All memories are lost in time...
Az egész 7 éve kezdődött, amikor Richard összetörte a szívem. Azóta bennem maradtak az emlékek. Nagyon rosszul viseltem ez egészet. Azóta nem volt egy jelentősebb kapcsolatom se. Máig kísért Richard... Magamon viselem örökre a történteket. Mély depresszióba voltam és kishijján meghaltam. A heg azóta ott "díszeleg" a csuklólon és amikor megpillantom a rossz emlékek előtörnek. Barátnőim tanácsára elmentem pszihológushoz. Jött a szokásos "mondja el mit érez" szöveg... Mostanra már csak akkor megyek Ruthhoz , a pszihológusomhoz amikor nagyon szükségem van rá.
Kedd van és a 22 éves Mandy Moore, azaz én varratni megyek. De nem ruhát...tetoválást! Valami olyan helyre szeretném ezt amit majd csak kivételes emberek láthatnak. Már van 3. Egy a derekamon, egy a jobb vádlimon és egy a tarkómon.
- Szia Jack! - köszöntem a tetoválómnak, akit gyerek korom óta ismerek.
- Áh szia Mandy! - mosolyodott el. - Nah kitaláltad, hogy mit és hova varrjak?
- Igen! - mosolyogtam rá picit öntelten. Ugyanis sose tudtam eddig, de most konkrét tervvel jöttem.
- És ezt megosztanád velem is? - vigyorgott rám.
- Igen! Ezuttal intim tetkót szeretnék. A hasam aljára..vagyis..lejjebb.. - pirultem el kicsit. Jack pedig nagyon meglepődött.
- Ez most komoly? Hehh... - mosolygott rám huncutul.
- Jóó! Most ne azzal törődj. Nekem lesz a cikibb. - mivel nagyon szégyenlős vagyok - Szóval.. feliratot szeretnék mégpedig szép, íves betűkkel. És azt, hogy : The heaven's door.
- Találó és ötletes. :) És én fogom először látni :) - mosolyodott el.
- Na jó elkezdhetnénk?! :) Nem érek rá egész nap :)
És már el is kedzte. Le kellett vennem mindent. Vagyis nem mindent hanem csak a nadrágom és a bugyim. Nagyon ciki volt. Nem tudtam hova piruljak. Próbáltam nem a fájdalomra figyelni. Mondjuk nem is tudtam volna mert ... 1 óra múlva kész lett.
- Nah szivem készen van! - mondta és közben a művét nézte.
- Nah had nézzem! - feláltam majd megnéztem a tükörbe. - Rohatttt jó lett!
- Igen főleg hogy ajándék képp csináltam kontúrt és árnyékot a betűk köré. Amúgy meg nemhiába lett jó.. Én csináltam - nevetett nagyképűen :).
- Vigyázz le ne ess az egódról. Nem szeretnék temetésre menni. - mondtam majd megötöttem picit a vállát.
- Ha-ha-ha. De viccesen vagyunk. Na de szivi tudod mi a dolgod vele. Ne haragudj, de nemsokára jön a következő tetováltató.
- Jó értettem! Már itt se vagyok. Szia, majd még jövök.
- Szia-szia.
Adtam neki 2 puszit, beültem a kocsiba és hazavezettem. Majd jött a semmit tevés... Mivel nem tanulok és nem is dolgozom. Gazadag családból származom, így mindenem megvan ami kell. Viszont a szüleim másik prszágban élnek, és onnan küldik a pénzt. Az összes rokonom messze lakik tőlem, csak én nem. Nem akarom itthagyni Canadát. Sőt még Montrealt sem.
*******