Díszpolgárnak lenni egy enyhe fütyülôs barack mámornál alig jelent
többet. Ha netán egy régi rabbi sugalmazására bőgatyában fogyasztja el
az italt a díszpolgár, akkor sem. Ezt magamról tudom. Mert rövid ideig
tündököltem egy kisebb Csongrád megyei község díszpolgáraként – amíg
vissza nem
vonták.
A községben 1998-ban a MIÉP listája 25 %-ot
kapott. A polgármester is osztotta nézeteinket, támogatta
képviselőjelöltünket. Aztán a létrejött erős nemzeti szellemű
képviselő-testület megválasztott díszpolgárának.
Ez aztán már sok lett a Népszabadságnak, Tom Lantosnak, a Nyitott társadalom fôspekulánsának és még ki tudja kinekminek – talán még az Amerikai Népszavának is, és leküldte száguldó riporterét, aki a Fidesz belvilágáról is írt leleplezô cikksorozatot. Hetekig tanyázott a megbízott a községben, s tekintettel arra, hogy mindez már a következô önkormányzati választás idején történt, megbuktatták a polgármestert és az új testület visszavonta díszpolgárságomat.
Most itt vagyok abszolút díszpolgárság nélkül. S e jogon szólok hozzá Kertész Ákos díszpolgárságának visszavonási szándékához. Ne tegyék! Addig semmiképpen ne nyúljanak hozzá, amíg Demszky, aki adta neki, szabadlábon van. Ez szörnyû igazságtalanság volna. Kertész csak leírta és közölte azt, amit Demszky is teljesen hasonlóan érez és gondol a magyarságról és gójokról, sok más hasonszôrûvel együtt. Amit Kertész kigôzölgött, az egy gyûlölködésben megfeneklett, a hatalmát sirató, kivételezések közt élt erkölcsileg és ízlésbelileg elpuhult réteg közös érzése, gondolata. Azt büntetni, aki kiállt vele, amikor egy másik díjának jókedvû adományozóját bíróság elé készülnek állítani, nem volna igazságos. Demszky maga határolódjék el Kertésztôl és sok mástól, akiket klikk- vagy vérségi alapon kitüntetett. Ez lehet esetleg a vádalku az ô esetében.
Bocsánatkérésnek itt helye nincs, mert aki csak egy kicsit is ismeri ezeket, tudja, hogy bocsánatkérésük érvénytelen. Vonja vissza Demszky, esetleg az utolsó szó jogán.
|
