Melyik fenyőnek a legnagyobb a toboza? Melyiknek a magja ehető, melyik a magassági rekorder? Csak fenyőillatú lehet a fenyő? Néhány érdekesség a fenyőkről.

Míg karácsonykor a fenyőárusoknál legfeljebb 2-3 faj közül választhatunk, a természetben a fenyőknek több száz faja ismert. Az alábbiakban ezekről gyűjtöttünk csokorba néhány érdekességet.

A fenyők osztályának közel ezer faja ismert szerte a világon: ide tartoznak többek között a fenyőfélék, ciprusfélék, mocsárciprusfélék és a tiszafafélék. Habár a köznyelv az örökzöld jelzővel illeti őket, a fenyők 25 faja lombhullató. Ősszel vörösre változik, és lehullajtja tűit többek között a szecsuáni mamutfenyő, a mocsárciprus vagy - mint neve is mutatja - az Alpokban és a Kárpátokban őshonos vörösfenyő. Ez utóbbi télen könnyen felismerhető a kopasz fán éveken keresztül megmaradó apró tobozokról.

Életveszélyes fák

A nálunk előforduló „ártalmatlan” fenyőkhöz képest akár életveszélyesek is lehetnek a Kalifornia délnyugati és Mexikó északnyugati részén, mintegy háromezer méter magasságig előforduló óriástobozú fenyők (Pinus coulteri). Tobozainak hossza elérheti a 40 centimétert, tömege pedig a 3,5 kilogrammot. Így nem csoda, hogy a helyiektől a „widowmakers”, vagyis az „özveggyé tevő” nevet kapta, hiszen ha a több mint 25 méter magas fa tetejéről lepottyan egy ekkora toboz bizony komoly sérüléseket okozhat. A tobozpikkelyek ráadásul

2 centiméter hosszú, karomszerű nyúlványokban végződnek.

A tobozméretet tekintve az európai rekorder a tengerparti fenyő (Pinus pinaster), amely a Földközi-tenger vidékén és az Atlanti-óceán franciaországi és portugáliai partvidékén él. A fa toboza akár a 20 centimétert is elérheti.

Famatuzsálemek

A fák matuzsálemei a hegyi mamutfenyők (Sequoiadendron giganteum), amelyek akár 2-3000 évig is elélnek. A legnagyobb példány a fajról elnevezett amerikai Sequoia Nemzeti Parkban található.

Érdekesség, hogy a jelenleg ismert legidősebb fa mindezek ellenére mégsem mamutfenyő, hanem egy szálkástobozú fenyő (Pinus aristata). A rekordidős fa a kaliforniai White-hegységben található, korát 4700 évre becsülik.

Az európai fenyőfélék közül az Alpokban és a Kárpátokban honos cirbolyafenyő (Pinus cembra) él legtovább: megélheti akár az ezer évet is.

Magassági rekorder
A magassági rekordot a tengerparti mamutfenyő (Sequoia sempervirens) tartja több mint száz méterrel. Az eddig ismert – már kivágott – legmagasabb mamutfenyő 120 méter volt. A ma élő legmagasabb fa a kaliforniai Redwood Nemzeti Parkban élő, 115,5 méter magas Hyperion.

Kulináris élvezetek

A mediterrán vidék tájképének elmaradhatatlan eleme a mandulafenyő (Pinus pinea), amely könnyen felismerhető, ernyő alakú lombkoronájáról. Mint neve is mutatja, a tobozában lévő mag ízletes csemege, már az ókorban is népszerű eledel volt. A tobozok begyűjtése október és április között zajlik, ami tekintve a fák 25-30 méteres magasságát nem kockázatmentes vállalkozás. A maggal salátákat, sült húsokat ízesítenek, de az arab konyha egyik rizsestál specialitása is ezzel készül. A már üres tobozt olcsó tüzelőanyagként hasznosítják. A nagy kereslet miatt ma már Kínából és Dél-Koreából is kerül a boltok polcaira mandulafenyő mag.
Szintén ehető, és a mandulafenyőéhez külsőre nagyon hasonló a cirbolyafenyő (Pinus cembra) magja, bár ez utóbbi kevésbé gyantás, íze inkább a mogyoróhoz hasonlít. Mivel amikor a toboz lehull, még nem nyílt fel, a magokhoz úgy juthatunk hozzá, ha meleg sütőben kipattogtatjuk őket.

„Európai kaucsukfa”

A tengerparti fenyőnek Franciaországban jelentős gazdasági haszna van. A magas gyantatartalma miatt többek között a gyógyászatban és a vegyiparban is használják. A fát – a délkelet ázsiai kaucsukfához hasonlóan - megcsapolják, begyűjtik a kifolyt gyantát, majd desztillálással terpentint és kolofóniumot (hegedűgyantát) nyernek belőle.

Fenyő helyett narancs illat

A toboza miatt más fenyővel nem össze téveszthető közönséges duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii) tűleveleit ha összedörzsöljük, meglepve tapasztalhatjuk, hogy kellemes narancsillatot áraszt. A faj Észak-Amerika nyugati partvidékén őshonos, de ma már szinte mindenütt megtalálható parkokban, arborétumokban, kertekben.

Ősi jegyek

Az araukáriafélék rendszertanilag ősi elszigetelt családnak számítanak. Erre utal, és ezáltal könnyen felismerhetővé teszi a növényt a széles levele, valamint vastag, pikkelyszerű törzse. Az araukáriafélék mind a 36 faja a déli kontinenseken őshonos, kivéve Afrikát. A chilei araukária (Araucaria araucana) a chilei és az argentin Andokban honos, és kiterjedt zárt állományt alkot. Európában főleg a nyugati, enyhébb klímájú területeken található meg parkokban, arborétumokban. Ennek a fának is ehető a magja.

(forrás: National Geographic)

Kezdőlap