A kormány és személy szerint Orbán Viktor mögött kiálló, minden túlzás nélkül elmondhatjuk soha nem látott méretű, tudatos tömeg számszerű és jelentőségbeli alá- és mellébecslése bel- és külföldön azonnal megindult. Jelenleg ugyanis valóban nincs Európában olyan törvényes, minden tekintetben szabályos körülmények között, kétharmados felhatalmazással kormányzó és alkotmányozó kormány és országgyűlési többség, amelyet hívó szóra ekkora tömeg támogatna. Ha ezt azok, akik ma Magyarországot egy Izrael által igényelt állapotba akarják kényszeríteni, figyelembe veszik, akár számszerűség akár az erkölcsi tartás tekintetében, azaz tudomásul veszik a megnyilvánult népakaratot, akkor a következő és a folyó tárgyalásokon a népek önrendelkezési joga előtt, valamint az eredeti európai normák, a maastrichti kritériumok előtt meg kell hajolniok.

Magyarországnak ugyanis nincsenek Uniójával szembeni bűnei. Kétharmados többséggel alkotmányozott, az egymással is vitában álló és a munkában hol résztvevő, hol távolmaradó ellenzéki véleményeket – amelyek magát az alkotmányozást utasították el, ragaszkodva az idegen erők által részben oktrojált, semmilyen demokratikus felhatalmazással nem bíró, eredetileg sztalini fogantatású papírhoz – mint képtelenségeket nem vehette figyelembe. Az országgyűlés jegyzőkönyvei tanúsítják ezt. Ha ehhez most hozzátudják, elismerik az igaztalanul megvádolt és spekulánsok lasszóival rángatott forint sorsát, és a menet roppant méreteit, soha nem látott voltát, akkor nehezen folytatható a mérges gázokkal és egymásra épülő hazugságok rendszerével viselt háború Magyarország ellen. Ezért kell mind méreteiben, mind erkölcsi súlyában kétségbe vonni a nagy magyar menetet. Mind az ellenséges sajtónak, mind az IMF-nek, mind Barrosónak a kezébe kell adni a lekicsinyelt és kiherélt vonulás eszközét. Mire ezek a sorok megjelennek, Orbán hazatért az EU bizottság elnökétől. Az eredményt még nem tudjuk, a szándékokat ismerjük. Ebben az esetben a „Mit ér az ember, ha magyar?” jelben a tömeg előtt egy kérdés adódik? Hogyan tovább? A mi válaszunk – minthogy elindítói is voltunk a gondolatnak, nemcsak Szegeden, hanem már Szeged előtt is ezeken a hasábokon – magától értetődik: Folytatni! Ha lehet még nagyobb arányokban, országos kiterjedésben, sűrűn és keményen. Függetlenül attól, hogy hogyan végez Orbán Barrosóval, s mit ró az IMF a kormánymegbízottra. Minél rosszabb feltételeket kapunk, annál kitartóbban, elszántabban és gyakoribban. A magyarság csak így tudja megmutatni, hogy soha nem fogadja el a harmadik trianoni igazságtalanságot, amelyet ráerőszakolnak. A kormány nem tud kitérni bizonyos megalkuvások elől, ezt már eddig is látnunk kellett. A tömeg azonban, amely hatalmas erővel töltötte meg a teret nem kötelezhető semmire. A magyar tömeg az után sem volt kötelezhető, hogy Drasche-Lázár Alfréd, Apponyi helyett aláírta a békediktátumot Versailles-ban, hanem talán még a mainál is borzalmasabb feltételek között „Nem, nem, sohá!”-t kiáltott. S hogy ennek eredménye csak majdnem húsz év múlva lett, amikor egy igazságosabb rendezés során visszakaptuk Észak-Erdélyt.