Ady Endre: Karácsony - Harang csendül...
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A
Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba'
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A
nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
II.
Bántja lelkem a nagy
város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna
tiszta szívbol
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna
megnyugodni.
De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel,
gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
III.
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a
gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgota nem
volna 
Ez a földi élet,
Egy ero hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna
más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást
szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.
A Karácsony akkor
szép,
hogyha fehér hóba lép-
nem is sárba, latyakba...
Ropog a hó
alatta.
Hegyek hátán zöld fenyo,
kis madárnak piheno-
búcsúzik a
madártól,
ozikétol elpártol.
Beszegodik, beáll csak
szép karácsony
fájának-
derét-havát lerázza,
áll csillogva, szikrázva.
Ahány
csengo: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind
égjen,
karácsonyi szépségben.
Donászy Magda:Áll a fenyo az erdobe
Áll a fenyo az
erdoben,
Zöld ruhában, ünneploben.
Tél van, ága csupa hó,
Ráfújta a Télapó.
József Attila: Betlehemi királyok
Adjonisten Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis
juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a
nevem,
Segíts,
édes Istenem.
Istenfia, jónapot,
jónapot;
Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk,
égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.
Adjonisten, Megváltó,
Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Fott kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént
egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
Aki szerecseny király.
Irul-pirul Mária,
Mária
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja
Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!
Éj-mélybol
fölzengo
-Csing-ling-ling-száncsengo.
Száncsengo -csing-ling-ling-
Tél
öblén halkan ring.
Földobban két nagy
ló,
-Kop-kop-kop- nyolc patkó.
Nyolc patkó -kop-kop-kop-
Csönd-zsákból
hangot lop.
Szétmálló
hangerdo
-Csing-ling-ling-száncsengo.
Száncsengo -csing-ling-ling-
Tél
öblén halkan ring.
Karácsonyfa,
Karácsony,
Ezüst dió zöld ágon.
Csilingelo csengettyu,
A fenyofa
gyönyöru.
Csillagszóró, gyertyafény,
ég a fenyo ünnepén.
Friedrich Spee: Kisded és igen szép karácsonyi versezet az ökörrol és csacsiról a jászol mellett
A szél az üres utcán kitárja szárnyait, veri az éles orkán Betlehem jászlait. Morog, búg, ottan, itten tél szárnyas hírnöke, támad az ember-isten csecsemo testire.
Hagyd abba a morajlást, szépséges röptü szél, hideg, mogorva zajgást a gyermek kedviért. Inkább törd szét a szárnyad a dühödt tengeren, ott kedvedre csatázhatsz, ne térj vissza sosem.
Hozzád kell szólanom hát, én kedves Józsefem! Keverj szénába rózsát: ökör, zsamár legyen. Készíts a kedvesnek oly kevert, édes ízt, el nem veszítve tíz percet, párájuk édesítsd.
Weöres Sándor: Száncsengo
