MAGYARÓZD

RADÁK-PEKRI KASTÉLY

LELETANYAG:

II. Kályha.

Üvegtöredékek

Stukkótöredékek

KÖZPONTI PINCEHELYISÉG RÉGÉSZETI ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI KUTATÁSOK

2201/2002.

Megbízó: Bonus Pastor Alapítvány

Támogató: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma

Pályázati kiíró: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma

Pályázati program: Műemléki helyreállításokat megelőző kutatások támogatása – Nemzeti Örökség Program 2. kategória 2001

Pályázó: Bonus Pastor Alapítvány

Összeállították:

Kémenes Mónika, művészettörténész

<>Emődi Tamás, építész

Dokumentumösszeállítás befejezésének dátuma: 2002.10.25

A Radák-Pekri kastély központi

pincehelyiségének 2002 évi kutatása

Településtörténeti adatok:

A falu egyházára vonatkozó első okleveles adat az 1332-7. évi pápai tizedjegyzék, mely Márton nevű papját említi. Első ismert birtokosaiként Simon somogyomi bán fiait és Baládot találjuk egy 1358-ból való osztálylevélben: ekkor a küküllővármegyei bírák Ózd felett megosztoztatják Simon somogyomi bán fiait Simont, Mihályt, Jakabot, Jánost és Baládot, Tamás fiát, Kenhydi Simon unokáit .- (Kemény J. App. Dipl. Trans. II. 177.)

1482-ben Tátéi István kezében találjuk, Táté és Bökényszeg nevű falvakkal együtt. (Km. Kvt. Jgykv. 2401-2) Egy 1491 évi oklevélből értesülünk arról, hogy a vétkei miatt Törökországba menekült Tátéi István ózdi, tátéi, bökényszegi és martontelki birtokrészeit II. Ulászlótól Geréb László erdélyi püspök nyerte el új adományként, majd szolgálatai jutalmáért átengedte őket familiárisának, Tátéi István unokahúga férjének, Ózdi Kis Péternek. Ennek özvegyét Baládfy Mihály vette el, reá szálltak az említett birtokok is. (Km. Kvt. Jgykv. 2728)

1496-ban Vízaknai Miklósné adományaként a fehérvári káptalan birtokába kerül (Kemény J. App. Dipl. Trans. VII. 243.) egy kisebb itteni birtokrész. 1509-ben csesztvei Barlabási János és Lénárd kezén találjuk, (Tab. Nat. sax., közli Kemény J. - Suppl. Dipl. Trans. V. 371.) majd 1518-ban Szengyeli Pál adja cserébe részét Kiskendi Baládfy Mihálynak (Km. Kvt. Jgykv. 3672).

János Zsigmond uralkodása alatt az Ózdi családot említik birtokosokként, akik az itteni unitáriusok virágzó egyházközségének voltak patrónusai.(Uzoni Fosztó Hist. Unit. Trans. II.391)

1568-ban Kis Ambrus a nejével Baládfi Ilonával kapott ózdi jószágot – melyet Baládfi Andrástól 500 ft-on váltott meg – testvérének, szabadkai Kis Jánosnak adja János Zsigmond beleegyezésével. (Km konvent. levélt.-, másolata gub. Levéltár Trans. Conv. II. 3.)

1583-ban János Zsigmond Ózd, Csapó, Sályi és Oláhkocsárd birtokába Baládfi Magdolnát és férjét, Szalánczi Györgyöt helyezi.(Fejérvári kápt. Levélt. Lib. Reg. Sig. Báthori I. – Kemény App. Dipl. Tr. XII. 148.)

Utóbb Radák István, Tolmács Zsófiával kötött házassága révén kerül ide birtokosként. Ő sikeres dimplomáciai tevékenységének jutalmául Bethlen Gábortól 1625 dec. 29-én Ózdra valamint Bénye és Szépmező falvakra nyer új adománylevelet. ( Ered. Fejérvári kápt. Levélt. Lib. Reg. Gabrielis Bethlen 613-615., közli Kemény J. Suppl.dipl. Tras. IX. 295-296.) Toldalagi Mihály 1638-ban, fejedelmi tanácsos bükkösi Kemény Jánosra bízza fiát és a fehérvári káptalan előtt neki és nejének, Kállai Zsuzsannánk átengedi ózdi részét, amit 1643 márc. 8-én Rákóczi György is jóváhagy. Ózdon tehát a Radákra szállott Tolmács javak mellett a Toldalagiak is rendelkeztek birtokrésszel. (Fejérvári kápt. Levélt. Lib. Reg. Georg. Rákóczi X. 295.)

Radák István a nagyobb ózdi részt 1694-ben 12 évre somogyomi Thordádi Gábornak zálogosította el, majd 1695 aug. 26-án 60 évre Pekri Lőrincznek engedte át azzal a feltétellel, hogy Pekri a Thordádinál lévő záloglevelet magához váltsa s a váltságösszeget a 60 év leteltével visszakapandó Ózd átvételekor a Radák-utódok Pekri utódainak visszatériteni taroznak (A Kutyfalván Pekri kúriájában kelt zálogszerződés: Fehérvári kápt. Levélt., másol. Fisc. Levélt. Fasc. 83, Lib. I. T. i. Litt. C közli Kemény dipl. Trans.IX. 385.) – A zálogleveleket 1697. Okt. 4-én Tordán váltották vissza azzal a feltétellel, hogy gr. Pekri Lőrincz Thordádinak az azokban lekötött jószágok visszabocsátásáért fizet 1000 frtot, 80 veder ózdi bort és 60 köböl búzát. (uo. Lib. I. Cott. Alb. Litt. C. közli Kemény ugyanott 495. l.)

A falu a Radák család kezébe csak is a 1732-ben került vissza egy ezévben Várhegyen gr. Keresztes Márton kúriájában kelt egyezmény szövegéből következtethetően, melynek értelmében Pekri Kata (b. Pölnicz Jánosné), Pekri Polixénia (Dániel Jánosné), Pekri Kata (Mossburg Zsigmondné) az 1697-ki egyezmény alapján Radák István által Pekri L:-nek 1260 forintért elzálogosított Ózdot oly feltétellel adják ki, hogy a Pekri lányoknak osztályrészükbe jutott Ózdért Radák Ádám fizessen kiházasítási díj címen 1000 frtot, másik 1000 frt beszámítatik Radákné Pekri Terézia kiházasítási díjába. Utóbbit a váltságdíj ötöde is illeti. Az átbocsájtás oly kikötéssel történt meg, hogy a Radák család kihalása esetén Ózd a Pekriekre szálljon. (az egyezmény másolata: fisc. Fasc. 83. Lib. I. cott. Alb. Litt. F. – Kemény Dipl. Trans. XII. 359.). A helység a XIX. sázadban is a Pekriek kezén volt.ú

Rövid építéstörténeti vázlat:

A kastély alapos épületkutatásával és építészettörténeti feldolgozásával még adós a művészettörténetírás, így csupán nagyvonalakban vázolhatók fel az építkezési periódusok. Bár számolhatunk egy esetleges korai udvarház meglétével is, mely magját képezte a további kiépítésnek, jórészt a Radák család XVII. századi építkezéseinek eredménye lehet a kastély szabályos négybástyás térképzése s az egyenes szemöldökű, profilmegállítás nélküli későreneszánsz nyíláskeretek zöme is. Alaprajza alapján abba a tömbszerű központi maghoz illeszkedő kerek sarokbástyás megoldású típusba sorolható, melyhez Küküllővár és Bonyha is tartozik. A munkálatok alighanem a század második felében befejeződtek.

A számos későbbi átalakítás egymásutánját csak egy módszeres falkutatással körvonalazhatnánk, tény azonban hogy a nyíláskeretek nagy számban nem in situ állapotban láthatók ma. A belső térelrendezés, a közlekedésrendszer és a faldekorációk többszörös újraszervezésen és átalakításon estek át, ezek sorát Pekri Lőrinc itteni berendezkedése nyithatta. A különböző reprezentációs igényeket tükrözik az egymásra rétegződött dekoratív festések és stukkóborítások, melyek kvalitásos sorát tárta föl egy részleges kutatás elsősorban az emeleti díszteremben. Itt a XVIII. századi kialakításkor az ablakok tükrös bélletének medallionjait utóbb lefaragott-levert gipszstukkó díszítette. A XIX. század első harmadában ezt egy klasszicizáló festés váltotta föl. Ezzel az átalakítással lehet egykorú a földszint központi halljának hátsó fala két félköríves záródású, felülvilágítós ajtajával (a jobboldalit utóbb befalazták). Mivel ez a középső pincehelyiség közepe fölé került, kiváltását egy keresztben elhelyezett szegmensívű árkáddal oldották meg, mely a hosszanti falakra terhel. Talán ugyanekkor töltötték fel a pincehelyiséget, mely így az egyetlen megközelíthetetlen alagsori térré vált. Egyrészt a pincefalak megbomlása és mögötte értékes leletanyagot sejtető földrétegek megbolygatása miatt, másrészt egy új közlekedésrendszer kialakításának igénye illetve a padlóburkolatok cseréje okán lehetőség nyílt ezen zárt feltöltés kitermelésére.

A feltöltött pincehelyiség 2002 évi kutatása:

Legelőször, 2000 júliusában a kastélynál végzett falkutatások alkalmával, a központi, elfalazott és feltöltött pincehelyiség falának szondázása/beomlása következtében a pince-feltöltésből kismennyiségű 17. századi kályhacsempetöredék került felszínre. A Bonus Pastor Alapítvány által 2001 évben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához benyújtott pályázat az említett pincehelyiség kibontására és ennek régészeti felügyeletére valamint a leletanyag feldolgozására igényelt támogatást. A szegmensíves hevederívvel tagolt kétosztatú, pince feltöltésének régészeti felügyelet mellett történő kitermelése során várakozásainknak megfelelően nagymennyiségű XVII-XVIII. századi kályhacsempeanyag került felszínre, emellett faragottkőtöredékek, mázas és mázatlan kerámia, fém- és üvegleletek valamint XVIII. századi igen kvalitásos stukkótöredékek, köztük több antropomorf darab, melyek egykor a kastély legreprezentatívabb termeit díszíthették.

A leletanyagot feliratokkal ellátva és gondosan becsomagolva – az igen sérülékeny stukkótöredékeket egyenként papírba tekerve – mintegy tucatnyi dobozban helyeztük el az egyik földszinti sarokbástyában. A későbbiekben ezeket védettebb helyre, valamelyik emeleti sarokszobában lenne célszerű elhelyezni. Egyelőre semmiképpen sem ajánlott elszállításuk, mindaddig, amíg a még feltáratlan pincerész feltöltését is kitermeljük. Azután lehetne szó elszállításukról restaurálás végett, majd visszaszállításukról és esetleges itteni kiállításukról egy erre a célra helyreállított teremben.

A pince feltöltésének datálásához, a kastély inventáriumainak feltárását eredményező levéltári kutatások hiányában, semmilyen támaszpont nem áll rendelkezésünkre, azonban a stíluskritikai alapon jól datálható és egyértelműen az alvinici habán műhelyekhez kötkető kályhacsempetöredékek még ha egyelőre tágabban is, de a 17. század végére datálhatók. Ez bizonyossá teszi, hogy a belőlük rakott kályhák, valamint az ezekkel egyidőben a pincébe került további töredékek már az egykori Pekri kastély belsőiben állhattak.

A pince fölött a földszintnek másfél központi helyisége található, kutatásunk csak a külső mintegy fél helyiségnyi rész alatti feltöltésre szorítkozhatott, mivel a betöltés kitermelésekor kiderült, hogy a két központi helyiséget elválasztó fal alapozása nem diafragmaként falazott, hanem téglából rakott hevederíven nyugszik. Mivel értelemszerűen felvetődik a heveder statikai szempontból való vizsgálatának szükségessége, ezért egy alaposabb statikai szakvélemény kiállításáig eltekintettünk a további kitermeléstől illetve a szomszédos helyiség padlózatának felbontásától.

Kályhacsempék

A kályhacsempetöredékek több ólom-, és ónmázas kályhák darabjai. Két esetben a kályhatest alkotóelemeinek töredékei lehetővé teszik a kályha elméleti rekonstrukcióját, azonban több töredék esetében a kis méret miatt csak az egy kályhához való tartozás ténye bizonyítható, néhány töredék pedig szórvány jellegűnek tekinthető.

I.Kályha.

A töredékek számottevő része egy ónmázas kék-fehér színezésű csempékből épült kályha különbféle alkotóelemeinek darabjai. A téglavörösre égetett, homokkal és apró kaviccsal finomra soványított pasztából készült kályhacsempéket fehér engobra felvitt kék ónmáz borít. A domború ornamentikát fehér ónmázas festés emeli ki, helyenként azonban, mint például az párkányelemek esetében, az ornamentika domború formában nem, csak mint ráfestés jelentkezik.

A 23 x 23 cm-es, négyzetes mezőelemek keret nélküli előlapját gyűrűkkel összekapcsolt egyszerű bordák által határolt ívháromszög alakú mezőket kitöltő stilizált levelekből álló növényi ornamentika díszíti. Az ívháromszögek által közrefogott központi mezőt hasonlóan, nagy stilizált levél tölti ki. Az egymás mellé helyezett csempelapok terülőmustrát eredményeznek.(I. Tábla) Néhány lapon égetéskor az alapmáz lilásra színeződőtt és felülete enyhén hólyagossá vált. Két kis töredéek esetében az ornamentkát kihangsúlyozó fehér festés hiányzik.

A 45 fokos élszedéssel forduló sarokelemek hosszabbik oldalát a mezőelem ornamentikájának fele és egy ornamentika nélküli sáv tölti ki, a rövidebb oldal hasonlóképpen dísznélküli. A szintén stilizált levelek és indák alkotta növényi ornamentikájú élszedést, a kályhatest alsó és felső sorát záró elemek esetében, kagylódísz zárja. Az élszedést díszítő ornamentika ennek függvényében változik, ennek rekonstrukcióját az előkerült töredékek nem tették lehetővé.

A párkányelem két különféle változatával találkozhatunk. A gazdagabb tagolású övpárkány profilja: lemez - kis pálca - pálcatag - kis lemez - horony - kis lemez – párnatag – lemez. A pálcatagot festett pettyek, a párnatagot haránt-elhelyezett stilizált, domború és festett virágtövek díszítik. A lábazatipárkány egyszerű profilját két lemez által határolt erőteljesen kiülő, egyszerű, festett keresztsávokkal díszített hengertag alkotja. Párkánysarok-elemek méretei a töredékek alapján egyik esetben sem rekonstruálhatók, így ezek méreteit analógiák alapján állapítottuk meg.

A két csempesor alkotta oromzati rész alatt húzódó párkánysor elemei 12,7 cm keresztmetszetű horony előtt látható kis baluszterekből állnak. A lecsüngő párkánysort egymással szembe ívelő indapárok és a közöttük elhelyezett kis virág-ornamnetikák díszítik. A kályhatestet záró, metszett hagymakupola formájú oromcsempéket tengely-szimmetrikusan szerkesztett, vázából kinövő és a váza mellett lecsüngő indás és stilizált tulipánszerű növényi ornamentika tölti ki. Hasonló virágdíszek láthatók a csempe két sarkában is.

Az oromdíszek között, a sarkakon elhelyezett kályhagomb rekonstrukciója nagyon kis töredékek alapján történt, azonban a tagozott keretttel szegélyezett és festett, tulipános virágtővel díszített doboz fölött emelkedő, körbefutó, festett rombuszos díszű kályhadomb méretei a mellette elhelyezetett oromcsempék miatt kizárásos alapon feltételezhető.

Elméleti rekonstrukció. A pincehelyiség feltöltésének csak egy része került felszínre, így a töredékekből rekonstruálható elemek számarányának irelevanciája miatt a kályha méreteit analógiák alapján állapítottuk meg. A kályhatest szélességét az oromdíszek és a mező-, valamint a sarokelemek méreteinek egymáshoz viszonytított kombinációja adja meg. A rekonstrukciót megnehezíti, hogy a töredékek a párkánytípusok sarokelem méreteinek megállapítását nem teszik lehetővé. A párkányelemek változatossága a kályha kéthasábos felépítését támasztják alá. Ez a szerkezet azonban, az övpárkány csekély kiülése miatt, a párhuzamoktól eltérően, két sor övpárkánnyal valósítható meg.

Datálás. A kályha datálását illetőleg sajnos kevés támpont kínálkozik. Régészeti adatok és datált csempeanyag hiányában a 17. század végi - 18. század eleji erdélyi kályhákról – ezen belül a habánokról - nem sokat tudunk, a párhuzamok a 17. század végi datálását teszi lehetségessé, habán eredetét pedig bizonyossá. A csempéket borító kék-fehér sajátosan alvinci habán fajanszmáz évszámos kerámián legkorábban 1645-ben jelenik meg.

Szerkezeti szempontból az ózdi kályha legközelebbi párhuzama a 17. század végére datált, Iparművészeti Múzeum besztercebányai kályhája.[1] Ez a párhuzam főleg a hasonló felépítésű oromrészt indító kis baluszteres párkánysor hasonlóságában mutatkozik. A párkányelemek harántsávozott ornamentikájára emlékeztető az ózdi kályha lábazati párkányának festett díszítése.

Másik analógiaként a gyulafehérvári érseki palotából ismert, a 17. század 60-as, 70-es éveire helyezett kályha említhető.[2] A szintén két sor övpárkánnyal tagolt, kéthasábos felépítésű kályhán az oromdíszsort indító baluszteres párkánydísz hányzik, azonban az oromzati rész további felépítése, kiváltképpen az olasz korsóból kinövő tulipános díszítésű oromcsempéi közeli hasonlóságot mutatnak. Az említett oromcsempe formájához hasonló korsós-tulipános díszű darabok a sárospataki ásatásokból,[3] Kolozsvárról a Történelmi Múzeumból[4] illetve az 1631-1655 között működött Gergely Pál Király utcai fazekasműhelyének anyagából ismerünk.[5] Az oromdíszsort záró, hasonló gömbös kályhagombok ékesíthették a gyulafehérvári érseki palota zöldmázas, 17. század végi kályhának sarkait[6], de 18. századi évszámos változatai találhatók a kolozsvári Történeti Múzeumban[7] és a budapesti Iparművészeti Múzeumban.[8] Mezőelemeinek terülőmustás díszítésének szerkezetére közeli párhuzam nem ismeretes, azonban a motívelemei több habán kályhán felismerhető.[9]

A téglavörösre égetett, finomra soványított pásztából készült, fehér engobra felvitt zöld ólommázas csempékből épített kályha elemeinek töredékei kisebb mennyiségben kerületek elő, azonban rekonstruálásuk így is lehetséges. 23,2 x 23 cm-es méretű mezőelemeit fél és negyedkörívek határolta mezőket kitöltő stilizált virágtövek töltik ki. Az egymás mellé helyezett csempelapok egymást metző, párhuzamosan haladó körsorokat és a közöttük húzódó stilizált növényi ornamentikát eredményeznek. (II. Tábla) A stilizált liliomokkal és kis virágokkal díszített élszedéssel forduló sarokelem hosszabbik oldalát a mezőelem ornamentikájának fele és egy díszítetlen sáv alkotja, rövidebb oldala szintén díszítetlen. A kályhatest hasábjait indító és záró sorok sarokeleme kagylódísszel végződnek. Az élszedés ornamentikája a töredék mérete miatt nem rekonstruálható teljesen. A gazdagon tagolt párkányelem profilja: lemez – hengertag – lemez – horony – lemez – párnatag – lemez. <>

A kályhatestet záró oromdíszsor áttört díszítésű, lecsüngő elemeit egymással szembe ívelő levélkötegek alkotják. Az egymás mellé helyezett, álló oromdíszek váltakozó magasságú, köríves záródású oromdíszsort eredmányeznek. A három oldalról egyszerű léckerettel szegélyezett előlapot kis gyűrűkkel összefogott egyszerű levélkötegek díszítik.

Elméleti rekonstrukció. A pontos rekonstrukciót nehezíti, hogy nem került elő ép párkánydarab, ugyanakkor ezek csekély kiülése miatt az analógiákra jellemző kéthasábos felépítés csak két sor osztópárkánnyal lehetséges. Az előbbi kályhához hasonlóan semmilyen támaszpont nem áll rendelkezésünkre a kályha kívül- vagy belülfűtöttségére vonatkozólag. Méreteinek meghatározásánál hasonlóképpen az orom-, mező- és sarokelemek méreteinek egyező kombinációja és az analógiák álltak rendelkezésünkre.

A kályha csempéinek motívumkincséhez hasonló ornamentikával díszített kályhacsempék Erdélyszerte széleskörben megtalálhatók a 17. század végétől, különféle változataiban egészen a 20. század elejéig. Ez a típusú végtelen mustra a 16. sz. vége felé jelenik meg a magyar területeken. Prágától, Morvaországon, Északkelet-Magyarországon (Füzér, Pácin, Sárospatak), Erdélyen (Nagyvárad, Szalárd, Kolozsvár, Zalatna, Gyulafehérvár, Alvinc, Szeben, Gyergyószárhegy, stb.) át a Kárpátokon túlig (Tîrgu Trotus, Cozia) felszínre került 17-18 sz.-i anyag tanuskodik széles elterjedéséről.

Hasonló csempékből épült, az északkelet- magyarországi fűzéri vár ásatási agyagából rekonstruált analógiája 1641-1644 közé helyezett.[10] A zöld ólommázas kályha hasábját hasonlóképpen két párkánysor tagolja, két oromdíszsora is közeli párhuzamot mutat.

A Váradról ismert hasonló kályha testét egy párkánysor tagolja, lecsüngő oromdíszsora hiányzik, azonban a levélkötegekkel díszített oromcsempék nagyon hasonlóak.[11]

A gyergyószárhegyi Lázár kastély ásatásai során előkerült töredékek alapján rekonstruált, 17. század végére - 18. század elejére helyezhető kályhát egyetlen, az eddigi kályháknál lecsüngő oromdíszsor zárja.

Stíluskririkailag a 17. század végére helyezett ózdi kályhák datálásának további árnyalásához a feltételezett inventáriumokat feltáró levéltári kutatásra van szükség.

III.Kályha.

A krémszínű ónmázas alapú kályhacsempetöredékek kis méreteik miatt nem rekonstruálhatók, azonban technikai sajátosságaik alapján valószínú, hogy egyazon kályha alkotóelemeinek töredékei. A mezőelemeket két, egymást metsző, ívesen hajló, kék színű borda által meghatározott mezőket kitöltő, kis leveleből és kacsokból álló stilizált növényi ornametika díszíti. (III. Tábla)

A sarokelem egyetlen előkerült kis töredékének élszedését záró kagylódíszt sárga, kék és zöld színű ónmázas festés díszíti. Az oldalakon festett, kék növényi ornamentika részletet látható.

A gazdagon tagolt párkányelemnek a töredékek alapján csak keresztmérete rekonstruálható. (13 cm) A lemez – pálcatag – kis lemez – horony – kis lemez – pálcatag – lemez alkotta profilnak nincs kiülése. A pálcatagokat hosszanti irányú kékre festett kis borda díszíti, az alsó lemezt pedig, harántrovatkolt sávok tagolják.

A sugaras díszítésű ormocsempe-töredékének színezése a sarokelem-töredék kagylós részének színezésével azonos.

A mezőelem töredékeinek színes analógiái ismeretesek[12], azonban az aIparművészet Múzeumban látható, belőlük rakott kályha alkotóelemei nem mutatnak további hasonlóságot.[13] A 17. századra datált szebeni, mázatlan változata a bordák által meghatározott mezőket kitöltő növényi ornamentikájában is nagyon hasonló.[14]

További töredékek

1. Világosra égetett, homokkal finomra soványított pasztából készült kályhacsempetöredék, előlapjukat zöld, sárga illetve olívazöld színű máz borítja, hátlapjukon korom- és ujjnyomok láthatók.

a. Tagozott profilú, zöld színű bordák által egymás mellett elhelyezett, sárga színű ólommázzal borított, körte alakú mezőket kitöltő stilizált virágtövek alkotta növényi motívumok részletei láthatók a terülőmustrás mezőelemek töredékein. (…) Mázatlan töredékei is kerültek elő.

b. Sarokelem töredéke a főmotívum részletével és a beforduló, hosszanti kis pálcákal és növényi motívum részletével díszített oldallal.(V. Tábla)

2. Téglavörösre égetett, finomra soványított fazekasagyagból készült töredékek, előlapjukra a barnássárga és zöld színű ólommázat fehér engobra vitték fel, hátlapjuk sima.

a. Zöldszínű, a metszéspontoknál gyűrűkkel összefogott bordák által meghatározott, barnássárgára festett, orsó alakú mezőket kitöltő, tengelyszimmetrikusan szerkeszett, kis levelekből és indákból álló növényi ornamentika részleteivel díszített mezőelem töredékei. (IV. Tábla) A 17 – 18. századra datált változatai ismeretesek a sárospataki várból[15], Kisdisznódról[16]

b. Barnássárga és zöld színű ólommázzal borított levélkötegekkel díszített oromcsempe töredéke. (IV. Tábla)

3. Téglavörösre égetett, homokkal finomra soványított pasztából készült több darabhoz tartozó mezőelem töredékei. Hátlapjukon korom-és szövetnyom. Egyazon dúccal készült lapokat fehér engobra felvitt barna, világoszöld ólommáz borítja, de mázatlan és engobos töredékei is előkerültek. A töredékek fél- és negyedkörívek alkotta terülőmustra részleteit tartalmazzák. A II. kályha csempéivel azonos mezőfelosztásban különböző virágtövek és növényi motívumok láthatók. (V. Tábla) Az engobbal borított töredéken a a bordákat sárga festés hangsúlyozza.

4. Sárgásra égetett, finomra soványított pasztából készült mázatlan kályhacsempe töredéke. Hátlapján a száradásnál használt kis, támasztó lábacskák nyomai látszanak. Stilizált tulipánból és geometrikus formákból szerkesztett ornamentikájának részletével díszített előlapján csillámpala. (V. Tábla)

5. Téglavörös fazekasagyaból készült zöld ólommázas, növényi ornamentika részleteit tartalmazó sarokelemek töredékei. (V. Tábla)

6. Téglavörösre égetett, finomra soványított agyagból készült, zöld ólommázas oromcsempe töredéke. Hátlapja sima. Előlapját egy keresztirányú borda tagolja, két oldalán levelek és indák alkotta növényi ornamentika részlete látható. (V. Tábla)

7. Zöldmázas oromcsempe kis töredéke. Anyaga téglavörösre égetett, finomra soványított Három kis félkörívből alkotott záródás részlete, összefutó íves pálcák találkozásánál. (V. Tábla)

A felszínre került stukkótöredékek jellegüket tekintve két csoportba sorolhatók. Az egyszerű, lemezek és kölünféle méretű párnatagok alkotta profilú nyílás keretek vagy párkányok töredékei és a növényi illetve figurális stukkórészletek töredékei.

A növényi részleteket megjelenítő, stilizált levéltöredékek különféle méretekben fordultak elő. A kompozíciók különböző méreteire és részletességére engednek következtetni a töredékek különféle arányai. A növényi részletek méreteit a levéltöredékek mellett a szőlőfürt részletei, valamint a két rózsa töredékei is érzékeltetik. Az alakos ábrázolások töredékei a fejrészlet, a puttótest?- a szemtöredékek, valamint a lábfej részlete sokkal inkább érzékeltetik az különféle kompozíciók arányait. A koronatöredék egy esetleges címeres ábrázolás méreteit tükrözheti.

A stukkó részletek mindenképp kvalitásos ábrázolásokra engednek következtetni, így helyük a kastély reprezentációs termeinek egyikében a legvalószínűbb. Így a központi emeleti helyiség méretei és ablakbélleteinek egykori gazdag tükrös díszítése alapján, valamint a bélletekben fellelhető stukkónyomok következtében e feltételezhető, hogy a stukkók ezen helyiséget díszíthették.

Hátul hasadt, két szélén törött, keret? kis töredéke. Profilja: lemez – lapos párnatag – lemez.

8,5 x 9,5 cm

Az üvegleletek számottevő részét ólomkeretes síküveges ablaktöredékek és 5 cm–es sugarú ablakszemek részletei képezik, egyetlen kivétel a színtelen, áttetsző üvegből készült kancsó? töredéke.

Kőfaragványok

A kőfaragványok funkciójának megállapítása a töredékek kis mérete miatt nem igazán lehetséges, ezt a hiányt hívatott pótolni a további, feltételezett faragványokat feltáró falkutatás.