Olekszandr Turcsinovot, a levitézlett Moszad-ügynököt, aki korábban a Timosenko-kormányban volt titkosszolgálati vezető, majd második felvonásra miniszterelnökhelyettes, épp a mai napon nevezték ki a hadsereg főparancsnokává. A mostanra kialakult helyzettel a szokványos kategóriák rabjai láthatóan nem nagyon tudnak mit kezdeni. Ukrajnában az emberijog-demokrata "jenkiken" kívül izraeli kiképzők is részt vettek a szélsőjobboldali tüntetők szervezésében, akik eközben "Viking SS 88" feliratú sisakokkal a fejükön zsinagógákat gyújtogattak és rendőrökre lövöldöztek. Majd egy zsidót tettek meg államfővé és a hadsereg főparancsnokává, aki természetesen "magára vállalta" e nemes feladatot, miután a hasznos idióták elvégezték a piszkos munkát.

A jobboldal többsége síri csendben van. Minden országban. Itthon is, nyugaton is - nem nagyon tudnak mit kezdeni az ukrán helyzettel. Mi is van ilyenkor? Zsidózni kellene, vagy támogatásukról biztosítani a "harcostárs" nemzeti radikálisokat? De hiszen a zsidók szervezték a nemzeti radikálisokat. A "harcostársak" hasznos idiótaként az atlantisták bábfiguráiként tombolnak az utcákon, épp olyan "nyugati típusú demokráciát" csinálnak, amit idehaza a jobboldal teljes mellszélességgel ellenez. Mégis mit lehet ilyenkor mondani? A döbbent csend megint csak rámutatott, hogy a szokványos kategóriákat el lehet felejteni. Kapitalizmus van, - pénz beszél. Aki fizet, az diktál. Így harcolnak az NS-tüntetők zsidó államfő kinevezéséért. Aztán utólag lehet mondani, hogy "mi nem Timosenkot, mi nem Turcsinovot akartuk". Talán pár év késéssel arra is rájönnek majd, hogy már a legelején nem kellett volna elfogadni azt a néhány száz hrivnyát.