Dörner Györgyöt és Csurka Istvánt nevezte ki Tarlós a Paulay Ede utcai
kis Új Színház igazgatójává és intendánsává. Nem a Nemzeti Színház
tehetségtelen cionista igazgatója helyére, vagy valamelyik ismertebb
színház élére, ami némileg érthetővé tenné azt az óriási zsidó
felháborodást és tiltakozást, mely Tarlósnak ezt a döntését követte.
Mert a felháborodásuk óriási. Tiltakozás, petíciózás, Tarlós elítélése,
szélsőjobboldalnak tett gesztussá nyilvánítása a döntésének. Magukat
írónak képzelő tehetségtelen senkik tiltják meg darabjaik előadását.
Mire fel ez a nagy visítás? Több tucatnyi színházat korlátlanul ural az
idegenség és az erkölcstelenség, és egy kis színházacska kikerülése a
hatósugarukból ekkora botrányt jelent számukra?
A botránykavarók tehetségtelensége, erkölcstelensége minden jóérzésű
ember előtt nyilvánvaló tény, mint ahogy Dörner színészi, és Csurka írói
tehetsége is. A magyar színházi világ eddig egy viszonylagosan zárt és
degenerált kört jelentett, "művészeivel", firkászaival és a
törzsközönségével egyetemben. Ráfizetéses is volt mindig, és az is
marad. Az adófizetők pénzéből tartják fenn ezt a társaságot, és olyan
adófizetők pénzéből, akik soha meg nem néznének egyetlen,
minősíthetetlenül pocsék és erkölcstelen előadást sem, mivel más nincs.
Nem azért maradnak távol a színházaktól mert kultúrátlanok, hanem
pontosan azért, mert magasabb rendű igényekkel rendelkeznek.
A minősíthetetlenül alacsony kultúrát képviselők félelme jogos a
magasabb rendű kultúra jelentkezése okán, mert az új színházi vezetésről
joggal feltételezik, hogy ezt fogja képviselni. Eddig egymáshoz - a
kulturális pöcegödör alantas világának lakóihoz - hasonlítottak mindent.
Tehetséget-tehetségtelenséget, sikert-sikertelenséget, és ami a
legfontosabb számukra, a fizetéseket. A mai "színházi világ" egy
kulturális maffia, ahol mindenki a "keresztapák" kénye-kedve szerint
cselekszik, és mindenki szerepe már évekkel előre le van osztva. Ebbe a
büdös pocsolyába most valaki egy sziklatömböt dobott, mely fenékig
felkavarta a posványt. A sziklatömb neve - Igaz művészet.
Most a posvány büfög, szélsőjobboldalizik, kulturális botrányról
visít. Fél! Sőt, retteg. Lesz egy új viszonyítási pont, mely számukra
majdnem a halálos ítélettel egyenlő. És ha a kis Paulay Ede utcai
színház kulturális zarándokhelye lesz a tiszta kultúrára kiéhezett
magyaroknak, akkor mi lesz a posványlakókkal?
Mielőtt ez bekövetkezne, elkezdik a lejáratását az új vezetésnek.
Csurka megint részeges lóverseny-szerencsejátékos lesz, és Dörner pedig
tehetségtelen pojáca. Arra nem is gondolnak, hogy a két szakmailag
kiváló embert így hitelesítik az igaz magyarok előtt. Ha most agyba-főbe
dicsérnék, azzal tudnák őket igazán lejáratni. Különben pedig jól
ismerjük Csurka Istvánt, és emberi hibái eltörpülnek írói tehetsége
mellett, Dörner viszont minden vonatkozásban kiváló ember. Győri,
becsületes munkáscsaládból származik, tehetségét kétségbe senki nem
vonhatja, és az egyénisége is rokonszenvet ébreszt. Nincs benne egy
cseppnyi szemita, vagy cigány vonás sem, igazi magyar típus. Ez a
botránykeltők felháborodásának az igazi okozója.
Bármilyen kretének is a visítozók, annyira azért nem hülyék, hogy ne
jutna eszükbe Madách - Ember tragédiájából az a pár sor, amit Lucifer
mondott az Úrnak: "... - S egy talpalatnyi föld elég nekem. Hol a
tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni." Hát ez a visítás
igazi, és elsődleges kiváltója. A tagadás a lábát megvettette.
Kassai Ferenc - Jövőnk.info