Telt
ház előtt mutatták be a Csurka Istvánról készült portréfilmet
Hódmezővásárhelyen a Mozaik Kamarateremben szeptember 1-jén este. A
nézők nemcsak az író és politikus fordulatokban gazdag életébe, de az
1956-os forradalom megrázó eseményeibe és a rendszerváltozás
furcsaságaiba, hibáiba is bepillantást nyerhettek. A filmet követően
Győri Béla beszélgetett Csurka Istvánnal.
Elillanó
évek. Ezt a címet adta Csurka István a róla készült portréfilmnek,
amelyet szerdán este a Mozaik Kamarateremben tekinthettek meg a
hódmezővásárhelyiek. A film az író és politikus gyermekkori emlékeitől
indul, majd az 1956-os forradalom utcáin át eljutunk a rendszerváltozás
paktumaihoz és napjaink politikai berendezkedéséhez. A bemutatóra a
kamaraterem megtelt, a vetítést követően a szóvivő beszélgetett Csurka
Istvánnal. Győri
szerint a film egy tipikus XX. századi családregény, egy egész
családtörténetet mesél el. Csurka balatoni házának kertjében,
Balatonedericsen indul, ahol annak idején Für Lajossal, Horváth
Balázzsal, Ablonczy Lászlóval és más barátokkal soszor találkozott, és
sokszor megvitatták a magyar színház jövőjét.
Felvetetődött,
hogy sokan a népi írók közé sorolják Csurkát, míg mások szerint a
színház világának hatása szintén markáns műveiben. Az író kifejtette: az
1956. utáni korszak fő irodalmi személyiségei közül a népi irodalommal
foglalkozók közül kiemelkedik Sinka István, de ide sorolható Veres
Péter, Németh László vagy Szabó Pál munkája is. A kategória nehezen
írható körül, hiszen nem kell, hogy csak paraszti témákkal foglalkozzon
valaki, vagy maga is gazdálkodást folytasson, sokkal inkább egy irodalmi
vonzódás és etikai kérdés ennek megítélése. Összességében azonban
inkább egy teljesítmény elismerésének tartja, s nem szégyenre okot adó
dolognak.
A
beszélgetésen szó esett a politika viharairól is, többek között az
ügynöki beszervezéséről, aminek kapcsán elmondta: egyetlen jelentést sem
adott le soha senkiről, és ennek az ellenkezőjét sem tudta senki
bizonyítani, pedig komoly próbálkozások voltak a besározására.
Igen fiatal, mindössze 22 éves volt 56-ban. Mi történt akkor, hogyan élte meg - tette fel a kérdést Győri.
–A 13-14 évesen harcoló pesti srácokhoz képest csaknem érett felnőttnek számítottam - emlékezétt
vissza a politikus. - Folyton az utcán voltam, többször csak centiken
múlt, hogy nem találtak el. A forradalom számunkra minden volt és az is
maradt. Egy meghatározó, közösségteremtő esemény, ami örökre nyomot
hagyott mindannyiunk életében. Ezt akarták később kitörölni, eltörölni,
megsemmisíteni. Kezdetben nem beszéltek róla, októberi sajnálatos
eseményeknek nevezték, majd ellenforradalomként bélyegezték és üldözték
még az emlékét is, mert hihetetlenül félt tőle a rendszer - idézte fel
Csurka István, hozzátéve: azt kívánja az országnak, hogy olyan nyílt
tekintetű fiatalok erősítsék a jövő nemzedékeit, mint akik 56-ban
harcoltak a szabadságért Budapest utcáin.
(forrás: hodmezovasarhely.hu) Forrás: MIÉP
|