A szecsuáni ősfenyő vagy ős-mamutfenyő (Metasequoia glyptostroboides) a Metasequoia nemzetség egyetlen élő faja. A nemzetség felfedezésének története rendhagyó, ugyanis először kövület formájában talált rá egy Miki nevű botanikus a honshui (Japán) fiatalabb harmadkori rétegben. A lelet levelei a Taxodiumra, a közelben megtalált tobozok pedig a Sequoiara hasonlítottak, ezért Miki a mocsárciprusfélék (Taxodiaceae) új nemzetségeként írta le a leletet 1941-ben, annak ellenére, hogy tobozokat viselő leveles hajtásokat nem talált. Ugyanebben az évben talált rá T. Kan, a nanjingi egyetem munkatársa Közép-Kínában, Whan-hsien városától délre, a Csangcsiang folyó partján arra az új tűlevelű fajra, melyet 1948-ban Metasequoia glyptostroboidesnek neveztek el.
A mocsárciprusra emlékeztető külsejű, legfeljebb 30 méter magasra növő, lombhullató fa. Koronája karcsú kúp alakú. Tűlevelei két sorban, átellenesen állnak a törpehajtásokon (ezek olyan, rövid szártagú hajtások, amelyeken a nóduszok egymáshoz nagyon közel helyezkednek el). Legfőbb jellegzetessége, hogy éppen így, átellenesen helyezkednek el rügyei és maguk a törpehajtások is – ezek a rajtuk levő tűlevelekkel együtt, egészben hullanak le. Toboza gömbös, 3-4 cm átmérőjű, pikkelyei pajzs alakúak. A páfrányfenyővel (Ginkgo biloba) együtt igazi élő (növényi) kövület: maradványai Észak-Amerikából és Európából (Lengyelország, Bulgária) is előkerültek.
|
|