 TISZTELT
HÖLGYEIM ÉS URAIM, KEDVES BARÁTAIM!
Augusztus
20.-ról az embereknek három dolog jut az eszébe: -Szent
István -az
új kenyér ünnepe
-az
Alkotmány ünnep
Ki-ki
beállítottsága alapján állítja fel a sorrendet ezek között,
mi pedig a harmadikat – az Alkotmány ünnepét – nyugodtan el is
felejthetjük. Egyrészt mert azt az Alkotmányt, amelyre augusztus
20.-át rá akarták húzni a nemzetellenesek, mi sosem ismertük el
a magunkénak, másrészt pedig már hivatalosan is hatályon kívül
helyezte azt az Országgyűlés.
Az
új kenyér ünnepével már némileg más a helyzet. Bár azt is a
kommunizmus idején vezették be, de ebben már nincs olyan
ideológiai töltés, amely miatt feltétlen el kellene vetnünk.
Sőt, új elemmel is meg lehet tölteni. Ma már a történelmi
Magyarország különböző részeiben (a csonka- és az elszakított
területeken) megtermett búzát összeöntve sütik meg a magyarok
kenyerét, és a megmaradt búzalisztet odaadják Böjte Csabának,
hogy segítsék vele áldozatos tevékenységét. Ez nem csak nagyon
szép gesztus, de igen sok, egyébként elkallódó gyermekből
nevelnek hasznos magyar polgárt.
De
az új kenyérrel kapcsolatos régi hagyományon sincs szégyellni
valónk. Az én szülőfalumban gyermekkoromban nem a búzát aratni
mentek az emberek, hanem az „életet”. Akkor még sokfelé úgy
hívták a búzát, mert az aratás meghatározta a következő évre
az élet minőségét. Jó aratás esetén különösebb gond nélkül
nézhettek a következő év elé, gyenge aratási eredmény esetén
viszont el kellett gondolkodni azon, hogy mivel is egészítse ki a
családfő a család bevételeit (pl. cselédnek álljon, vagy 1-2
gyermekét szánja erre).
És
augusztus közepe táján jött el az az idő, amikor az aratás
utáni munkálatokban odáig jutottak, hogy eljöhetett az ideje az
új kenyér sütésének. Nem volt tehát nehéz összehozni az új
kenyér sütésének idejét a népben egyébként is erősen
gyökerező Szent István iránti kultusszal.
Két
erős hagyomány hozta tehát létre augusztus 20.-ra az új kenyér
ünnepét. Hiába a kommunizmus idején vezették be és ezzel
akarták helyettesíteni Szent István hatását, szerintem ezzel nem
gyengítették, hanem erősítették azt. Hiszen az akkor csak
Istvánként vagy I. Istvánként emlegetett
királyunk napján is a hívek (felekezettől függetlenül) azt
imádkozták, hogy „A mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”
– és ez jó párszáz évvel korábbi, mint a hivatalos új kenyér
ünnepe.
Ami
pedig Szent Istvánt illeti, nem akarom az Önök által már amúgy
is ismert életművét felsorolni; nem akarom helyretenni a fiához
intézett – félremagyarázói által többször is szándékosan
rosszul értelmezett – intelmeit; nem akarom az ősi „pogány”
vallás és a kereszténység ütközőjeként őt beállítani; és
végképp nem akarom leegyszerűsíteni helyzetét Koppány és az ő
közötti konfliktusra. Ha egy kicsit jobban megvizsgáljuk az akkori
környezetet, akkor az eddig is jól ismert – ma úgy mondanánk:
külpolitikai – helyzeten túl (a pápai hatalom kiterjesztésének
a szándéka, a Német-Római Császárság azon törekvése, hogy a
magyarokat ki kell irtani), a belső helyzet sem volt túl rózsás.
Ezért Istvánnak két választása volt:
1.: - Egyesíti
a magyarságot és ellenáll, mint annak idején dicső
őse Árpád tette …
vagy…
2.: - Ha
az első pont nem sikerül, akkor színleg behódol – hogy a
magyarságot
a pusztulástól megmentse.
1. pont: Az egyesítés
kicsit bajosan ment volna – esélytelen volt. Miért is? Mert amíg
Árpád hívó szavára az egész nemzet egyszerre mozdult a
honvédelem nemes célja érdekében, addig 90 évvel később az ő
kortárs fejedelmei a saját pecsenyéjüket sütögették – még
egymástól is függetlenül….
Koppány: A
Balatonról délre (le egészen a mai Zágrábig) és nyugatra eső
területeken saját fejedelemséget tartott fent.
Prokuj
Gyula: Erdélyi
fejedelem, Istvántól függetlenül gyakorolta hatalmát.
Ajtony
vezér: Törzsi
államot hozott létre az Al-Duna és a Maros tájékán Marosvár
székhellyel, Istvántól függetlenül gyakorolta hatalmát.
Vata
törzsfő: Szállásbirtoka
a Kőrösök vidékén volt, Békés központtal. Istvántól
függetlenül gyakorolta hatalmát…
Tehát
van 5 külön álló fejedelemségünk – és az Árpád-féle
nemzeti egységnek csak a halovány emléke….
Azt
hiszem belátható, hogy ilyen helyzetben csak erős kézzel és erős
akarattal lehetett esély az ország és népe (mert akkor még
nemzetről nem igen beszélhettünk) megmentésének. Az ország vagy
darabokra hull, és úgy nyilván nem tud ellenállni egy komolyabb
támadásnak, vagy bármi áron egyben kell tartani, - akár a „helyi
kiskirályok” hatalmának megtörése árán is. István ezt
választotta, - és az idő őt igazolta. Ezért nagyobb a tisztelete
minden királyunknál (még az ország területét megnövelő Nagy
Lajosnál, vagy az igazságos – de ugyancsak kemény kezű –
Mátyásnál is. Megérdemli tehát, hogy szentként tiszteljük, és
áldassék a neve.
Szent
István érdeme nem csak az ország megmentése, hanem a hazai
törvénykezés megteremtése is. Azokra az alapokra ma is lehet
alapozni a törvénykezést – természetesen hozzá igazítva a mai
körülményekhez. Ezért néhány szervezet nyilatkozatot fogadott
el a következő szöveggel:
NYILATKOZAT
Mi,
aláíró szervezetek képviselői kinyilvánítjuk, hogy létrehozzuk
a „Nemzeti Szövetséget”, mint választási összefogást.
Célul
tűztük ki a magyar történeti alkotmány maradéktalan
helyreállítását, mely biztosítja nemzetünk felemelkedését.
Várjuk
a Nemzetben gondolkodó és érte tenni akaró szervezetek
csatlakozását. Nemzettársainkat arra kérjük, hogy a Nemzeti
Szövetség szervezetein keresztül támogassák a nemzeti egység
létrejöttét.
A
nyilatkozatot a Kisgazdapárton és a MIÉP-en kívül aláírta az
Ősi Magyar Szövetség Párt, a Szabad Magyarországért Mozgalom, a
Szent Korona Lovagrend és a Pálos Nemzetőr Szolgálat.
A
megbeszélésen más szervezetek képviselői is jelen voltak, tehát
bővülhet az együttműködés. De mivel az ördög mindig a
részletekben rejlik, az is lehet, hogy nem lesz belőle életképes
együttműködés. Mert hiába a közös nevező egy témában – a
történelmi magyar Alkotmány helyreállítására törekvésben –
ha ma az embereket a mindennapi életükben érintő ügyekben
esetleg másként gondolkodnak az egyes szervezetek.
Vagy
ilyen témákkal nem is akarnak foglalkozni, csak az ősi
törvényekkel. Szerintünk az ősi jogok helyreállítására
ugyanúgy szükség van, mint a mai gondokra megoldást javasolni. Ez
egy kezdeményező csíra, majd meglátjuk, hogy megerősödik-e,
vagy elsorvad.
A
MIÉP szívesen részt vesz egy olyan kezdeményezésben, amely
nemcsak hátra, hanem előre is tekint. Amely megszólal mai aktuális
témákban. Hogy csak 1-2 friss ügyet említsek: hány OTP
kisrészvényes itta meg annak a levét, hogy Csányi Sándor az OTP
vezérigazgatójaként eladta OTP részvényeit, azt a hiedelmet
keltve ezzel, hogy az OTP bajban van, és mindjárt esett is vagy 20
%-ot az árfolyama: vagy, hogy a művészeti szabadság álcája
alatt ne lehessen klasszikus magyar művek kiforgatásával
kigúnyolni a magyarságot (most pl. Alföldi Róbert által),
miközben Csurka István tényfeltáró drámáját még mindig nem
lehet előadni, mert azt cenzúrázzák, a magyar gúnyolást pedig
nem;vagy hogy a Kormány bejelentette, hogy a megölt cigányok
családjait megsegíti – de azt nem jelentette be, hogy Szögi
Lajos és a többi megölt magyar családjait is megsegítené.
Miért? Mert az sokkal több lenne? Vagy azért, mert azok „csak
magyarok”? És lehetne sorolni a példákat.
A
MIÉP olyan együttműködést szeretne, és olyanban venne részt
szívesen, amelyik nem valami ellen (pl. a Kormány ellen) lépne
fel, hanem valamiért – az ország és a nemzet jogaiért, jogainak
érvényesítéséért, gyarapodásáért, megerősödéséért
szövetkezne. Egyebek mellett ez is témája lesz a MIÉP Országos
Gyűlésének a jövő hónapban.
KÖSZÖNÖM
A FIGYELMÜKET.
Budapest,
2013. augusztus 20.
| 
