Történelemhamisítás
Az
emberiség a történelem előtti barlangidőktől fogva a történelem
évszázadain át a változások lassú, szinte észrevehetetlen élményét hozta
magával idegeiben, génjeiben és egész emlékezetében. A változások
évszázadok alatt következtek be, tudomásul vételük ezzel párhuzamos vagy
utólagos volt. A barokk, a felvilágosodás és a XIX. század hozott ugyan
némi felgyorsulást, s ehhez még tudott alkalmazkodni a közember
érzékelése, mert ez a felgyorsulás még nem szaggatta szét időérzékelése
és az időérzékelésben feldolgozható változás-érzékelés tíz- vagy
százezer éves törvényeit. A XIX. században azonban már keletkeztek a
társadalom egyes rétegeit elkülönítő különbségek a változások
megértésében és feldolgozásában. Másképpen fogta fel a változásokat és a
felgyorsulást a parasztság és másként egyes nagyvárosok közönsége. Azt
is mondhatnók, más időben élt a falu és más időben a nagyváros és azon
belül is egy kisebb rész, amely tobzódott a felgyorsulásban – és
idegbajt kapott tőle.
Ma
azonban mintha más volna a helyzet. Az emberiség megteremtett magának
olyan eszközöket, technikákat, amelyek természetüknél fogva teletömik az
időt nemcsak változásokkal és a változások híreivel, hanem álhírekkel
és álváltozásokkal is, lényeges információkkal és lényegtelenekkel
egyaránt. Ma egy információs zuhatag alatt élünk, a Niagara vízesés
legalján és közben koponyánk valamelyik százezer éves ősünk génjeit,
tempóérzékét tartalmazza. Mert mást még nem tartalmazhat. Mert még nem
vagyunk gép- vagy robotemberek, megtanultuk, megtanuljuk ugyan a
felgyorsító eszközök használatát, ki így, ki úgy, de őseink még itt
tiltakoznak bennünk.
Érzékelhető
azonban az idő fel- vagy összetorlasztásában egy egészen új
manipulációs szándék is. Ez most ennek az írásnak a tárgya. A pénzvilág
urai, akik egyben a NASA és az űrkutatás legnagyobb komputereivel is
rendelkeznek, és akikkel kicsiny országunknak éppen most gyűlt meg a
baja, mert le akarnak igázni bennünket, most mintha felvették volna az
idő felgyorsításának eszközét is a fegyvertárukba.
Az
örök időt természetesen nem lehet felgyorsítani – legfeljebb az Isten
képes rá –, az örök idő elfekszik a térben, tágul és kiterjed, de lehet,
hogy csak egyetlen pillanat az egész mindenség. Ez azonban nem ide
tartozik most, meg nem is tanácsos avatatlanként ebbe belekontárkodnom.
Az emberi idő- és változásérzékelésbe azonban beleláthatok, és lehet
hozzá egy-két szavam.
Feltűnőnek
és erősen manipulatív célzatúnak találom ugyanis az öröklötten lassú
befogadásra képes emberi idő megtöltését száz és százezer egymásnak is
ellentmondó eseménnyel, esemény hírével, történéssel, megtörtént
eseménnyel és meg sem történt esemény hírével, esetleges
következményeivel. Valakik most hajszolják az emberi lelket.
Értett
valaki valamit az Észak-Afrikán végigsöpört fellázadásból, háborúból,
gyilkosságokból? Nem azért történt-e az egész, hogy megemészthetetlen
információkkal tömjék meg az embereket? Azokat is, akik kiözönlöttek
aTahrír térre, meg azokat is, akik Európában kapták tonnaszámra a
megemészthetetlen híranyagot? S vége lett? Nem kezdődik most újra a
Tahrír téren, és majd mindjárt Líbiában, Kadhafi nélkül? Értett valaki
valamit a görög válságból, s abból, hogy miért vannak az utcán az athéni
görögök és miért nincsenek az üdülőhelyiek? S most, hogy van ott egy
odatett és nem választott ember, miért jobb, s mi következik? S ugyanez
Olaszországban, majd most váratlanul ránk kiterjesztve a feltorlasztást?
Nem
lehet nem észrevenni egy új vezetési, fegyelmezési és megvezetési
technika fennforgását és alkalmazását. Annyi hírt, eseményt és hozzá a
annyi kulturálisnak látszó, de valójában perverz sztár-eseményt zúdítani
naponta, óránként, percenként az emberre, amelynek tömege alatt az
megzavarodik. Belenyugszik, hogy nem ért semmit, és nyájként vezethetővé
válik. Emellett állandóan kapja a fenn és lenn, a gazdagság és a
szegénység hivalkodó, majd elviselhetetlen képeit. A borzalmas nyomor és
elesettség és a végtelen gazdagság és érzéki tobzódás ellentéteit. A
hírcsatornák képesek annyi elviselhetetlent és csodálnivalót nyomni,
nyomatni bele az ősemberi meghatározottságú és befogadóképességű
agyakba, amitől a sokaság leteszi a fegyvert. Nem értek semmit,
bizonyosan én vagyok a hibás, gondolja – és feladja.
Ennek
a tömeges manipulációnak célja, hogy minél kevesebb ember tudja
megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől. Vannak események,
amelyeket maguk a hírcsatornák gyártanak. Vannak események, amelyeknél
előbb érkezik oda a hírügynökség, mint ahogy kezdetét venné a cirkusz.
Most,
Magyarország térdre kényszerítésének drámai fordulataiban különösen
nagy jelentősége van ennek az eseményfeltorlasztó manipulációnak. Amikor
a kormány szembesült a nemzetközi büntető-buktató tőke szándékaival és
túlerejével és magára hívta, beismerve vereségét, az IMF-et, a
közvélemény még fel sem ocsúdott és már jött a leminősítés, és azóta is
zuhannak ránk az újabb intések, fegyelmezések. November 28-án Barroso
EU- főember közölte, hogy Magyarország 2012-ben húsz százalékkal
kevesebb EU forrást kap, mint kapott még 2011-ben. Vagyis az EU
bizottsága nyíltan felzárkózott tönkretevőinkhez. Nem támogatja a bajba
jutott országot, hanem nehezíti a helyzetét, nyilván az IMF-el
egyeztetve. De még ugyanezen a napon előkerült egy zavaros elképzelés a
Népszabadságban, majd este az ATV sajtóklubjában, a négy jól informált
liberál-bolsi fejtegetéseiben egy 2012 elején tartandó előreho-zott
választásról. Erre, ahogy ők mondják, azért volna szükség, hogy erősítse
meg vagy vesse el a spekulációs tőke által – nyilvánvalóan a Soros
György pénzeiről van szó – megvert Orbán-kormányt. Erről a tavaszi
választásról mint elkerülhetetlenről beszélnek. Mi van a háttérben? Az
IMF valószínűleg bele fog egyezni abba az ernyőkénti visszatérésbe, amit
a kormány hangoztat, de ezt az előrehozott választást ki akarja
kényszeríteni. Ezzel jön ide. Még megegyezés sincs, de feltétel már van.
Ez az előrehozott választás a kétharmados többség felszámolását
jelenti. A kétharmados többség 2014-ig szóló kormányzást és az új
alkotmány 2012. január elsején való életbe léptetését jelenti. Ha ehhez
képest márciusban előrehozott választást tartanak, az az alkotmány
elvetését, felülírását és egy új IMF- Soros diktálta rendszer életbe
lépését hozza el, akármilyen eredménye lesz is ennek az előrehozott
választásnak. Az IMF még el sem kezdte itt a tárgyalást, ezt a feltételt
már közölte. Nyilvánvalóan Soros Györggyel egyetértésben. A
Népszabadság és az ATV ezt a közlést már ismeri. Az ATV-t Soros tartja
fenn.
Ebbe
az előrehozott választásba a kormánynak nem szabad beleegyeznie, még
akkor sem, ha a vele szembeni aknamunka a szakításig és újabb büntető
intézkedésekig fajul. A szakításnak és minden EU-szabály önkényes
felülírásának, a végső elkülönülésnek amúgy is annyi jele van már, hogy
ezt vállalni kell. Lássa az egész világ, lássa Európa minden nemzete,
hogyan tesznek tönkre egy európai nemzetet, azért, mert új alkotmányt
merészelt írni magának és mert a saját lábára akart állni.
De
ezzel a parlamenti ellenállással, amely iszonyatosan nehéz gazdasági
körülmények és leminősítések között folyik majd, a háborúnak még nincs
vége. Mert van még valami, amit a kétharmados országgyűlési többségtől
és személy szerint Orbán Viktortól nem vehetnek el. Nem vehetik el azt a
másfél, kétmilliós tömeget, népet és polgárt, amely a választási
eredményt kiküzdötte, megszenvedte és megünnepelte. Ez az akkor
mozgósított erő most is itt kell álljon mögötte, ha a körülmények
változása következtében nem is éppen ugyanabban a harckészültségben,
mint amilyenben a kétharmados győzelmet kivívta. Ez a társadalmi erő
megvan. Harckészségét fel lehet támasztani. A veszély most nagyobb. A
magyarság léte most a tét. Ha ez a milliós tömeg most kiáll a kormány és
Orbán mögött, dacolva a kétségtelen anyagi nehézségekkel, ha újra
megszervezi magát, akkor bebizonyítja a világnak, hogy nemcsak
félrevezetett, öntudatlan, ide-oda csapódó Tahrir téri tömeg létezik,
hanem Európában él az ötvenhatos magyar szellem és létezik egy öntudatos
társadalmi erő, amely nemcsak valami ellen, hanem valamiért,
pontosabban a saját függetlenségéért képes kiállni. Harcba szállni.
Ennek a seregnek az IMF nem tud parancsolni. Hozzá sem fér. Hacsak nem hoz megint izraeli kommandósokat ellene, mint 2006-ban.
Egy
bizonyos: a harcot nem szabad feladni. Ha feladjuk, a Kertész Ákos-féle
gyűlölettel és magyarellenességgel, megsemmisítő terrorral és minden
maradék vagyonunk, otthonaink és kincseink kisajátításával, elkobzásával
és rettenetes megtorlással kell szembenéznünk. Konrádék, a berliniek és
az ATV-s Soros-féle kemény mag szeme előtt ugyanaz a bosszúálló szellem
fog lebegni, mint lebegett 1945–46-ban, a deportálások után. Az
Amerikai Magyar Népszava online szerkesztője, Bartus már el is kezdte a
felkészülést erre a bosszúállásra, azt állítva, hogy Magyarországon most
zsidó magyarokkal és hithű hitközségi emberekkel a kormányban Endrey
László-féle módszeres zsidóüldözés folyik. A magyar zsidóságnak
menekülnie kell az országból. Ennek éppen az ellenkezője az igaz: a
magyar zsidóságnak az az agresszív, elkülönült része, amely az Ascher
Caféban tömörült, és amely teljesen elkülönült a nemzettől, sértetten és
bosszúállásra készen a kormánydöntő spekulációba és az IMF-be veti
minden reményét. Nem az egész magyar zsidóság, hanem ez az ATV-Soros
harcias kisebbség, ez a hataloméhes, kegyetlen, néhány száz tagú
társulat akarja átvenni a hatalmat és természetesen magával rántani az
egész zsidóságot. Jól látja Bartus, csak éppen fordítva van, mint
mondja.
Ezért
kell megszervezni az ellenállást. Vagy minden tiltakozás ellenére
mégiscsak építsék meg a kaszinóvárost Joav Blumék Sukorón? Mert ez is
benne van a Soros-ATV pakliban. Kegyetlen és kíméletlen végtörlesztés
következik, ha hagyjuk.
Forrás: MIÉP
|