Dr. Tóth Gábor sebész-főorvos, a MIÉP II. kerületi képviselőjelöltje
MIÉP színeiben – és a Magyar Megmaradás Közössége támogatását is
élvezve – fővárosunk második kerületében Dr. Tóth Gábor sebész-főorvos, a
helyi MIÉP-alapszervezet elnöke indul az országgyûlési választásokon. Ennek
okán beszélgettünk a főorvos úrral.
Néhány szóban kérném, hogy
mutatkozzon be a választók előtt.
Budapesten születtem, negyvenhat éves vagyok. Egészen fiatal koromtól
kezdve vonzalmat éreztem a gyógyászat, az orvoslás iránt. Talán ezért is volt
kézenfekvő, hogy a SOTE-ra iratkozzam be. Miután némi kézügyességgel is
rendelkeztem, így a sokrétű orvosi pályán belül a sebészet irányába indultam
el. 1988 óta sebészként dolgozom, és nagyon szeretem a hivatásomat. Aki egyszer
beleszippant a mûtô légkörébe, az nem tud többé meglenni nélküle, olyan ez, mint a drogfüggőség. Igaz ez még
akkor is, ha az utóbbi években bizony olyan dolgok történtek a hazai
egészségügyben, amelyek alaposan kedvét szegték az orvostársadalom nagy
részének…
Ennek egyik legszembetűnőbb jele az
orvosok külföldre való távozása. Önben felmerült valaha is, hogy külföldre
menjen dolgozni?
Néhány évvel ezelőtt egyszer adódott egy dél-németországi lehetőség,
amely anyagilag roppant vonzó volt, ráadásul megoldható lett volna a gyakori
hazajárás is. Ezzel a gondolattal néhány napig eljátszottam, de rájöttem, hogy bármennyit fizetnének is, nekem itthon a helyem, és én a
honfitársaimon szeretnék segíteni, nem a németeken. Amúgy a MOK újságja, az
„Orvosok lapja” 4–5 oldalon folyamatosan publikál külföldi álláshirdetéseket,
és emellett időről-időre svédországi munkavállalásra buzdító leveleket is
szoktam kapni.
Hol praktizál mostanság?
A második kerületi Kapás utcai szakrendelő sebészeti osztályán
dolgozom, illetve a Szent János Kórházban is végzek műtéti beavatkozásokat.
Hogyan került kapcsolatba a
közélettel és azon belül a MIÉP-pel?
A közélettel való kapcsolatom sokáig ugyanolyan felszínes volt, mint
az emberek többségéé. Nagy várakozással tekintettem az 1989-90-es változások
elé, bíztam az MDF-ben. Rájuk is szavaztam 1990-ben. Ám a dolgok egészen más
irányt vettek, mint amit reméltem, így 1994-tôl MIÉP-szimpatizáns vagyok. 2002
egy újabb jelentős év, mert ekkor véleményem szerint csalással érték el, hogy a
MIÉP kikerüljön a törvényhozásból. Ezeket a csalásokat mostanában vezető politikusok
és politológusok is evidenciaként említik. Akkortól mondhatjuk azt, hogy
mélyebben is beleástam magam a politikába. A MIÉP-nek 2006-ban sem sikerült
visszakerülnie a parlamentbe. Ekkorra már világosan látszott, hogy ez az
igazság kendőzetlen kimondása, és a nemzeti sorskérdésekkel való bátor
szembenézése miatt történik. Ekkor éreztem először azt, hogy a politika passzív
szemlélőjéből szeretnék aktív részesévé válni, ezért beléptem a pártba. Azóta
is MIÉP-tag vagyok, sôt tavaly megválasztottak a II. kerületi szervezet
elnökévé. Most pedig – elfogadván Csurka István felkérését – országgyűlési
képviselőjelöltséget is vállaltam a MIÉP színeiben.
A második kerületi MIÉP-szervezet
hogy áll jelenleg?
Örömmel mondhatom, hogy ismét erősödik, taglétszáma is növekszik.
Amint országos szinten is, úgy a kerületben is sok kárt okozott nekünk a
Jobbik. Bár – ellentétben a megjelent híresztelésekkel – az alapszervezet
átmenetileg sem szűnt meg, működésünkben komoly zavart okozott, amikor több
tagunk egyszerre átment a Jobbikba. Jómagam is két ízben kaptam szóbeli
üzenetet Schőn Péter, második kerületi Jobbik elnöktől, amiben átlépésre kért.
Számomra elképzelhetetlen, hogy az ember ide-oda csatlakozzon különböző
pártokhoz, attól függően, hogy melyiknek megy éppen jobban a szekere. Ez fontos
elvi kérdés: ha az ember – megfelelő tájékozódás után – letette a garast valami
mellett, akkor azt nem lehet visszavonni, mert ezáltal hiteltelenné válna. Visszatérve a szervezetünkhöz: köszönjük,jól vagyunk, készülünk
a választásokra.
Képviselőjelöltként milyen
programmal próbálja meggyőzni a választókat?
Választási programom két részből áll, mert létezik egy országos és egy
helyi elképzeléscsomag is.
Kezdjük a helyi elképzelésekkel!
Az utóbbi időben gombamód megszaporodtak az irodaházak, irodaparkok. A
Zsigmond tér, a Kolosy tér vagy például a Pusztaszeri út hemzseg az ilyen
jellegű épületektől. Miután ezekben improduktív tevékenységeket végző cégek
üzemelnek, elképzelésem szerint máshová kellene költöztetni őket. A meglévő
épületekből pedig némi átalakítás után szociális bérlakásokat lehetne
létrehozni, mellyel segíthetnénk a rászoruló családokon. Súlyos gondnak
érzékelem, hogy a növekvő beépítettség miatt az elmúlt évtizedben drámaian
lecsökkent a kerület zöldövezeti jellege. Pedig fekvésének köszönhetően a „Főváros
tüdeje” lehetne kerületünk. Komplex programot indítanék ezen káros folyamat
visszafordítására. Ebben szerepet kapna egyrészt annak rendeleti szabályozása,
hogy további zöldterületeket már ne lehessen beépíteni, másrészt pedig
fásítást, parkosítást kezdeményeznék, amelyet – ahol ez megoldható –
kiterjesztenék az újonnan épült irodaházak és házak tetejére is. Ezáltal abból,
amit lent elvettünk, valamennyit visszaadnánk fent. Szükségesnek tartanám az
úthálózat nagyfokú rekonstrukcióját is, különös tekintettel a kerület
periférikus részeire. És ha már a közlekedés szóba került: rövid úton
megszüntetném a parkolási társaságokat, amelyek – amint azt a megalakulásuk óta
eltelt idô bizonyította – nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, nem
csökkentették a forgalmat, és csupán pénznyelô automataként funkcionálnak.
Igaz, ez utóbbi már korántsem csak második kerületi probléma…
Országos viszonylatban milyen
célokért szállna síkra a Parlamentben?
Ha végigtekintünk országunk „romjain”, látható, hogy azonnali,
radikális változásra van szükség szinte minden területen. Nehéz prioritás-sorrendet
felállítani, de azt hiszem, elsőként a társadalom lelki alapjait kellene rendbe
hozni, a nemzeti öntudat feltámasztását, a megosztottság felszámolását és
Hazánk keresztény alapjainak megerősítését. Ezekben a médiának is nagy szerepet
szánnék, ezért a hazai média struktúráját is alapjaiban kellene átrendezni.
Szintén az első intézkedések között kellene megalkotnunk az új Alkotmányt, melyre
egész jogrendszerünk alapulna, és amelyben a képviselők visszahívhatóságát és
büntetőjogi felelősségre vonhatóságát is rögzíteném. A lehető leghamarabb fel kell számolni hazánk
energetikai függőségét. Ez nemcsak a közelmúltban feltárt hazai gázmezők saját
felhasználásával érhető el, hanem a megújuló energiaforrások – közülük is elsősorban
a napenergia – hatékony kiaknázásával. Képviselőként minden ilyen irányú
fejlesztést támogatnék. A mezőgazdaság felvirágoztatása is rendkívül fontos
programpont, a génmanipulált növények és mesterséges takarmányok kizárásával. A
magyar föld kiárusításának azonnal véget kell vetni. Orvosként értelemszeren az
egészségügy ágazatára van a leginkább rálátásom. Ebben szintén radikális megoldási
javaslatom lenne. Meg kellene szüntetni az OEP-et, amely mint elosztószerv, bürokratikus
vízfejként nehezedik az egészségügyre. Helyette az ország összes egészségügyi
intézményének vezetőjétől be kellene kérni az éves költségvetést, megnevezve abban
azt az összeget, amely a megfelelő működéshez kell. Ezt a pénzt az állam
közvetlenül az adott intézménynek utalná ki. Az intézményvezetők személyes
felelősséggel tartoznának a kiutalt pénzösszeg felhasználásáért, annak keretét
nem léphetnék át. Ezzel a módszerrel könnyebb lenne követni az adófizetőktől beszedett
egészségbiztosítási járulék sorsát, ugyanakkor kiiktatható lenne a közbülső lépcsőfok,
amelyet jelenleg az OEP testesít meg. Véleményem szerint az OEP-be befolyó évi
1500 milliárd forint elég lenne az intézmények normális működtetésére.
Kulcsfontosságú kérdésnek tartom a népesedésügyét. Látva a jelenlegi helyzetet
és a folyamatos népességfogyást, mindent meg kell tenni a népszaporulat
növelése érdekében. A magyarság – idegenek betelepítésével történő – felhígítását
azonnal meg kell állítani. Összegezve úgy fogalmaznék, hogy a magyar megmaradás
minden eszközzel való elősegítését kell szem előtt tartanunk. Csurka István
gondolatát tudom csak idézni: „a magyar megmaradásnak nincs alternatívája!”
Éppen ezért itt, a Magyar Fórum hasábjain is biztatok és kérek minden olvasót,
valamint MIÉP-pel rokonszenvezőt, hogy segítse a párt munkáját. Ne elégedjenek
meg azzal, hogy elolvassák az újságunkat, ezúton is kérek mindenkit, segítsen
az ajánlószelvények gyűjtésében, keressék a kapcsolatot a helyi MIÉP-irodákkal,
vagy a Magyar Fórum szerkesztőségével!
Kovács Attila
|