Olekszandr Turcsinovot, a levitézlett Moszad-ügynököt, aki korábban a
Timosenko-kormányban volt titkosszolgálati vezető, majd második
felvonásra miniszterelnökhelyettes, épp a mai napon nevezték ki a
hadsereg főparancsnokává. A mostanra kialakult helyzettel a szokványos kategóriák rabjai
láthatóan nem nagyon tudnak mit kezdeni. Ukrajnában az
emberijog-demokrata "jenkiken" kívül izraeli kiképzők is részt vettek a
szélsőjobboldali tüntetők szervezésében, akik eközben "Viking SS 88"
feliratú sisakokkal a fejükön zsinagógákat gyújtogattak és rendőrökre
lövöldöztek. Majd egy zsidót tettek meg államfővé és a hadsereg
főparancsnokává, aki természetesen "magára vállalta" e nemes feladatot,
miután a hasznos idióták elvégezték a piszkos munkát.
A jobboldal többsége síri csendben van. Minden országban. Itthon is,
nyugaton is - nem nagyon tudnak mit kezdeni az ukrán helyzettel. Mi is
van ilyenkor? Zsidózni kellene, vagy támogatásukról biztosítani a
"harcostárs" nemzeti radikálisokat? De hiszen a zsidók szervezték a
nemzeti radikálisokat. A "harcostársak" hasznos idiótaként az
atlantisták bábfiguráiként tombolnak az utcákon, épp olyan "nyugati
típusú demokráciát" csinálnak, amit idehaza a jobboldal teljes
mellszélességgel ellenez. Mégis mit lehet ilyenkor mondani? A döbbent csend megint csak rámutatott, hogy a szokványos kategóriákat
el lehet felejteni. Kapitalizmus van, - pénz beszél. Aki fizet, az
diktál. Így harcolnak az NS-tüntetők zsidó államfő kinevezéséért. Aztán
utólag lehet mondani, hogy "mi nem Timosenkot, mi nem Turcsinovot
akartuk". Talán pár év késéssel arra is rájönnek majd, hogy már a
legelején nem kellett volna elfogadni azt a néhány száz hrivnyát.
Hídfő