Mit jelent ez? Hunvald tudja, bizonyos benne, hogy Zoltainak, a Mazsihisz vezetőjének, mint egy álcázott főembernek van szava odafönt. Ezt Zoltai sem tagadja a tévében közreadott beszélgetésben. Ez tény. Az is vélhető a néhány mondatos korrupció-megbeszélésből, hogy ügyeik közösek lehettek. Legalább néhány ponton. Az áron aluli ház- eladások az egykori és részben mai zsidónegyedben történtek. Zoltai Mazsihisze is ott székel. A két szomszédos belső kerület felújítása, benne a Broadway-nek nevezett Nagymező utcával, egy komoly izraeli vállalkozás. Az, hogy mindez bizonyítható is, nem tudjuk. Hunvald hoszszú előzetesben tartása arra enged következtetni, hogy sok bizonyíték lappang még kint a terepen. De Zoltai képbe kerülése az egész rejtett elitre nézve fenyegető fejlemény. Ennyire messzire, ennyire védett személyek és kapcsolatrendszerek felé is elmerészkedik az új hatalom? A fejszék a Mazsihiszre vettettek?

Ez még elszántabbá teszi a rejtett elit középkádereit. Gyorsan beépülni, mindenképpen beépülni – ezt parancsolja nekik. Addig, amíg az alakulóban lévő nemzetállam fel nem nevelte a maga tisztviselőit, titkárait és titkárnőit, katonatisztjeit és ügyintézőit. Ezért a már beépültek feladata: lassítani. Fékezni. Mindig kérdéseket feltenni, lehetőleg zavart kelteni. Jó lesz az, ha felszámoljuk a jogállamot? A jogállam szentség, nemde? Ugyanakkor elterelni a figyelmet arról, hogy jogállam nem is volt, nem is lehetett a rejtett elit uralma alatt, mivel mindent a rejtett elit döntött el, s a jogot úgy facsarta, ahogy érdeke kívánta. Dehogy volt itt jogállam. A jogállam reklámja volt meg csak. Ha nem fogadod el a mi liberális jogállamunkat, amelyben bizonyos liberális alaptételeket érinteni sem szabad, bizonyos szavakat kimondani sem szabad, amelyben politikailag korrektnek kell lenni, akkor mehetsz az utcára.

Mekkora hatalmuk volt az álcázottaknak, hogy 1990 valahányban, az MDF-SZDSZ paktum után Tamás Gáspár Miklóst diploma és megfelelő publikációk nélkül kinevezték a Filozófiai Intézet főmunkatársának. Pedig nem ő írta Lukács György „Az esztétikum sajátossága” című művét sem. Ez aztán echte jogállam volt. Ez megtörtént abban az álcázott jogállamban, és most a kinevezők fel vannak háborodva, hogy még nyugdíjaznák is őkelmét, számos cikk és számos tüntetés kezdeményezőjét. Tamás Gáspár Miklós, a filozófus szervezte az emlékezetes antirasszista tüntetést, amikor egy fiatal ős-harcművész suhanc combon szúrt egy másik gyereket a buszon. Az indíték filozófiailag fix volt: őstörténet, tehát rasszizmus, a rendőrség aggályait az álcázott elit félresöpörte. Lezajlott a tüntetés, aztán kiderült, hogy mindkét fiú, az áldozat is, az őstörténeti szurkáló is roma származék. Az álcázott elit azonban nem engedte – jogállamilag –, hogy a filozófusnak hátránya legyen a dologból. Most azonban kiállnak mellette.

A legperverzebb történéseken vagyunk túl. Vagy nem az álcázott elit és a fővárosi központja szervezte, pénzelte a meleg büszkeség napjait, felvonulásait? Miközben a családok százezrei éheztek és nyomorogtak, miközben a születések száma a tragikus méretűre csökkent, mi sem volt fontosabb a meleg-jogoknál és akit felháborított a felvonulás, a mértéktelenül sok reklámja az ügynek, aki nem értette, mért kell és hogyan lehet ebből a magánügyből közügyet csinálni, azt lehurrogták és félreállítással fenyegették. Mi ez, ha nem az álcázás felsőfoka: nemzeti öntudat rombolása céljából elbújni a melegek közé, lehetőleg szaporítani a számukat, divattá tenni és ezzel is megnehezíteni a magyar megmaradást, amely csak egészséges családokban valósulhat meg.

A nemzeti oldal sehol a világon nem tudja magát álcázni, nem tud rejtőzködni. Ez egyszerűen képtelenség számára, mert itthon van. Ez nem érdem, ez egyszerűen adottság. A kormány megmondja, mit akar, s miért. Családtámogatást akar, az adósságcsapdából kiemelkedést, elszámoltatást és rendet. A bukófélben lévő álcázott elit sajtóorgánumaiban, tévéiben ezt diktatúrára törésnek mondja. A határozottságot és az egyenességet egyeduralomnak nyilvánítja. Sokakat meg tud téveszteni, mert a társadalom elszokott az egyenes, határozott beszédtől. A Kádár-korszakban minden „egyrészt-másrészt”-ekkel lett kifejezve, a határozottság, a férfias kiállás ismeretlen volt. Békeharc volt, békepapokkal, béke-kultusz állandó háborúk és fegyverkezés közepett. A kedves nagymamák sápítozó, kisunoka-féltő világszemlélete volt az uralkodó, mert az álcázott eliteknek ez felelt meg legjobban. Ne lásson, ne tudjon senki sokkal többet a világból, az összefüggésekből, mint az egész életében dolgozó, őszülő, de haját nem festő kedves nagymamák. Az ilyen népet tudják aztán a filozófusok és a Demszky- boyok, a Zoltaik alaposan megvezetni. Most sokan nem értik az egyenes beszédet. (A miénket sem értik majdnem húsz éve…)

 De akkor is az egyenes beszédnek, a nemzetállami határozottságnak, az akarat vezérelte törekvéseknek kell uralkodóvá lenniük. Ez szebb és derekasabb, jobban illik a magyarhoz. Most két egyidejű feladat áll a kétharmados hatalom – csináljunk számára új szót – a kétharmadosság előtt. Az egyik a liberális álcázottak beszivárgásának megakadályozása, alapos megszűrése. Nem szabad, hogy ezek ellepjék a nemzetállam fórumait, döntnöki állásait, mert tönkreteszik az egész kezdeményezést. Minden megint belefullad az ő korrupciójukba és az a középréteg, amely hittel, reménynyel kikűzdötte ezt e lehetőséget, a magyar együttműködés rendszerét, elveszti a kedvét. Félrevonul. Leteszi a fegyvert: megint nem sikerült. Ennek nem szabad bekövetkeznie. És nem is következik be, ha felismerjük a helyzetet. Inkább haladjunk lassabban, de az álcázott elit figuráit tartsuk távol, amíg a mi hadapródjaink fel nem nőnek. Ne felejtsük el, hogy történelmünkben minden az álcázottak benyomulása miatt romlott el. Deák Ferenccel jobbnak indult a kiegyezés, aztán Tisza Kálmán és báró Eötvös József ráengedett valamit, ami a század végére teljesen elposványosította. A Horthy- korszak jobban kezdődött, mint ahogy végződött, mert a végén nem volt képes határozottan a népi mozgalom mellé állni a nemzet sorsát érintő kérdésekben. Zsidótörvényeket hozott és koncessziókat adott a már akkor is létező álcázott liberális elitnek, ahelyett, hogy földet adott volna a parasztnak. A rendszerváltás is jobban indult Lakiteleken, mint amilyen lápba a paktum után belefulladt. És ez mindig az álcázottak befurakodásának és helyfoglalásának is volt köszönhető. Természetesen nem csak ennek, de ezek a fékezések sohasem maradtak következmények nélkül. A privatizációt az álcázott elit hajtotta végre.

A másik feladat a nemzeti elit megteremtése, gyors felnevelése. Olyan szilárd magyar öntudatú, magyar vérű, hittel és életakarattal bíró fiatal vezetőréteget kell felnevelni, pozícióba helyezni, amelyikről lepereg az álcázott elit minden ármánykodása. Magának  ez a rejtett elit, már az Aczél-korszakban elkezdte felnevelni a liberális, sokszor származási alapon kiválasztott vezető réteget, a nemzeti oldal miért szégyenli a saját kiválasztási szempontjait?

Minden marxizmust, minden álcázott liberalizmust ki kell söpörni az iskolákból. Magyar nemzeti nevelés kell. Népiség, kereszténység és keresztyénség. Semmilyen gesztusra, adaptációra, féligazságaik semmilyen átvételére nem vagyunk kötelezve. De most még mintha ezeket a nemzetállamhoz szükséges kezdeményezéseket, irányváltásokat is szégyellnék a hatalom egynémely emberei is. Még mindig az álcázott elittől várnak engedélyt ahhoz, hogy magyarok merjenek lenni?

Harmadjára pedig az új alkotmánynak a történeti folytonosságra kell épülnie. Az álcázott elit és egyes képviselői ettől félnek a legjobban. Az álcázott elit egész egzisztenciája a történeti folytonosság megszakításán alapszik. Nekik a Szent Korona, halál. A Szent Korona-tan pedig azt jelenti, hogy a földet nem tudják megszerezni. Az új alkotmány megalkotásakor természetesen a környező népek érzékenységére tekintettel kell lenni, ez magától értetődik, de arra már viszont oda kell figyelni, hogy ezt az érzékenységet nehogy az álcázott elit, a belföldi ellenség közvetítse és tupírozza fel nekünk. Ami Trianonban történt velünk, az igazságtalanság volt, erőszak és gazemberség. Benesi hazugságokkal elvettek tőlünk földeket, embereket, magyarokat és jogtalanságba és nyomorba döntötték őket. Ez tény. Nekünk most arra van szükségünk, hogy itt bent, saját megmaradt államunkban olyan alkotmányt írjunk, amelyben ez a kisemmizésünk tükröződik. Csak így tudjuk felépíteni és megtartani magunkat. Ebbe ne szóljon bele senki. De az álcázott elit már lesben áll, hogy lecsapjon az alkotmánykészítőkre a sértett románok, szerbek, szlovákok nevében. Ez itt bent hatalmi kérdés. Nem az általuk is elkészített, átszövegezett 89-es alkotmányt védik ők, akár tudják  ezt, akár nem, hanem az álcázott elit utóvédjei. Az álcázott liberálisok megint meg akarják akadályozni a történelmi folyamatosságra való hivatkozást. Azt, hogy azzal a magyar múlttal és annak alkotmányával kapcsoljuk össze magunkat, amelyben ők nem voltak uralkodó helyzetben. Talán azért, mert még itt sem voltak.

Egy gyenge, erőtlen, nem a magyar történelmi folyamatosságra épülő alkotmánynál az is jobb, ha nem írunk semmilyet. Egy új felemás, összecsapott alkotmány az álcázott elit győzelme. És a magyarság észrevétlen elhamvadása.

Az „eltévedt lovas” megint eltéved?

Forrás: MIÉP