E könnyed hangvételű nyelvkönyvben igyekeztem két számomra szimpatikus hagyományt ötvözni egymással: a klasszikus magyar nyelvkönyvek alaposságát a nyugati nyelvkönyvek könnyed, laza stílusával, hasonlóképpen a western-filmek főhőséhez aki nem egy szokványos hatlövetűt szeretne az eladótól, hanem az egyik csövét, a másiknak a markolatát, a harmadiknak a ravaszát tartja ideálisnak, hogy végül mindezekből a saját fazonjához illőt rakjon össze.

  A cím pedig senkit ne tévesszen meg: ha két tanítási stílushoz hasonlítanánk, a "hullámlovaséhoz" és a "szántóvetőéhez", akkor az olvasmányok stilusa minden bizonnyal a hullámlovasok gondtalan, legkisebb ellenállást kereső manővereihez hasonlítana, munkamódszere és gyakorlatai viszont a szántóvetőé, aki addig nem nyugszik, amíg ekéjét mélyre nyomva porhanyósra nem szántotta vele a tarlót.

Az I-II. kötet együtt kb. 2 év alatt végezhető el. A második év végére erős alapfokú nyelvtudás érhető el a teljesen kezdő szintről.

A kötet végére erős középfokú nyelvtudás érhető el.

Szeretettel köszöntöm mindazokat a tanulókat, akik e kötetben folytatják tovább tanulmányaikat, mindazokat, akik most kapcsolódnak be a harmadik kötetnél, és azokat, akik úgy érzik, megérett az idő a kikapcsolódásra.

 Ebben a kötetben éppúgy, mint az előző kettőben, elsősorban arra töre­ked­tem, hogy kis, füstös, pöfögő vontatóbárkaként kivon­tas­sam az óceánjárókat egy erősen tagolt partvonalú, szige­tek­től tarka öbölből.

Azt tapasztaltam ugyanis, hogy az első három lépés megtétele, azaz amíg a hajó kijut a kikötőből, összehasonlíthatatlanul több veszélyt rejt magában és így több hajó süllyed el itt, mint kint a nyílt tengeren. Sajnos az induló hajók jó háromnegyede a kikötő olajosvizű hullámsírjában végzi és még hírből sem ismerheti meg a tengert. Hol a saját tengelye körül forog körbe-körbe, míg az üzemanyaga tart, vagy ami sokkal gyakoribb, lobogó hajjal hajt neki a partszegélynek. A legtöbb hajó itt kap léket, vagy fut értelmetlenül zátonyra, bár a víz ritkán ér bokánál magasabbra.

Ezért törekedtem mindvégig az alapok türelmes lerakására, a sikeres kezdésre, hogy egyszer elérjük a kikötő kijáratát és kijussunk a nyílt tengerre, vagy ahogy a német mondja: auf die hohe See.

Ezzel a munka természetesen nem ért véget, sőt, még raffináltabb veszélyhelyzetek felé visz utunk, de remélhetőleg itt is igaz lesz majd Churchill mondása, miszerint ez még csak a kezdet vége, és nem a vég kezdete.

A harmadik kötet talán leginkább abban különbözik az első kettőtől, hogy jobban koncentrál a szavakra és kifejezésekre, a passzív szókincsre, illetve többségbe kerültek benne az anyanyelvi szövegek. Az olvasmányok mintegy háromnegyede eredeti, autentikus, tőről metszett német szöveg lett:

Fő törekvésem az volt, hogy a sok szabadon választható olvasmány és betét gazdag alternatívát nyújtson azoknak, akik más-más céllal tanulják a nyelvet. A sok kis kiegészítő olvasmány (B,C,D,E) átugorható. Így az a tanu­ló, akinek fő célkitűzése egy épphogy-érettségi, éppúgy ha­szon­nal forgathatja, mint az, aki egy erős középfoknál alább nem adja.

Az, hogy a bázisolvasmányokon túl leckénként 3-4 alternatív olvasmányt hozzáolvassanak és feldolgozzanak, esetleg szavait megtanulják, természetesen idő, kedv, lehetőség vagy akarat függvénye. Ezért leckéről leckére haladva a B,C,D,E olvasmányok szókincsét mind kiírtam segítségként, de nem tekintettem tudottnak a követekező leckére jutva, így a különböző célkitűzésű csoportok párhuzamosan haladhatnak céljuk felé.

A nyitó alapolvasmányok mintegy 700 szót foglalnak magukba, de akinek van ideje, energiája, kedve hozzá és megtanulja a kísérő olvasmányok szavait, az a könyv végeztével nem 700, hanem annak dupláját, tehát körülbelül 1400 szót fog majd tudni, - mely megfelel az előző két kötet összszókincsének.

 Egyidőben azzal, hogy a szavak száma fokozatosan nőtt a III. kötetre, újabb rovatokat indítottam be a feldolgozásukra és megemésztésükre, hogy keletlen tésztaként ne álljon meg a tanuló gyomrában:

 A további új rovatok és mindenféle apróságok maradjanak meg a felfedezés örömének, további eredményes és jó kedvvel végzett munkát kíván

 

a szerző

Kivezető bevezető

Ha igaz az a mondás, hogy minden olvasó megtalálja a maga könyvét, valószínűleg igaz lesz a túloldalról, a könyvek világából nézve is, azaz minden könyv valamilyen titokzatos módon megtalálja a maga olvasóját. Miután kilépünk mit sem sejtve a könyvesboltból vagy a könyvtárból, utánunk bandukol, felbaktat a lépcsőn, csönget, majd a lábtörlőnkön ártatlan vigyorral közli: kukucs, itt vagyok, fogadj be – és válaszunkat meg sem várva elénk vág a lakásunkba.

A sorozat első három kötete mindenkit, minden áron magával akart vinni, mindenkinek feltétlenül meg akart tanítani valamit. Ez a könyv ezzel szemben már „nem akar”, nem a feltétlenül szükséges, az elemi átadására törekszik, hanem azokhoz szól, akiknek a gondolkodás és megértés nem nyűg, hanem öröm, szeretnek gondolkodni és elgondolkodni a világ jelenségein: akik úgy érzik, nem telt el a nap feleslegesen, ha valami érdekesség tágította horizontjukat – akik tudják, hogy a nyelvtanulás igazi öröme nem az érettségi és a nyelvvizsgabizonyítványok bespájzolásában rejlik.

Az olvasmányok alaphangneme ezért kicsit más is lett, nincs bennük a szokásos jópofi – a könyv komolyabb lett, de nem komorabb. Helyébe finomabb, szubsztilisabb humor került, mégpedig a másképp látás és gondolkodás derűje, hogy a világ menthetetlenül sokféle, hogy ugyanazokat a dolgokat nagyon különbözőképp is lehet látni.

Az első három könyvben igyekeztem az élőbeszéd fordulatait összegyűj­teni, most viszont az írott, pontosabban az „újságírott-nyelv” került az előtérbe, mely még a nyitóolvasmányok párbeszédeiben is döntő többségbe került. Mégis a dialógusforma mellett döntöttem, Platon óta ugyanis mindeddig nem találtak ki jobb formát valamely gondolat vagy témakör többszempontú körbejárására. Az eddigi kötetekben mindig az aktuális nyelvtanra és a téma szókincsére építettem rá az olvasmány történetét, most viszont a téma szempontjai vittek és a nyelvtan csak utána baktatott. Ezért a könyv egyszerre használható azoknak, akik már túl vannak mindezeken a nyelvtanokon, csak bele-bele néznek ismétlésként és az olvasmányok lesznek a fő csemegéjük – illetve azoknak, akiknek még teljesen újak ezek a nyelvtanok. A könyv első harmada az erős középfok felé visz, a 3. leckétől kezdve már a felsőfok felé orientál.