Tudjuk, hogy az eltervezett új világrend kitalálói nem mások, mint a pénzoligarchia vezetői. Ők irányítják a mostanra megreformált titkos társaságokat (mint pl. az illuminátusokat, szabadkőműveseket, vagy különböző lovagrendeket), melyek már most világirányító gazdasági vállalkozásokban öltenek testet (úgy, mint az IMF, Világbank, CFR, BILDERBERG csoport, stb.) Ismerjük céljukat is; a „táplálék lánc csúcsán ülő ragadozók” (a hármak, a kilencek, és a tizenhármak) kezébe koncentrálni minden hatalmat, azaz átvenni a világ irányítását. Olyanná alakítani az egész bolygót mely céljaikat legjobban szolgálja. És ismerjük eszközeiket is! Ami nem más, mint a maguk módszereivel előállított hitelpénz! És az e pénzzel finanszírozott technikák, mint a globalizáció, a politika irányítása, stb. Ha mindenki nem, is de egyre többen, tudnak már erről.

És azok a kívülállók, akik, akár csak bepillantást is nyertek ebbe az eszköztárba, attól a kevéstől is elborzadnak. Azok pedig akik többet is tudnak róla, megpróbálják megmutatni másoknak is. Azok pedig akik nagyon sokat tudnak már róla, és meg is értették az összefüggéseket, már harcolnak ellene főként a nyilvánosság erejével, és útmutatásaikkal! Ám akik mélyen benne vannak, hallgatnak mindenről. (egy-két kivételtől eltekintve) A Kérdés csak az, MI MIT TEGYÜNK? Egyszerű! Minél szélesebb körben terjeszteni ezeket az ismereteket, és feltárni az összefüggéseket. A tudók harcát, megoldásait átadni mindenkinek. Hisz harcolni csak az ellen tudunk hatékonyan, amit ismerünk. S minél jobban megismerjük az ellenséget, annál hatékonyabban vehetjük fel ellene a harcot. Bár ez a háború már nagyon régóta, közel egy évszázada folyik. Hadüzenet nélkül, titokban alattomosan indították ellenük, újabb és újabb fegyvereket vetnek be, s ezek a fegyverek az életünk minden területét támadja. Teszik ezt a legalattomosabb módon, és legaljasabb eszközök, módszerek bevetésével, a saját kormányainkat felhasználva ellenünk.

A szerencsénk abban áll, hogy elég sokan vannak azok a bátrak, akik megosztják velünk a rejtett igazságot, a mozgatórugókat. Sőt! Utat is mutatnak a megoldásra, a megfelelő harcmodorok megválasztásában, a tennivalókban. Bár vannak, akik már nem élnek közülük, de ők is itt vannak köztünk, munkáikban, gondolataikban, és bátorságukkal, tartást adnak nekünk. Jelen sorozatunk még nem a megoldásokról szól, hanem az ismeretek átadásáról, az összefüggések megmutatásáról. Az első lépés mindig az, hogy felismerjük az ellenünk irányuló támadást, és megismerjük a támadót magát.

Hisszük, már a tények puszta ismerete is megadja a józan paraszti ésszel is felmérhető védekezést. Hisz, ha a céljuk (első lépésben) az eladósításunk, akkor a mi felelősségünk, hogy ne vegyünk fel kölcsönöket nyakló nélkül, teljesíthetetlen feltételeiket ne fogadjuk el. Ha pedig kölcsönre szorulunk, akkor ne tőlük vegyük fel.

Mint alább olvashatjuk, ezekkel a hitelfeltételekkel teremtik meg a lehetőségét annak, hogy lehetőleg soha ne tudjuk visszafizetni hiteleiket. Ez pedig a tőlük való függőségünket még szorosabbá teszi. Ahogy Drábik János is és még sokan mások mondják az országnak meg kell szüntetnie önmaga korlátozását, (pl. a pénzkibocsájtás) és saját kezébe kell venni és tartania minden monetáris és fiskális jogot. Nem csak elméletben, hanem a valóságban is. Ahhoz pedig, hogy a lakosságot az ország vezetése maga mögé állítsa, nem elég a hazudozás, hitegetés, mellyel a nép bizalmát vesztették el, hanem őszinteség kell és az információk TELJES megosztása. De, ezt eddig soha, egyetlen kormány sem tette meg!

Néhány hazai azaz 100%-ban magyar bankot kell létrehoznunk az (MNB, lakossági kereskedelmi – vállalati-), és a kölcsönügyleteinket, pénzügyeinket csak velük szabad bonyolítani. S akkor még nem nem is említettük a „fehérpénz” rendszerét. Erről is lesz szó a későbbiekben. Azonban addig is megtehetjük, – amennyire csak a törvényi rendelkezéssel szembe tudunk menni – hogy nem vesszük igénybe a külföldi kézben lévő bankok „szolgáltatásait”, a költségeinket készpénzben fizetjük, hitelre nem vásárolunk, nem adjuk közre pénzügyi helyzetünket a világhálón, azaz bojkottáljuk az online fizetést, a hitelkártyákat. Az ilyen tranzakciókkal kiszolgáltatjuk magunkat a figyelő rendszereknek. (pl. Google és mások) Sőt, követelnünk kell – az eltörölt – készpénzes munkabér kifizetésének visszaállítását. Hiszen egy tollvonással /törvénnyel/ kötelezővé tették a bankok használatát. Mely egyfelől kötelező sáp fizetést is jelent, másfelől idegen szemek számára hozzáférhetővé tették anyagi helyzetünk ellenőrizhetőségét. – erről ugyan nyíltan senki sem informált minket, de azért kevés gondolkodás után magunk is rájöttünk, a rendelkezés mögött meghúzódó titkolt szándékra! A hitelkártyák, azonosító kártyák lehetővé teszik nem csak könnyű beazonosításunkat, hanem, folyamatos ellenőrzésünket is.

És ha ez nem elég, – már pedig ma már nem az! -, akkor, akár RABOSÍTANAK IS MINKET – persze csak a mi „védelmünkben”.
Az USA-ba való belépéshez ma már nemcsak az ujjlenyomatunkat, hanem egyéb biometrikus adatainkat követelik, 2009 júniusa óta a hazai gyakorlat szerint is már csak rabosításunk után juthatunk hozzá az útlevelünkhöz. Nagy ostobaság azt hinni, hogy ez a mi biztonságunk érdekében történt, nem beszélve arról, hogy ezek az adatok is ellophatók, hamisíthatók, legfeljebb nem „Juli néni konyhájában”! Azonban kormány-, és általuk támogatott bűnöző szinten ez nem jelent problémát, – már ma sem! Isten hozott a való világban! Szörnyű? Az! Hát tégy ellene te is!

Folytassuk a Dr. Lawrence Dunegan beszámolójának feldolgozását, melyben Dr. Richard Day, 1969. március 20-án Pittsburgh-ben megtartott előadására emlékezik vissza.


Pénzgazdaság és bankhatalom

Dr. Day a pénzrendszerről és a bankok szerepéről kijelentette, hogy „az infláció végtelen folyamat, bármely szám után végtelen számú nullát helyezhetünk, és tetszés szerint tehetjük ki a tizedespontokat”. Ez világosan utalt arra, hogy az inflációs adó valójában mesterségesen fenntartott eszköz a háttérhatalom számára a társadalom ellenőrzésére. A pénz túlnyomórészt hitelből fog állni. A pénz máris elsősorban hitel, de a forgalomban lévő pénz sem készpénz, vagy tapintható dolog lesz, hanem elektronikus jel. Az emberek igen kismértékben fognak pénzt hordani maguknál, csupán jelentéktelen dolgok vásárlására. Bármely fontos vásárlást elektronikusan fognak végezni. A munkabérek kifizetése is elektronikusan történik a bankoknál vezetett számlákra.

Egységes bankrendszer jön létre. Kívülről úgy tűnhet, hogy több bank is külön működik, de végső soron és alapjában véve csak egyetlen bankrendszer fog létezni. Ennek megfelelően számítógépes feljegyzés történik minden egyes vásárlásról, és ez lehetővé teszi, hogy bárkinél ellenőrizhessék a pénz bevételét és kiadását a legpontosabb részletekig, és nyomon követhessék üzleti tevékenységét.

Dr. Day itt jelezte, hogy nagyobb értékű tartós fogyasztási cikkek, mint egy autó, motorkerékpár, hűtőgép, vagy televízió vásárlása valamilyen személyi azonosításhoz lesz kötve, és ez többek között elősegítheti a lopott javak felderítését is.

A számítógépek széleskörű alkalmazása lehetővé teszi az egyes emberek pénzügyeinek a teljes ellenőrzés alatt tartását. Arra fognak törekedni, hogy korlátozzák az egyes polgárok megtakarítási lehetőségeit. Nem szabad lehetővé tenni az emberek számára, hogy megtakarítás útján jelentékeny mértékű vagyonra tehessenek szert.

Az előadó utalt rá, hogy a gazdagság végső soron hatalmat jelent, és ha sok ember kezében van vagyon formájában a hatalom, akkor az kedvezőtlen az irányító és döntéshozó kis csoport számára. Ezért, ha előáll az, hogy a lakosság nagymértékben tud takarékoskodni, akkor ezt a többletjövedelmét fokozott adóztatással el kell tőle vonni. Vagyis minél többet megtakarít valaki, annál nagyobb lesz az az adó, amit félretett pénze után fizetnie kell. Ennek az a célja, hogy megtakarítással ne lehessen vagyont felhalmozni. Arra is figyelni fognak, hogy ha valaki a kelleténél többet megtakarít és félretesz, akkor annak a jövedelmét csökkenteni kell. Dr. Day mindehhez a következőket fűzte: „Nos, ha túl sok pénzt félreteszel, akkor valójában nincs is szükséged erre a pénzre”. Az embereket tehát meg kell akadályozni abban, hogy vagyonra tegyenek szert, mert az hosszú távon veszélyezteti annak az új rendnek a működését, amelynek a kialakításáról Dr. Day beszélt. A lakosságot arra fogják rászoktatni, hogy hitelre vásároljon. Ha már túlzottan eladósodtak az emberek, akkor veszítsék el megbízhatóságukat és fizetőképességüket, és váljanak teljesen kiszolgáltatottá. Ha valaki oly ostoba, hogy nem tudja megfelelően visszafizetni hiteleit, akkor az lehetővé teszi a hatóságoknak, hogy keményen lecsapjanak rá. 1969-ben már elkezdődött a hitelkártyák használata, de még széles körben nem volt forgalomban a plasztik – pénz. Az elektronikus fizetési módok elterjesztése azonban olyan program volt, amelyet a háttérhatalom által ellenőrzött bankrendszer gondosan végrehajtott. Eleinte az átlagpolgár több kreditkártyát is használt, illetve még használ ma is, de ezt fokozatosan egy kombinált kártyává alakítják át. Az újabb nagy ugrást az jelenti, amikor ezt a kombinált kártyát miniatürizált formában a bőr alá ültetik. Míg egy kombinált kártya ellopható, vagy el lehet veszíteni, addig egy ilyen beültetett miniatűr eszköz se el nem veszíthető, se meg nem hamisítható, se át nem ruházható. Dr. Day előadásának e részénél utalt a bibliai Újszövetség János Jelenések Könyvére, amelyben ehhez hasonló jövendölések olvashatóak. Határozottan tagadta azonban ezen elképzelések bármely kapcsolatát a bibliával, állítva, hogy a józan ész miatt működik így a rendszer, és nincs semmi szükség misztikus bibliai magyarázatokra.





A Nagy Testvér figyeli a tévénézőt

Egyes beültetett miniatűr szerkezetek rádiójeleket fognak kibocsátani. Ezek a bőr alá helyezett, vagy fogba beépített implantátumok meghatározott rádiófrekvencia segítségével könnyen lokalizálhatóak és megtalálhatóak lesznek. Ez különösen hatékony módja lehet a büntetés-végrehajtási intézetek lakóinak az ellenőrzésére. Ami a televíziózást illeti, a készülékek úgy lesznek megkonstruálva, hogy egy központi megfigyelő állomásról ellenőrizni lehet a TV-nézőket. A televízió készülékeket direkt erre a célra kifejlesztett alkatrészekkel látják el. Ahhoz, hogy ezt a funkcióját a TV készülék elvégezze, nincs szükség a bekapcsolására. E megoldás segítségével ellenőrizni lehet, hogy mit néznek az emberek, és hogyan reagálnak arra, amit látnak.

Ma már ismeretes, hogy még inkább erre a célra fejlesztették tovább a számítógépek berendezéseit, a hardware-t és a software-t egyaránt, valamint az Internet egész rendszerét. Olyan rejtett programok működnek és rögzítődnek eltávolíthatatlanul, amelyek pontosan jelzik, hogy az adott terminál használója a világháló milyen szolgáltató helyeit látogatta meg, onnan mit töltött le, és e-mail-en hová mit küldött, illetve maga mit kapott.

Ezen túlmenően, ha a megfelelő optikai kiegészítő berendezésekkel is fel van szerelve az adott komputer, akkor még nézni is lehet az illető tudta nélkül, hogy mit tesz. Ehhez jön, hogy olyan programok továbbíthatók, amelynek segítségével az adott számítógép merevlemezén tárolt valamennyi fájl leolvasható, megváltoztatható, sőt törölhető és az egész winchester struktúrája összetörhető. Mindez ma már napjaink valósága, és még nem tartunk a folyamat végén, inkább az elején.

Dr. Day 1969-ben még csak arról beszélt, hogy az emberek meg fogják vásárolni ezeket a televízió készülékeket, de már akkor jelezte, hogy a TV antenna helyét a kábeltévé szolgáltatás veszi át. A kábelszolgáltatókat fejlesztik úgy, hogy ezt a megfigyelést végrehajtsák és ellenőrizzék. Idővel a lakosság rájön ezekre a módszerekre, de akkor már annyira rá lesz utalva az elektronikus technikára, mind a tévézésre (és még inkább a számítógép, valamint az Internet használatára) hogy nem lesznek képesek róla lemondani, ahogy nem tudnak lemondani a telefon (és ma már a mobiltelefon) használatáról sem. Az előadó már ekkor részletezte, hogy az elektronikus eszközök fokozatosan a bevásárlás és a banki műveletek elvégzésének az eszközeivé is válnak. Elektronikusan lehet majd egyre inkább elintézni a bevásárlást, a hivatalos ügyeket is.


A múlté lesz a saját tulajdonú otthon.

A magántulajdonban lévő lakások és családi házak fokozatosan megszűnnek. A lakásépítés és vásárlás költségei fokozatosan olyan magasak lesznek, hogy az emberek többsége többé már nem engedheti meg magának. Azok, akiknek már van saját tulajdonú házuk, megtarthatják, de az évek múltával a fiatalabb nemzedékeknek egyre nehezebbé válik az, hogy saját otthonhoz, lakáshoz és családi házhoz jussanak. Az a cél, hogy egyre több fiatal csak bérlő legyen, lakásokat és kondominiumokat használjon. (A kondominium olyan lakóépület, vagy nyaraló, amelyben a lakások magántulajdonban vannak, a közös helyiségek pedig közös tulajdonban. Hasonlít a társasházhoz.) Ennek következtében egyre több eladhatatlan ház válik üressé. Nem azért, mert nem lenne rájuk szükség, hanem azért, mert az embereknek már nem lesz elég pénzük ahhoz, hogy megvásárolják azokat.

Ennek ellenére az otthonhoz jutás, illetve használat költségei nem fognak csökkenni. Azaz a kereslet – kínálat piaci törvényei nem fognak működni. Így el lehet érni, hogy a lakosság egyre szélesebb rétegei kisebb méretű lakásokba költözzenek, amelyekbe viszont már nem lehet megfelelően egy – két gyereknél többet felnevelni. Ily módon a saját tulajdonú családi házzal rendelkezők száma jelentősen csökkenni fog. Ezeket a saját tulajdonú házakat magas adóval fogják megterhelni, amelyeket más szabályozókkal egészítenek ki azért, hogy a lakosság többsége ne akarjon saját tulajdonú házban lakni.

Az egyik cél az, hogy ki lehessen jelölni, hogy hol éljenek az emberek, és ahhoz is hozzá kell szoktatni őket, hogy a lakásban a családhoz nem tartozó személyek is éljenek. Az egész lakás-ügy egy központi lakáshatóság ellenőrzése alá kerül. (Ma már az amerikai élet valóságához tartozik, hogy különböző hatóságok megkérdezik az állampolgárokat, hány hálószoba van az otthonukban, hány fürdőszoba a házukban, hogy van-e kondicionáló terem, stb.) Amikor ez az új rendszer felváltja a korábbit, sokan lakás és otthon nélkül maradnak. A központi lakáshatóság számukra speciális helyeket jelöl ki, ahol feltehetően már nem élnek sokáig. Akik nem alkalmazkodnak az új rendszerhez, azokat ejtik, vagyis „disposed of humanely”-vé válnak, akikről emberiesen lemondanak.

Az előadó ismét említette, „there would not be any martyrs” (nem lesznek többé mártírok), azaz nem úgy kerülnek eltávolításra ezek az emberek az életből, hogy mártíromságukkal hatást gyakorolhatnának a többi emberre. „People will just disappear” – az emberek csak úgy el fognak tűnni. Dr. Day 1960-ban még arról tájékoztatta orvos hallgatóságát, hogy az új rendszerre való áttérést szinte észrevétlenül fogják bevezetni. Egy téli hétvége után hétfőn már úgy mennek majd dolgozni az emberek, hogy az új rendszer a helyén van.

Azt hangsúlyozta, hogy minden a folyamatos változás állapotába kerül. Megváltozik a befektetések módja. Állandóan változni fognak a kamatok és a különböző értékpapírok is.

Kitért a gépkocsik szerepére is. Úgy fog tűnni, mintha sokféle állna rendelkezésre. Ha azonban közelebbről szemügyre vesszük őket, egymás utánzatai lesznek. Külsőre különbözni fognak, de valójában ugyanazt a típusú gépkocsit több cég is gyártja majd.

Dr. Dunegan, aki 19 év elmúltával emlékezetből idézte fel Dr. Day előadását, végül utal rá, hogy az eltelt két évtized során a felvázolt elképzelésekből igen sok meg is valósult. Az előzőekben Dr. Richard Day orvos egyetemi tanár előadását foglaltuk össze, amelyet 1969-ben tartott az új világrendről. Dr. Day hallgatói között volt az a Dr. Larry Dunegan orvos, (D.L.D) aki erre 1988-ban visszaemlékezett.

Az előadást 40 évvel ezelőtt tartotta Dr. Day, és ez idő alatt legalább 2 generációba sikerült beültetni, magától értetődővé tenni ezt az ördögi tervet. Azonban az eredeti elképzelés sokkal régebbi múltra tekint vissza. Az ördögi terv részletei nem bebetonozottak, mindig az aktuális “kihívásokhoz” és lehetőségekhez alakítják a 13-ak. Ama ismert 13 család, a “táplálkozási lánc csúcsán” állnak, vagyis a világ urainak tartják magukat, mert a pénzhatalmat – s ezen keresztül szinte minden mást – tartják szorosan a kezükben.

Audie