapcsolatban az egység többi tagjával, mint a többiek, így jóval önállóbban kell követnie az elõre megbeszélt tervet. Fegyverének és szerepkörének sajátosságai miatt elõõrsbe nem javasolt. 6. Feladatmegoldás Az akció céljának végrehajtása az elsõdleges szempont. Minden utasítást ennek a szempontjából kell kiadni. A feladat-meghatározásnak a tervezés során a lehetõ legpontosabbnak kell lennie, de elõfordul, hogy csak a célterület ismeretében határozható meg a végsõ cél. 7. Elszakadás A feladat végrehajtása után az elsõdleges cél a minél gyorsabb, és alacsonyabb veszteségekkel járó elszakadás végrehajtása. Az elszakadáskor a csapat egyik része mindig tûzfedezettel próbálja helyhez kötni az ellenfelet, amíg a másik vissza nem vonul, és el nem ér egy olyan pozíciót, amelybõl most már õk tudják fedezni társaikat. Ennek a pontnak nem szabad túl messze esnie az elsõ csapat helyétõl, különben az elszakadást és bekerítést kockáztatják. A géppuskás és a mesterlövész szerepe ilyenkor nagyon fontos. Elõbbi tûzerejével tudja kiválóan távol tartani az ellenséget, míg sûrû terepen a mesterlövész és az általa keltett pszichológiai hatás a leghatékonyabb. Ha sikerült eltávolodni az ellenféltõl, akkor a megközelítéshez hasonló alakzatot kell felvenni. Ilyenkor a hátvéd szerepe kiemelten fontos! A cikk eredeti fellelhetõsége: http://vadkacsak-as.gportal.hu/portal/v ... _05062.doc |
