A liberális eszmeiség legalább három szinten bukott meg. A leginkább
nyilvánvaló módon - politikailag és gazdaságilag - Kevésbé
nyilvánvaló módon - filozófiailag. Bármely gondolkodó ember
beláthatja, a helyzet értékelésének segítségével, különböző
országokban különböző társadalmakban, hogy a Nyugatnak kettős
mércéje van. A leginkább brutális és totalitárius rezsimeket is
erkölcsösnek és liberálisnak ismer el, ha Nyugat-párti politikát
folytatnak. Amennyiben nem, akkor minderre a fordítottja igaz. Egy
egyszerű példa: Szaúd-Arábia. Ott semmi sem bűzlik a demokráciától,
de senki se kritizálja, míg a demokratikus Szíria a katonai
intervenció szélén áll. Így csak azt ismerhetjük el, ami előnyös a
Nyugatnak. Politikusok, hazudjatok csak az arcunkba, mára egyre
kevesebbekben merül föl kétely a hallgatásotok áráról. A szabad
piacgazdaság válsága is teljesen biztos: mára már teljesen a
virtuális szektorba került teljes átvitelre, ami közreműködött abban
a felismerésben, hogy az "első világ" termelő országai a "második és
harmadik világ" országaiból világméretű elvándorlási hullámot
provokáltak ki. A pénzügyi tranzakciók számának vizsgálatakor
kitűnik, hogy több ezerszer nagyobb értékű, mint a valódi árucikkek
értéke. A pénzügyi ágazat túlhevülésének árát megfizettük a 2008-as
válság alkalmával. Mivel senki se vonta le a következtetéseket
ebből, így most a második válsághullám azzal fenyeget, hogy az egész
világgazdaságot elsöpri magával a felhalmozott ellentmondások
megoldhatatlansága miatt.
A liberalizmus egy eszme, ami az egyén felszabadítását tűzte ki
célul a közösségi létformákból, mint nemzet, vallás, társadalom,
osztály, és a saját állam. Amikor a liberalizmus a totalitárius
rezsimek ellen harcolt, különösen a fasizmus és a kommunizmus ellen,
a feladat ötletesnek és építő jellegűnek tűnt. Ám amikor a
liberalizmus győzedelmeskedett a világ felett, úgy tűnt, az egyén
nem élvez mentességet ettől és attól. Továbbmenve, már a negatív
alkotója ennek a berendezkedésnek. Most a liberalizmus az egyéni lét
olyan formáiból akar megszabadítani, mint a nemiség és a szexuális
beállítottság (ezért beszélnek a liberálisok az eltérő szexuális
beállítottságú kisebbségek védelmében), valamint az emberitől
(amikor a klónozási fejlesztésekről beszélnek, mint az emberi
funkciókat javító műveletről). Ezeknek sok ellenzője van. Ennélfogva
ez a győzelem az eszmeiség válságát hozta létre. Elvesztette a
szemkontaktust a humanista emberrel. Megjegyezném, hogy a
liberalizmus nem állt vesztésre valamiféle alternatív
eszmerendszerrel szemben, hanem a névleges győzelmével elkezdte
felfedezni a gyengeségeit és ellentmondásait.
Történelmileg a liberalizmus első győzelme az Amerikai Egyesült
Államokban volt, holott a kialakult értékrend miatt mindig
ellenállásba ütközött. Az 1990-es években a szovjet rendszer
összeomlása után egész Európát elfoglalta. Alapjában véve létezett
egy liberális ellenzék egy szociáldemokrata modellben, mely az
utóbbi évtizedekben teljesen másodlagossá vált. Így a liberalizmus
egyeduralkodóvá vált Európában és Észak-Amerikában, valamint a világ
más területein is megerősödött. Példának okáért az olyan erős
gazdasági szereplő, mint Kína is egy liberális gazdasági modellt
valósít most meg. Szinte minden ország a bolygón elfogadja a
liberalizmus normáit és értékeit valamilyen szinten. Az ideológia
hirdetését pedig civil szervezeteken keresztül hajtják végre, melyek
dollármilliókat kapnak adományként. Ennek segítségével megfertőzik
az országok vezetőit, mint ahogy Oroszországban is megpróbálták.
Ezért nagyon veszélyes még mindig a liberalizmus.
A liberálisok azt tartják, hogy a történelem a liberalizmus felé
vezet és ez az emberi civilizáció csúcsa. Minden mást, ami nem ezt
támasztja alá, nem fogadják el. Ez megint nagyon veszélyes helyzet,
hiszen amivel dolgunk van, az egyfajta militarista mozgalom, egy
fanatikus szekta, melyet a világméretű hatásgyakorlásának ténye hajt
előre. Ezek tényleg azt hiszik, hogy a liberalizmus az emberiség
legnagyobb találmánya. Természetesen ezeknek az erőknek egyre
nehezebb a dolguk, mikor a diktatúrájukról szépen lassan lehull a
lepel és láthatóvá válik rendszerük igazi arca. Végül is ezzel az
eszmeiséggel leszámolni nem egyszerű. Meghaladni viszont lehetséges,
csak újra kell sokaknak értelmezni a történelmi összefüggéseket,
felülvizsgálni a világtörténelmet mozgató szálakat.
Úgy gondolom, hogy hamarosan itt van az ideje egy világméretű
forradalomnak a liberális diktatúrák ellenében. Anti-liberális
politikai csoportok indulnak harcba szerte a világon, még ott is,
ahol más példáján keresztül kell az embereknek megmutatni, mire
képesek ezek a rendszerek, melyekben gyakorlatilag ők is - részint,
jólétben - élnek ott Nyugaton. Ugyanakkor meg kell értenünk, hogy
ennek a "világrendszernek" a visszavonulása nem fog kellemes
mellékhatásokkal járni. Ilyen lesz például a pénzügyi világ
összeomlása, a maga irányítói (általa fenntartott) rendszerével
együtt. Továbbá egy újabb világháború is lehetséges. A liberalizmust
meghaladni tehát nem csupán technikai probléma, hanem az emberi
civilizáció világméretű krízise.
Az, hogy hogyan, mikor és miként kerülünk ki ebből vészhelyzetből -
még nyitott kérdés. Fel kell nőnünk és ki kell dolgoznunk egy
negyedik politikai elképzelést, ami nem kommunizmus, nem
liberalizmus és nem fasizmus. Úgy gondolom, elő kell vennünk a
többpólusú világot, a civilizációk egymással való párbeszédét, egy
újfajta pluralizmust, egy teljesen újfajta humanizmust kell
elképzelnünk, mely az emberi létezés sokszínűségén alapszik. Tehát
vissza kell mennünk és újra és újra értelmeznünk minden XIX. és XX.
századi ideológiát, melyet a konzervatív vagy baloldali szocializmus
ihletett. El kell kerülnünk a történelem ismétlését, azonban az új
eszmeiség alapját le kell tennünk.
Alexander Dugin előadása, ami 2014. október 4-én került volna
megtartásra a Budapestre szervezett Identitarian Congress keretein
belül. Az eseményt a Soros György pénzén kinevelt kormánypárt
betiltotta:
Kattintson a képre!
Forrás: Oroszország Hangja
|