Lecke a vadludakról (Ismeretlen szerző)

Gondolkoztál, már azon, hogy miért repülnek V alakban a vadludak? Mint minden állati viselkedésben, Istennek itt is jó oka volt arra, hogy ezzel az ösztönnel ajándékozza meg a ludakat. Amikor egy-egy madár suhint egyet a szárnyával, felhajtó erot képez az ot követo madár számára. Egy V alakban, az egész csapat legkevesebb 71%-kal hosszabb utat tud megtenni, mintha az egyes madarak egyedül repülnének.

Amikor egy lúd kiesik a V alakból, hirtelen úgy érzi, mintha mázsás súly húzná lefelé ……és gyorsan visszatér a csapathoz. Csakúgy, mint a ludak …… azok az emberek, akik azonos irányba tartanak, és közösséget alkotnak, gyorsabban jutnak el céljukhoz, mint azok, akik teljesen egyedül próbálják meg azt.
Amikor egy lúd elfárad, hátra repül, és egy másik foglalja el a helyét a V csúcsán Ha az embereknek lenne annyi józan eszük, mint a ludaknak, rájönnének, hogy a sikerük egyértelmuen a közös munkájukon múlik, felváltva vállalva a munka nehezét és osztozva a vezetés terhein. A hátul repülo ludak hangos gágogással bátorítják az elsoket a sebesség növelésére. Fontos, hogy mi hátulról jövo „gágogásunk” bátorító legyen az elottünk haladóknak. Különben csak gágogás marad. Amikor egy lúd megbetegszik, 2 másik lúd is lemarad vele a V alakzatból, és követi, hogy védelmet nyújthassanak számára. Addig maradnak vele, amíg erore kap, és újra repülni tud, vagy amíg meghal. Akkor útra kelnek, hogy beérjék saját alakzatukat, vagy csatlakozzanak egy másikhoz. Bárcsak mi is ennyire önfeláldozók lennénk, hogy érdemesek lehessünk ilyen barátokra, akik a szükségben mellettünk állnak.

Nem kell tudósnak lennünk ahhoz, hogy tanuljunk Isten csodálatos teremtményeitol, csak meg kell állnunk és figyelnünk elég hosszasan, hogy Isten felfedje elottünk csodáit. Jób 12:7-9