Aztán befut a német színművészeti akadémia tiltakozása. Menetrend
szerint, az egyes vágányra. Tényleg elképzelem a német színművészeti
akadémiát, amint úgy magától megérkezik hozzájuk a hír, hogy egy kétszáz
férőhelyes budapesti színház vezetését megkapta Dörner és Csurka. És a
német színművészeti akadémia összerándul, mint az osztriga, ha citromot
cseppentenek rá. – Hú, tényleg! – sikkantják a német színművészeti
akadémiások, és lázas tiltakozásba fognak. Mert nincs jobb dolguk. Csak a
beteg lelkük, a pótcselekvés, no és persze a megrendelők feltétel
nélküli kiszolgálása.
Tényleg beteg Európa lelke. Súlyos beteg. S benne Magyarország lelke a legbetegebb.
Magyarországon mindenkinek van erkölcsi felmentés, aki ismeri a kottát. És mindenre van feloldozás. Csak oda kell tartozni.
Van
feloldozás Sas Józsefnek, Hunvald Györgynek, köztörvényesnek és
idiótának és gazembernek – még Kertész Ákosnak is. Havas Szófiának is.
Ha Havas Szófia kijelenti, hogy 1956-ban antiszemita őrjöngés folyt, és
1956 bizony ellenforradalom, akkor nem tiltakozik a német színművészeti
akadémia. Itthon pedig nekiállnak megmagyarázni, hogy szegény, hát a
családi tragédiák, miegymás… Ha Kertész írja, amit ír, nem huhog a Die
Presse megannyi szarjankója, itthon pedig megmagyarázzák, hogy hát
mégiscsak egy túlélő, érthető… Itt csak Csurkának nincs magyarázat. Neki
csak az apját verték Kistarcsán, a szomszéd cellában, hogy hallja, majd
az orra alá tolták a papírt: aláír vagy nem ír alá… De ez nem számít.
Csurka rossz kottából játszik. Neki nem jár színház. Neki semmi sem jár,
csak ezeknek az önjelölt zseniknek a megvetése.
És amikor
gondolná az ember, hogy nem jöhet több elviselni való, akkor megérkezik
Dániel Péter, és ezt írja le a kezével és a rothadt lelkével: „Sok
ismerős kérdezi tőlem, hogy mit jelent Wittner Mária neve után az
’56-os
halálra ítélt jelző. Most tehát közkívánatra megválaszolom. Az egy
primitív, köztörvényes, randalírozó és lincselő prosti jelzője. Nem több
és nem kevesebb. Ennyit jelent.”
Ott, azon az oldalon már készen
áll Dániel Péter felmentése. És mindazoké, akik rothadt lelkének húsevő
virágához hozzászóltak. Az egyik például ennyit jegyzett meg
egyszerűen: Ki kellett volna végezni. (Mármint Máriát…)
Ne
szépítgessük a dolgot. Polgárháború van ebben az országban. A legutolsó
1956 óta zajlik, csak egy időre tűzszünetet hirdetett az árulás jeges
iszonyata. De fellángolt ismét. És Dániel rothadt lelkének húsevő virága
mindennél pontosabban jellemzi a helyzetet: azok ott, odaát, bármikor
közénk lövetnének ismét. S közben sajnálkoznának és feljelentenének
minket Európánál, és Európa haragudna, hogy túl otrombán haldoklunk.
S
ha majd – az Úristen ne adja! – ezek miatt felülkerekednek azok, akik
most Hitlernek maszkírozva menetelnek a falvak főutcáin, akkor majd
vádlón ismét ránk fognak mutatni: „Tessék! Megmondtuk előre!” Ezért
szólok: miattatok lesz ilyen, ha lesz ilyen. Mindig is miattatok volt.
És elbújtatok akkor bárkit közületek, ha kell, csak téged nem, Dániel
Péter. Ahhoz nem vagyok elég gyenge, hogy agyonverjelek, bár
megérdemelnéd. De meg nem mentenélek semmitől. Viszont azt kívánom
neked, amit Leonidász kívánt az áruló, testi-lelki nyomorék
Ephialtésnak, amikor az a hátába vezette a perzsákat: „Te ott,
Ephialtés! Élj örökké!”
Élj örökké, Dániel Péter. Az idők végezetéig nézzen vissza rád az arcod. Rothadó lelkednek húsevő virága…
Forrás: Magyar Hírlap