Welcome to Magyar Ifjúság

Search   in  

 Create an AccountHome | Submit News | Your Account | Content | Topics | Top 10  

Korszakváltás

Hírek

Oroszország Hangja


Filmajánló

Könyvajánló

MIÉP

Döglött aknák

Döglött Aknák


Csurka István: Deficit

Csurka István: Deficit


Írószövetségek harca

Csurka István: Írószövetségek harca


Portréfilm Csurka Istvánról

Csurka István: Eredeti helyszín

Új Színház

Új Színház


Csurka István lesz az intendáns Dörner György mellett

Földindulással kezdődne Dörner színházának tavaszi évadja

Dörner György és Pozsgai Zolt az EchoTv-n

Csurka István nyilatkozata + Tarlós István közleménye

Közlemény: a főpolgármester kéri Dörnert, ne alkalmazza Csurkát

Csorja Gergely:
A szakmaiság

Bucz Hunor:
Szívből örülök Dörner kinevezésének


Csorja Gergely:
Náci vagyok, valószínűleg ön is az


Bayer Zsolt:
Húsevő virág


Csorja Gergely: Terror

Dörner György az EchoTv-n

Videó: Fábry Sándor esete a toleránsokkal

Csurka István: Ascher Café

Függetlenség: A szakma

Dózsa László:
Szétrohad az elkorhadt nómenklatúra

Harsányi Gábor:
A fiatalság kiéhezett a magyar drámákra

Jövőnk.info: Mi a bajuk az idegeneknek Dörnerrel és Csurkával?

Csurka István: Színház

Bayer Zsolt: Új Színház

Demokrata-kör

Falusy Márton:
Az Amerikai Népszava újra akcióban:
„…megnyitják az első náci, nyilas színházat - potenciális gyilkosokat nevel”

Újjáéledő Bocskai Színpad


  
A zsidó világuralom egyetlen ellenszere Oroszország
Dátum: 2013. September 27. Friday, 13:00
Rovat: Hídfő
Hídfő
Nem lenne bölcs dolog azt hinni, hogy a Szíriában történt vegyi támadással kapcsolatos politikai baklövés megállítaná az Egyesült Államokat nagy volumenű expanziós terveinek megvalósításában. A következőkben szeretnénk képekkel illusztrálni azokat a világban zajló folyamatokat, amelyeket a naponta ránk zúduló hírözön nem mutat meg teljes egészében. A három évvel ezelőtt elkezdődött arab politikai felfordulás első fázisa lezárult azzal, hogy Oroszország elegáns diplomáciai művelettel megakadályozta a Szíria elleni közvetlen imperialista agressziót. Az első fázisban az Egyesült Államok győzelmet aratott politikai vonatkozásban, de egyre nyilvánvalóbb, hogy csak átmenetileg.


Az első fázis

Az első fázisban a Nyugat a teljes arab-iszlám világot felforgatta, amelynek két fő célpontját támadta elsődlegesen. Az összes többi csupán elterelő hadművelet volt, ráadásul szövetségeseit sikerrel tudta megvédeni, így megvédte azokat a csatlós szunnita arab államokat, amelyekbe a spontán kialakult népi kezdeményezések be akartak férkőzni. A felfordulásból Irán kimaradt, de Irán nem arab állam, másrészről csak a következő lépés lenne. Cél az arab térség megkaparintása, és Izrael állam stabilizálása. Természetesen a valódi végcél Oroszország, de egyetlen várba sem lehet bejutni anélkül, hogy a környező erősségeket és a külső várat be ne venné a támadó. Először a külső védműveket kell lerombolni. Oroszország gyakorlatilag ostrom alatt áll. A modern világháborút nem a tankok vívják, hanem a bankok, és a politikusok a tárgyalótermek asztalainál, valamint a multinacionális cégek és világot uraló pénzügyi maffia ássák a lövészárkokat. Az Ultima Ratio már csak akkor kerül elő, ha valóban érvényesíteni kell a végső érvet. Addig is a szírializált, újfajta háború az egyetlen területszerzési lehetőség.

Az első fázisban a Nyugat valamennyi (orosz, kínai) szövetségest kiiktatta a teljes arab világban. Kína és az Oroszország teret nyert, és a hatalmas, iparból és a nyersanyagokból befolyó bevételeket befektetésekben kamatoztatta, ráadásul egyre több nyersanyagforrást szereztek meg különböző kitermelési jogok felvásárlásával, és vegyes vállalatokkal. Minden egyes dollár, amely ezekhez az országokhoz befolyt, a nyugati bevételeket csökkentette. Van ennek két, illetve akár három hosszútávú hatása, melyet a Nyugat semmiképpen sem akar elfogadni.

Kék a megszállt és anarchiába taszított terület, lila jelenlegi háborús, vagy annak szánt zónák, sárga nyugati felségterület, zöld az orosz terület és - esélyes - szövetségesei

Elsőként a nyugat biztosítani akarja a hatalmas ütemben fejlődő kínai gazdaság függőségét a nyugati nyersanyagforrásoktól. Ez az egyetlen lehetősége, hogy katonailag kordában tartsa Kínát. Ha semmi mást nem nézünk, csak azt, hogy az elmúlt években százszor vagy ezerszer annyi autó lett Kínában, mint korábban volt, gondolhatjuk mekkora a gazdasági és pénzügyi függőség, ha a Nyugattól kénytelen olajat vásárolni. Nem véletlenül mondta Putyin, hogy nem kell Európának megvenni az orosz olajat és gázt, mert azt az utolsó cseppig Kína átveszi. Csakhogy Oroszország is biztosítani akarja az energia függőséget Európa felé. Kína vásárol még Venezuelától, Irántól, de ezek a források nem elegendőek a korlátozott kapacitások miatt. Nem véletlenül volt Kínának 18.8 milliárd dollárnyi félkész befektetése Líbiában. A befektetések folytatódtak Tunéziában, Egyiptomban. Az első fázisa az úgynevezett arab tavasznak valamennyi keleti befektetést keresztülhúzta, és a Kelettel egyezkedő politikai vezetőket eltávolította. A Nyugat több frontos háborút nyitott meg. Líbia után következett Mali (dél felé) így biztosítva saját maga számára a világ legnagyobb urán bányáit. Látható tehát, hogy a demokratikusnak nevezett arab tavasz valójában egy igen agresszív gazdasági terjeszkedő és újragyarmatosító háború. Észak-Afrika lezárásával az afrikai kontinens, amely a feltörekvő Kína piaci célja lett volna, most a Nyugat fegyvereitől lesz hangos, és megkezdődik Afrika újragyarmatosítása modern formában.

Az első fázis még nem ért volna véget, mert ennek a fázisnak a lezárása Szíria legyűrése, valamint Irán bombázása lett volna. Az első fázist Putyin akasztotta meg azzal, hogy a nemzetközi jogot érvényesítette. Ezzel elkezdődött egy nem tervezett, új művelet.


A második fázis

A szíriai és az iráni kérdés lett a kettes fázis. A Nyugat szembekerült azzal, amivel eddig nem kellett számolnia, és ez a Kelet aktív ellenállása. Ebben az a sajnálatos, hogy Irán nem egy nyugat-ellenes közösségben gondolkodik, hanem továbbra is saját feje után megy. Ez lehetne követendő példa is, csakhogy hosszútávon nem működik. A liberalizmus már nyomokban feltűnt az iráni politikában, és ha nem veszik át a Putyini habitust, akkor komoly bajokkal kell szembenézniük. Nem véletlen, hogy az iráni Forradalmi Gárda már jelezte a kormány felé, nem fogja eltűrni az USA-barát politikát és az arra tett politikai kísérleteket.

A Nyugat az eddigi stabil politikai álláspontja helyett most egy kibillent instabil képet mutat, mert a keleti ellenállás, és a köztes fázis nem szerepelt a terveiben. Tanácstalan lett. Látható a kapkodás, a tanácstalan ingadozás, de ne felejtsük el, az USA egy hatalmas katonai művelet közepén tart, és érthetőek a hirtelen felbukkanó akadályok miatti botladozások. Ez azonban nem jelenti a háború befejezését. A Nyugat eddigi legnagyobb és legszervezettebb háborúját vívja, és éppen támadásában van. Politikai és katonai gépezete mint gyilkos óriások merednek a kisebb államok fölé. Oroszország mint egy pajzs igyekszik védelmezni szövetségeseit és saját magát, de az ellenség jelenleg sokszoros túlerőben van. Ebben az állapotban semmi más nem ad különleges erőt Oroszországnak, mint a hit, és a birodalmi gondolkodás. Ezért támad fel oly erősen a vallásosság. Mert a hit segít legyőzni azokat az akadályokat, melyek alapvetően a félelemre építenek. Az Orosz Birodalom megtanult hinni önmagában, és ezáltal ereje növekszik. Maga a hit azonban kevés a győzelemhez. A Putyin vezette Oroszország kidolgozta terveit, melyek meglehetősen nagy léptékűek, és most már ez a két hatalmas erőközpont birkózik egymással.

A nyugati expanzió új fázisa már kezd körvonalazódni. A következő lépés a Kaukázus lesz. Ahogy Lavrov mondta, a nyugat nem vár bizonyítékokat és elveket, a Nyugat ürügyet keres arra, hogy vazallusait a hatalomba segítse. Az sem érdekli, ha káoszba süllyed a régió, mivel számára csak egyetlen egy valami a fontos, hogy politikailag elérje az orosz határokat, és onnan továbblépjen - de előtte Szíriát kell kiiktatnia. Szíriának rendkívül gyorsan meg kell oldania a gondjait, mert rohamosan fogy a pénz, ráadásul a végtelenségig a szövetségesek sem tudnak eltartani egy ilyen nagy országot. Bevételek kellenek, mert leáll az élet, és teljesen összeomlik az ipar és a mezőgazdaság. A nyugat szempontjából mindez jó, csakhogy sürgető a dolog, mert a nyugati gazdaság is roskadozik. Amíg a keleti gazdaság stabil és versenyképes, addig a nyugati nem képes megfelelő módon stabilizálni magát a külső régiókban, mert az ottaniak számára van ellentétes alternatíva, és fennmarad a választás lehetősége. Ezért létkérdés a Kelet kibillentése jelenlegi stabil állapotából.

Szíria esetében a többnemzetiségű (több tucat országból érkezett) zsoldos-terrorista hordát föl kell fegyverezniük elsősorban légvédelemmel és tankelhárítással. Másodsorban műhold- és felderítési adatokkal. Ha ehhez kapcsolódik egy kierőszakolt amerikai bombázás, akkor a hadiszerencse megfordulhat Szíriában. Ha Szíria már nem képes bázisként szolgálni az oroszoknak, akkor lehet továbblépni, éppúgy mint Líbiából. A következő művelet Irán bombázása és célzott, különleges egységek általi rombolása. Így szárazföldi erők bevetése nélkül Irán pár hónap alatt középkori szintre süllyed. Elkezdődik a belső lázítás, a szírializált háború kiterjesztése. A belső társadalmi problémák táptalajt adnak erre, írtunk már róla korábban, hogy bizony vannak belső feszültségek ebben az országban is. A feszültség pedig főként generációs feszültség. A fiatalság, amely az iráni korfa alapján láthatóan nagyon nagyszámú, sokkal nagyobb szabadságot akar magának, mint amit a jelenlegi keretek biztosítanak.

Sokan azt mondják, hogy Kína már ezt nem engedné meg, katonai lépéseket tenne. Kína jelenleg napi egy milliárd dollárral járul hozzá az amerikai rendszer fenntartásához, melyet minden nap átutalnak az Egyesült Államokba, és amerikai államkötvényeket vásárolnak. A kínaiak már jelezték, hogy leállítják, de abban az esetben mi tartja vissza az amerikai kormányt, hogy védővámokat rakjon a kínai termékekre. Kínának a legnagyobb felvásárlója ma is az USA. Washingtonnak tehát van még lehetőség a kezében. Az orosz sajtó ráadásul már cikkezik róla, hogy Örményországban is előkészítette a Nyugat a következő narancsos forradalmat. Ha Szíria bukik, Izrael biztosítva van, és megnyílt az út a Kaukázus felé. Gazdasági szempontból is lényeges, hiszen akkor dél felé biztosítva van az azeri olaj. Grúziáig - tehát a Kaukázusig - teljesen tiszta a kép. Azerbajdzsán, Örményország, politikai úton fogja beadni a derekát ebben az esetben, mert képtelenek lennének bármilyen ellenállást kifejteni, ráadásul mindkét állam politikailag instabillá tehető. Azerbajdzsán amúgy is ingadozik a két nagyhatalom között, néha ide, néha oda billenve. Ebben az esetben nem lenne választása. Így Oroszország dél felől bezárva.

Pirossal a bedöntött és anarchiába taszított országok, okker a politikailag besorolt államok


Hármas fázis

A hármas fázis az európai régiók zárása. Két olyan állam maradt mindössze, melyre a 20 évvel ezelőtti fordulat óta nem tudta a Nyugat rátenni a kezét. Ukrajna és Fehéroroszország. Ezek közül Ukrajna az, amely könnyebben destabilizálható. Illetve van egy harmadik régió, ez a Dnyeszter Menti Köztársaság, és Moldova kérdése. Mindegyik államban jelentős nyugati benyomulás és bomlasztó munka zajlik. Fehéroroszország iparában jelentős nyugati befolyás alakult ki, Ukrajna pedig alapvetően a narancsos forradalma utáni köztes állapotban lebeg, Justyenko Európa párti politikája, és a bukása utáni jelenleg Oroszország felé nyitottabb politika miatt. Ukrajna a legtöbb fejfájás okozója mindkét oldalon.

Lila a bekebelezett, anarchiába taszított és bedöntött iszlám világ, sárga a Nyugat Oroszországot körülzáró berendezkedése

Fontos terület mind katonailag, mind gazdasági tekintetben. A Nyugat terve, hogy kierőszakolja az Európai Unióba történő integrációt. Ezzel eldőlne a befolyási mérleg egész Európában. A Nyugat mint uralkodó hatalom egész Európa felett, Oroszország pedig beszorítva az ázsiai régióba. Európai vonatkozásban csak mint nyersanyagforrás szerepel. Elvágva a déli vidékektől, lezárva a Kaukázus és egész Európa felől. Jószerével saját határai közé szorítva. Erre a politikai lépések már megtörténtek. Az EU országai felszólították az ukrán vezetést, hogy gyorsítsa fel a csatlakozási tárgyalásokat. Ukrajna miniszterelnöke nyilatkozatot tett, miszerint az EU-ba történő belépés egyik feltétele, hogy máshonnan biztosítsa maga számára a gázt, így megszüntetve az orosz energia függőséget. Ebbe a műveletben hazánk is becsatlakozott a maga módján, az oroszoktól olcsóbban megvett gázt eladjuk Ukrajnának. Emiatt nagy botrány volt Moszkvában, ráadásul a helyzet megtárgyalására érkezett küldöttséget a kormány nem fogadta megfelelő szinten – és Szijjártónak leüvöltötték a madárfészek haját is az oroszok... A németek is hasonlóan kufárkodnak. Az északi áramlaton Németországba szállított gáz kerül vissza Ukrajnába. Az energiafüggőség voltaképpen marad, csak a neve más. Jellemző kapitalista átvágás.

Ukrajnával kapcsolatosan tisztában kell lenni az olyan alapvető dolgokkal, hogy ukrán nép voltaképpen nincs is. A kijevi russz fejedelemség egykoron az orosz birodalom egyik alappillére volt. Ukrajna lakosságának nagy része – kb. 45%-a - orosz. Sok a lengyel, és Kárpátalja vonatkozásában mi magyarok is érintettek vagyunk. A Nyugat bármelyik játékba belemegy, csak azért, hogy az EU határait keletebbre tolja. Ne felejtsük el azt, hogy az EU nem gazdasági, hanem elsősorban katonai tömb, és azt se, hogy voltaképpen egyfajta világháború zajlik. Észrevehető, hogy hazánkban a zsidók minden nemű komoly befektetést leállítottak. Nincs érdekük egy perifériára szorult, gazdaságilag csődbe jutott országba komolyabban befektetni. A befektetések azonnal folytatódnak, amint elkezdődik a harmadik fázis kivitelezése. Erre több forgatókönyv lehetséges. Egyrészről a békésebbik megoldás, miszerint kierőszakolják az ukrán EU integrációt. A kormány aláírja csatlakozási szerződést, és Ukrajna hivatalosan is az EU tagja lesz. A Nyugat ebben az esetben katonailag is terjeszkedni fog, először nem látványosan, de a titkosszolgálatok nagyon gyorsan beköltöznek, a felderítés és a megfigyelő állomások azonnal kelet felé kezdenek dolgozni. Ahogy hazánkban is történt korábban, minden katonai jellegű adatot, amire a nyugatiaknak szüksége van, egyből 'felpórszívóznak' (kék rendszámos autókkal öltönyös urak érkeznek a katonai létesítményekbe, és minden műszaki paramétert és információt dokumentálnak), és a teljes védelmi struktúrát a nyugati érdekek és igények szerint átalakítják. Ugrik az oroszok Ukrajnával megkötött hadikikötői szerződése is. Az EU jelenleg minden lehetséges módszert bevet az ukránok becsábítására az EU-ba. Elképesztően ostoba szlogeneket használnak, melyek szerint az 'Európai Unióban édes élet vár rád'. A lakosság 'megdolgozása' – számunkra is ismerős módon - teljes kapacitással folyik. Bugyuta reklámfilmek kondicionálják az embereket, és mindenhonnan csak az EU-val járó előnyökről papolnak. Ezt a történetet mi is ismerjük, minket pontosan ugyan így hülyítettek. Már akit lehetett.

Ha mindez nem megy békés úton, akkor jön a vészforgatókönyv, a narancsos forradalom megismétlése, Janukovics menesztése, és néhány népcsoport, nemzetiség, köztük akár a magyarok fellázítása, belső harcok kezdeményezése. Egy nem ellenőrizhető hír szerint Ausztria és Németország területén több ezer olyan személyt gyűjtöttek össze, akik azonnal bevethetőek Ukrajnában, mint a kisebbségek "szabadságharcosai" a szírializált háború kiterjesztésére. Ezzel Ukrajnát polgárháborúba taszítják, és a hadi szerencsére bízzák, mekkora lesz az a terület, amelyet megszerezhetnek. Ebben az esetben könnyen elképzelhető, hogy Moszkva az orosz lakosságot menteni fogja, és az ország több részre szakad. Az európai kormányok, köztünk hazánk kormánya a napokban ismételte meg, hogy kiemelten támogatják Ukrajna csatlakozását.

A forgatókönyv következő lépése Moldova bekebelezése lesz. Erre pedig a román haderő már készen áll. Moszkva ugyan jelezte, hogy nem fogja hagyni a kis Dnyeszter Menti Köztársaság bekebelezését, de kérdéses, hogy belemenne-e egy nyílt háborúba egy rendkívül kis lakosságú terület miatt úgy, hogy a kis Dnyeszter Menti Köztársaságot ettől kezdve teljesen ellenséges környezet veszi körül. A románok hatalmas összegeket fektetnek a Moldovai terület megszerzésére. Pártokat finanszíroznak, civil szervezeteket támogatnak, önkormányzatokat fizetnek le, parlamenti politikusokat vesztegetnek meg, vagy állítanak maguk mellé. A román befolyás már most is jelentős, gyakorlatilag az ország bekebelezését már teljes mértékig előkészítették. Sok helyen románul vannak kitéve az utcanevek, a hivatalokban román feliratok vannak. Románia nemhogy csökkenne egy erdélyi területtel, hanem előre láthatóan a nyugati tervek szerint nőni fog egy moldovai területtel. Még akkor is, ha kifejezetten nem mint Románia része, hanem mint szövetségi állam működne. Ezzel lezárul a hármas fázis.


Negyedik fázis

A negyedik fázis gyakorlatilag Oroszország kivégzése. Látható, hogy a kimondatlanul folyó hatalmas háború oly módon zajlik, hogy a hagyományos módon abba külső hatalom, így Oroszország beleszólni nem tud, hiszen csak belső harcokról és forradalmakról van szó. A negyedik fázis első felvonása, hogy szírializált harcokat robbantson ki az Oroszországhoz erősebben kötődő volt tagállamokban. Ezeken a területeken már folyik az ellenzéknek nevezhető civil szerveződések felállítása és támogatása. Amikor Moszkva megfelelő ellenlépéseket tett ebben az ügyben, akkor következik a végső lépés. Fellázítani az Oroszország területén élő muszlimokat. Mivel számuk már most is jelentős, nagyjából 25 millió, ez a folyamat nem fog nagyobb nehézségekbe ütközni. Az arab területeken már nincs szövetséges, akik voltak, káoszba és anarchiába süllyedtek, senki nincs, aki vallási, vagy politikai úton megpróbálná megfékezni a muszlim közösségeket. Nagyon gyorsan fognak a belső harcok kialakulni, és minden bizonnyal átdobják ide azt a több tízezer harcedzett embert, akiket az arab régiókban felhasználtak. Sokuk csecsen és egyéb orosz területről való, így még helyismerettel is rendelkeznek majd. Oroszország önmaga is belső harcokba süllyed. Nincs nyíltan fellépő ellenfél, az Egyesült Államok mint eddig minden esetben, csak széttárja a kezét, hogy nem tehet semmiről. Nincs állam, amely ellen bevethetőek lennének az atom fegyverek, mert egyszerűen csak belső harcok zajlanak. Ennek pedig semmi más végeredménye nem lehet, mint az, hogy maga a nagy Oroszország darabokra szakad. Külső beavatkozás nélkül. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ez lázálom, azoknak szólunk, kezdjenek körülnézni az internet világában. Egyre több cikk és tanulmány jelenik meg arról, hogy Oroszország nem egységes, soknemzetiségű ország. Olyan, hogy orosz nemzet nincs is, stb. - amire már a kormány is kénytelen volt reagálni. Tádzsikisztánban, Üzbegisztánban Al-Kaida terroristák jelentek meg, a minap a tádzsik fővárosban tartóztattak le egy csoportot, mert robbantást készítettek elő. Az oroszországi atlantista ellenzéket (ötödik hadoszlopot) a mai napig hatalmas összegekkel pénzelik. A kormány ugyan megteszi amit csak lehet, de a pénz rejtettebb módon áramlik befelé.

Ezek a lehetőségek nem csupán képzelgések. Olyannyira, hogy az orosz katonai vezetés is felmérte, - mint korábbi elemzésünkben írtuk - valóban ők a végső cél. Ezért dolgozták ki a lehetőségét annak, hogyan vágjanak vissza, és felállították a saját stratégiájukat. Egyelőre két irányt szabtak meg.


Első fázis - orosz lehetőségek

Piros az orosz szövetséges déli régió, egységesített birodalmi felépítésben

Szíria biztosítása. Moszkva nem szívesen teszi meg, hogy a csúcstechnológiát kiadja a kezéből, de most valószínűleg kénytelen lesz. Szíriának nagyon rövid időn belül, lehetőleg a tél beállta előtt le kell zárna a polgárháború kérdését. Ezen kívül megfelelő légvédelemmel kell ellátni Iránt és Szíriát is. Eközben megkezdődik a kurd területek előállítása, a politikai háttéralkuk megkötése. Ki kinek mit enged át, hol és milyen határok lesznek. A török hadsereg megszorongatásának lehetősége akár egy szövetségbe léptetett szír-kurd-örmény hadsereggel. Libanonban is csökkent az orosz befolyás azzal, hogy a Hezbollah a szíriai harcokban vesz részt, és a nyugati befolyás erősödik. Amint lezárul a szíriai kérdés, a Hezbollah hazamegy és rendet fog tenni. Ahogy a grúz miniszterelnök nyilatkozatain látszik, ezzel a lehetőséggel a térségben egyre komolyabban kell számolniuk, eddig ugyan EU/NATO belépést szorgalmaztak, de már a kivárásos taktikára tértek át. Megvárják kinek áll a zászló, és arrafelé fognak hajlani. Amennyiben az orosz fél erősödik meg a térségben, akkor Örményországban a narancsos lázadást könnyűszerrel leverik, és Azerbajdzsán állásfoglalása sem lesz kétséges. Az így kialakuló tömb hatalmas gazdasági és katonai potenciállal fog bírni. Egyrészről olaj és gáz birodalom, másrészről hatalmas katonai potenciál. Szövetséges államokon keresztül, de Moszkva kijárással rendelkezik a Földközi-tengerre. Másrészről -és ez nagyon lényeges-, a keleti régió nagyon megerősödik Európával szemben, mivel még nagyobb lesz az energia függősége a keleti tömbtől. Amit idáig független országoktól szerzett be, azt onnantól kezdve már stratégiailag szövetséges államoktól szerzi be, amely növeli a kelet-nyugat ellenétet.


Második fázis

Ukrajna kérdése. Moszkvának komoly ütőkártyája Kijevvel szemben, hogy a lakosság jelentős hányada orosz. A legutóbbi választásokat már ez befolyásolta, de saját kardjukat a Nyugat ellen fordítva felléphet egy belső lázadás támogatásával. Ebben az esetben könnyen lehet, hogy Ukrajna valóban szétesik, és Moszkva szó nélkül fogja felajánlani Kárpátalját hazánknak, mivel semmi szüksége nemzetiségi konfliktusokra. Moszkva azonban nem Ukrajnát akarja szétszakítani, hanem az európai államokat bevonni az Eurázsiai Unióba, amelyiket csak lehet. Tehát nem érdeke egy ilyen jellegű háború, sokkal inkább az, hogy Ukrajna kelet felé tegye le a voksát. Erre megfelelő érvekkel rendelkeznek, és a nyomásgyakorlást Európa irányába is kiterjeszthetik, ha szükséges. Ezt a kérdést látszólag nem az észérvek fogják eldönteni, hanem a ki kinek mit ígér, ki kit mivel tud lekenyerezni. Pár politikus önzése azonban könnyen polgárháborúba sodorhatja az országot. Amennyiben Ukrajna kelet felé dönt, a fehérorosz területek melletti balti államok kerülnek hatalmas nyomás alá. Amennyiben a Nyugat nem tudja rettentő gyorsan felvirágoztatni ezeket az államokat, és a szegénység egyre inkább teret nyer, a keleti nosztalgia jelentősen erősödni fog, és egy, vagy két választási ciklus után a keleti tömbben találják magukat.

Az orosz célirányok világoskékkel

Amennyiben a Nyugat a muszlim terrorizmus felélesztésével próbálna válaszolni, Moszkvának csupán két lehetősége marad. Az egyik, hogy a fellázított területre elrettentő erejű atomcsapást mér. Az orosz katonai vezetés már felvetette ennek lehetőségét, bár hangosan elutasították - akkor. Egy ilyen eshetőséggel számolni kell. Ha ez megtörténne, az egész világ hihetetlenül mély döbbenetbe zuhanna, Oroszországban pedig 100 évre megszűnne mindennemű lázadási kísérlet. A fellázadt terület örök mementó maradna mindenki számára. A muszlim lakosság pedig elvándorlásba kezdene. A másik lehetőség, hogy egész területek lakosságát telepítik ki sztálini módon. Szétszórva, lehetőleg olyan területre, ahol a szaporodásuk negatívba zuhanna, és a halandóság sokszorosára nőne, például a kedvezőtlen szibériai területekre. Akármennyire drasztikusnak tűnnek ezek a kérdések, az orosz vezetés birodalmi módon gondolkodik, ahol a legelső a birodalom egysége, és minden bomlasztási kísérletet alapjaiban kell lerombolni. A második fázis végén Oroszország megkezdi a volt szovjet blokkhoz tartozó közép-európai államok integrálását a saját rendszerébe.



Forrás: Hídfő

 
Kapcsolódó linkek
· Hídfő
· Több hír: Hídfő
· Több hír: magyarifjusag


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Hídfő:

A zsidó világuralom egyetlen ellenszere Oroszország


Hír értékelése
Értékelés: 5
Szavazat: 5


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz


Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


Kapcsolódó rovatok

Hídfő

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.
"A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét."


 




PHP-Nuke © 2005 Francisco Burzi. A PHP-Nuke terméktámogatás nélküli szabad szoftver, amelyre a GPL licensz érvényes.
Oldalkészítés: 0.14 másodperc