All memories are lost in time...
6. fejezet
Másnap arra
ébredtem, hogy Richard hív.
- Jó reggelt! - köszönt aranyosan
- Neked is. - én már picit kedvetlenül.
- MIt csinálsz ma?
- Nem tudom... Gyere át hozzám aztán majd
eldöntjük együtt. - vetettem fel.
. Rendben. Indulok. Szia!
- Szia.
Fél óra múlva már ott volt nálunk.
Csengetett, ajtót nyitottam és beengedtem.
- Ne haragudj, hogy felébresztettelek. - sajnálkodott
Richi.
- Semmi baj. Éppen ideje volt felkelnem! De most hamar elmegyek
zuhizni. - mondtam majd a fürdőbe siettem. Próbáltam
igyekezni, aminek meg is lett a következménye.
"puff"
- Banyek!Richard! - ordítottam fel.
- Mi történt? - kérdezte az ajtó
mögül.
- Elcsúsztam! Nagyon fáj a kezem!! -
nyüsszögtem. - Segíts!
- Mennyek be?? - kérdezte.
- Igen! Másképp nem tudsz segíteni! - mondtam
feszülten.
És bejött... kicsit megkökkent amikor meglátott
meztelen. Felfedezte a tetoválásomat is.
- Segíteni félöltözni?
- Persze!
- És utána be is viszel a kórházba?
- Természetesen. - mosolyodott el. - Mondd csak, mióta
van tetoválásod odalent?
- Hát... - pirultam el - Nem olyan rég óta.
Tetszik?
- Persze! - vágtam rá.
Közben minden ruha rámkerült és elindultunk a
kórházba. Ott az orvos megállapítitta, amit
már mi is. Nem lehet nem észrevenni a nyílt
törést. Kaptam egy helyes kis gipszet, és hazafele
az oldalam belilult. "Na szééép" - gondoltam.
Amikor hazaértünk Richard nem volt valami vidám.
- Mi a baj? - ültem le mellé és megfogtam a
kezét.
- Mondanom kell valamit...
- Jó vagy rossz hír?
- Rossz....
- Te úr issten - gondoltam magamban.
- Mondjad... - néztem rá, de éreztem hogy nem lesz
jó vége.
- Hát... üzleti útra kell mennem.
Konferenciák lesznek és megbeszélések,
termékbemutatók Európa szerte.
- És mikor indulsz? - kérdeztem könnyes szemekkel.
- Hát.. holnap reggel ind...
- HOGY MICSODA??? - vágtam a szavába. - És mikor
jösz haza????
- Úgy 1,5 hónap múlva - hallgatott el
hírtelen.
- Másfél hónap? Mióta tudod ezt? - fakadtam
ki.
- Hát úgy 2 hete... de teljesen kiment a fejemből. -
mentegetőzött.
- És képes voltál így összejönni
velem?! Tudtad nagyon jól, hogy miken mentem keresztül
MIATTAD! Harmadszorra is itthagysz? - ordítoztam bőgve.
- Amikor hazajöttem folytathatjuk.
- Gondolod, hogy... áhh mindegy. Nincs mit mondanom neked.
Tünj el! SZállj ki az életemből! Szia! -
elköszöntem majd meglöktem az ajtó fele.
- De... - kezdte el.
- Nincs semmi de! VISZLÁT!
- Hát jó... Szia! - mondra, majd elment és
bevágta maga mögött az ajtót.
El se tudom hinni, hogy megint ezt tette velem. Az estét
végigbömböltem... Másnap fáradtan keltem
fel úgy 2 fele.
***