Minél kevesebb a tanuló, annál több a tankönyv. A boltok polcai roskadoznak az ugyanazon tárgy, ugyanazon évfolyam különböző színű, s állítólag eltérő tartalmú tankönyvek súlya alatt. Minden iskola, minden tanár abból a tankönyvből tanítja azt a tárgyat, amelyik neki tetszik. A raktárakban bálaszám tologatják a métermázsásan csomagolt könyvkubatúrákat, és az ingyenkönyvekhez csak közbelépésre jutnak hozzá a szegény tanulók.
Ha valaki úgy gondolja, hogy ő már eleget tanított más könyveiből és megfelelő összeköttetésekkel is rendelkezik, hát ír egy újat – egy vagy két előzőből. A nagy tankönyvbulinak ideológiája is van, azt állítják, hogy a változatos tankönyvkínálat jót tesz a nebulónak, mert a változatosság felülírja a régi porosz eredetű egyirányúságot, a szürkeséget és szabadságra nevel. – Hát, igen, amennyiben a szabadság zűrzavar, de hát nem az, nem annak kellene lennie. A tankönyvkiadás óriási üzletággá vált, minden sarkon nyílt egy tankönyvkiadó és a tankönyv, mint probléma, ráfekszik az iskolakezdésre.
A mai tankönyv szép, színes, mosolygós, hogy kedvet csináljon a tartalmához. Alapkövetelmény, hogy minden évben új kell belőle. A mai diák csak új könyvet fogad el, mert diákjogai sérülnek, ha nem új könyvből – nem tanul. Régi tankönyvet alig tud használni a mai diák, mert őt már nem abból tanítják, mint az előtte járó évfolyamot, mert új könyv került a piacra. Nem tudom, milyen volt az első latin könyvem. Talán alapjában véve sóska színű, fekete betűkkel. Még az évnyitó előtt be lett kötve, akárkitől került is hozzánk kék csomagolópapírba, orcájára vignetta lett ragasztva nevemmel, osztályom megjelölésével, és attól fogva egyik könyvem fedlapját sem láttam. Ma ez az állandóság, amely évfolyamokat és nemzedékeket kötött össze azonos alaptudással, amelyre aztán ki-ki felrakhatta a maga külön tudását, elképzelhetetlen. A sok tankönyv teszi lehetetlenné. De a sok, még ha csak árnyalatokban eltérő tudásanyag, követelmény meglehetősen nagy zavart okoz. Mire megérik, a diáklélek bizonytalan, önállóságtól félő és a sokféleség zűrzavarába beleszédült emberré válik, nem pedig érett honpolgárrá, a haza tisztes rendjébe tartozó felnőtté. Elegendő volna egy-egy tankönyv a különböző felekezeti iskoláknak és az államiaknak, s azokat is, bizonyos lényeges elemeket illetően össze kellene fésülnie egy bizottságnak. Augusztus végén bemennének a tanulók az iskolákba, s új könyvet csak az venne, akinek nem jutott régi, amit át kell kötni. Olyan volna az egész, mint egy parasztgazdaság, amelyikben a lehullott szilvát is összeszedik és pálinkát főznek belőle. Alkalmasint a tankönyvkiadóknak. Forrás: Magyar Fórum |
