Gyermekversek- dalok- mondókák- altatók
Altatók
Veöres Sándor
Bóbita Bóbita táncol,
Bóbita Bóbita
játszik,
szárnyat igéz a
malacra,
ráül, igér neki
csókot,
röpteti és
kikacagja.
Bóbita Bóbita épít,
hajnali köd-fal a
vára,
termeiben sok a vendég,
törpe-király fia-lánya.
Bóbita
Bóbita álmos,
elpihen őszi
levélen,
két csiga őrzi az álmát,
szunnyad az ág sürüjében
Zelk Zoltán:
Este jó
Este jó, este jó, este mégis jó
Apa
mosdik, Anya főz, együtt lenni jó
Ég a tűz, a fazék víznótát fütyül
Bogárkarika forog a lámpa körül.
A táncuk karikás, mint a koszorú
Meg is hal egy kis bogár, mégse szomorú.
Lassú tánc, lassú tánc, táncol
a plafon
El is érem már talán, olyan alacsony.
De az ágy meg a szék
messzire szalad 
Mint
a füst, elszállnak a fekete falak
Nem félek, de azért sírni akarok
Szállok én is, mint a füst, mert könnyű vagyok.
Ki emel, ki emel, ringat
engemet,
Kinyitnám még a szemem, de már nem lehet.
Elolvadt a világ, de
a közepén,
Anya ül és ott ülök az ölében én.
Szép csillagos az ég
Szép
csillagos az ég, egy tücsök hangja
kél,
lágy puha fészkén elszunnyadt a kismadár.
Hát aludj gyermekem,
álmodj csak csendesen,
a tó tükrén az erdő mélyén csend honol.
Reggelre új nap virrad Rád,
majd játszol
kergetősdit, bújócskát.
Hát aludj gyermekem, álmodj csak csendesen,
a tó tükrén az erdő mélyén csend honol.
Mondókák
Hüvelykujjam almafa,
Mutatóujjam
megrázta,
Gyűrűsujjam felszedte,
A középső hazavitte,
Ez az pici mind
megette,
Teli lett a hasa tőle!
*
Szúrós gombóc jár a kertben,
szusszan
pöffen minden percben.
Bokrok alját nézi sorra,
buzgón szaglász nedves
orra.
Hátán kócos a sok tüske,
megfésülné, de nincs tükre.
Nem nyúl
hozzá így is jó,
úgy hívják hogy Sündisznó
*
Mese mese meskete
Volt egy kutyus
fekete
Meg egy icurka-picurka
Fehér lábú cicuska.
Kicsi még a mi cicánk
De meglátod te
csacska
Nemsokára lesz belőle
Egy ilyen nagy macska. (jól kitárni a
karokat...)
*
Etkem, betkem,
kergendőben,
szól a rigó
az erdőben,
csiri
csál,
Szabó Pál,
cseresznyével
töltött
tál,
tüss ki,
menj ki,
te!
*
Ekete, pekete,
cukota pé,
Ábel-hábel dominé,
csiszi á, csiszi bé,
csiszi-csuszi, kompodé.
Egyetem, begyetem,
tíjom,
tájom,
törzsöm, börzsöm,
bikkfa járom.
*
Nyúl, nyúl,
nyomadék,
bárány, bücski,
üsd ki, hajtsd ki
innen,
ebből
ezt!
*
Angyal-kangyal, mikula,
nyolc dob meg egy pikula,
irgum-burgum, parafin,
Ince-pince, te vagy
kint!
*
Gyékén-gyákán,
gyün Gyuri bátyám,
tököt visz a
hátán,
hogyha nehéz - leteszi,
hogyha éhes - megeszi.
*
Egedem
begedem Citrom Pál,
hat patkóval tulipán,
fényes szöggel
szögelik,
nádpálcával kongatik,
kong-kong kívül belül
vaskemence,
hátuljában sül a kecske,
aló mars... ki!
Gyermekdalok
Mi szél hozott kisfutár? Nem szél hozott,
napsugár.
Jó a hír, jó a hír, Isten hozott gólyahír.
Kedves
gazdád ki lehet? Funevelo kikelet.
Jó a hír...
Mi a jó hír
aranyom? Sárgulhat a kalapom.
Jó a hír...
Csip, csep, két csepp, öt csepp, meg tíz,
Olvad a jégcsap, csepereg a
víz.
Fecskét látok, szeplot hányok,
selymet gombolyítok.
Hóember, hóember, hóból van a lába, répából a szája.
Amíg itt
a tél, senkitől se fél,
Kalapjára, subájára havat szór a szél.
Hóember, hóember itt áll az út szélen, hízik egész télen.
Ha
meleget ad a tavaszi nap,
Ide - oda düledezik, csöpög mint a csap.
Nagy a hó igazán, fut a sí, meg a szán.
Hej, hó,
lecsúszik a Jani meg a Ferkó.
Csepp, csepp, csepereg,
Villan, csattan, megered,
Zápor
függöny, zuhatag,
Fut a felhő, süt a nap,
Jött, ment, jót esett:
Fűnek,
fának jól esett.
Kellene szép kert, jó termő.
Léckapuján kis
rézcsengő.
Kellene még négy fakerék,
S egy taligát rá
föltennék.
Esik az eső, hajlik a vessző,
Haragszik a katona, mert megázik a lova.
Ó, ha cinke volnék, útrakelnék,
Hömpölygő sugárban
énekelnék.
Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék,
Minden bő kabátba
belebújnék.
Ó, ha csillag volnék kerek égen,
Csorogna a földre sárga
fényem.
Jaj, de onnan vissza sose járnék,
Anyám nélkül mindig sírdogálnék.
Tó vize, tó vize csupa nádszál,
Egy kacsa, két kacsa
odamászkál.
Sej, haj, ezer kacsa bogarászik.
Reszket a tó vize, ki se látszik.
Ültem ringó kis ladikon.
Úszott két szép rózsaszirom.
Az
egyik az apué, a másik az anyué,
harmadika
nincs.
Egy kis malac, röf- röf- röf,
Trombitálgat, töf- töf-
töf,
Trombitája víg ormánya ,
földet
túrja, döf- döf- döf.
Jön az öreg, meglátja,
Örvendezve kiáltja:
Rajta fiam,
röf- röf- röf- röf
Apád is így csinálja!
Most már együtt zenélnek,
Kukoricán
megélnek,
Töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf,
Ezek ám a legények!
Öreg kutya vakk, vakk, vakk,
Ha nem muszáj, nem
ugat.
Kicsi kutya, vekk, vekk, vekk,
Csihöl - csahol,
bereked.
Négy vándor jár körbe - körbe,
Egymást
mindig megelőzve.
Megérkeznek minden évben,
Ki - ki az ő
idejében.
A tél fehér takarója,
vetéseink fagytól
óvja,
Megbirkózik a hideggel,
Szánkózik a sok kis ember.
Tavasszal a világ éled,
Kizöldülnek
mezők, rétek.
Bimbó serken, rügy kipattan,
Hancúroznak a
szabadban.
Nyáron kenyér, gyümölcs érik,
Ének
szárnyal a kék égig.
Tüzel a nap egyre jobban,
Lubickolunk hűs
habokban.
Ősszel a táj piros, sárga,
Százféle
színt ölt magára.
Zörgő levél hull a fákról-
S újra itt az első
vándor.
