All memories are lost in time...
7. fejezet
A kezem fájt, a
szívem és az életem romokban hever. Nem tudok mit
kezdeni magammal. A telefont kikapcsoltam, hogy sneki ne tudjon
elérni. Az utcára is csak akkor mentem ki, ha
nagyon-nagyon muszáj volt. Rettenetesen lefogytam és
többször összestem. Luceval már több hete
nem beszéltem. Ám egyik nap megunta hogy nem engedem be
és hogy nem tud velem beszélni. Egyik nap az
önmarcangolásomat megzavarta az ajtóm
betörése.
- Szia kislány! - köszönt rám mérgesen
Luce, de nem válaszoltam. - tudod unom már, hogy nem vagy
bekapcsolva, ha jövök nem nyitod ki az ajtót,
és hogy egyáltalán hozzám se
szólsz... És komolyan mondom, most már
felpofozlak. Azonnal szedek neked össze fuhát és
odaköltözöl hozzánk. Az ajtódat addig
beszegeltetem a barátommal akit elhoztam magammal. Holnapi
programpedig az lesz, hogy beviszlek a kórházba, mert nem
bírom elviselni, ahogy szenvedsz. Mint ahogy azt sem, hogy
nagyon lefogytál.
Miután megkaptam a fejmosást ismét összestem.
Amikor magamhoz tértem, olyan helyen voltam elég ismert
volt számomra. Talán túlságosan is. A
kórház... Ott feküdtem tehetetlen,
infúzióra kötve. Ilyen szarul nagyon rég
voltam, viszon volt egy pozitívum. Lekerült a gipsz a
kezemről.
Amikor kinyitottam a szemem, Luy futott oda hozzám.
- Szia drágám! Hogy vagy? - kérdezte
aggódóan.
- Szia! - nyöszörögtem. - Már jobban, köszi.
Meddig kell itt lennem?
- Az orvos azt mondta, hogy attól függ, hogy milyen gyorsan
javulsz és hogy milyen erősen akarod, hogy hazamehess és
élhesd az életed.
- Jó. Igyekszem. - mosolyogtam erőtlenül. - Ruth jön?
- Igen, elinzétem, hogy minden nap bent lesz 3tól
fél5ig. Így lesz időtök beszélni.
- Köszönöm. - hálálkodtam.
- Ugyan, nincs mit.
- És mi van veled mostanában? Mi történt
veled ebben az elmúlt nem tudom hány hétben? -
kérdezősködtem. Nagyon rég nem
beszéltünk, így volt bőven mit megbezsélni.
3 hetet voltam kórházban. Amikor kiengedtek sikerült
visszahítnom 9 kilót a 12-ből. Úgy lett, ahogy a
drágám ígérte. Odaköltöztem
hozzájuk arra az időre amíg teljesen helyre jöttem.
3 hetet voltam náluk. Végre sikerült
másodrszor is kilábalni ebből a szőrnyűségből,
mostmár több tapasztalattal.
Egy pénteki nap Chloe megyszerű ötlettel állt elő.
- Csajok! - szólított meg minket a nappaliban. - Mi
lenne, ha holnap elmennénk SP koncira? VIP tagok vagyunk -
mosolygott.
- Nekem van kedvem. Úgyis régen láttam Chuckot
színpadon. - mondta Luce.
- Nekem is van kedvem. - mosolyodtam el.
- Ezaz! - örült meg Chloe. - holnap 7-re
készuüljetek el! - ezzel kirohant a nappaliból.
- Talán találunk neked is valakit a zenekarból. -
szervezkedett Luce.
- Helyesek?
- Seb és David igen. Jeff kopasz, szerintem neked nem tetszene.
Davidnek van barátnője. Seb viszont szabad. Úgyis
megismered majd őket.
- Hát jó... Nem emgyünk el vásárolni?
Kicsit lejárt a ruhatáram. Már vagy 2
hónapja semmit nem vettem.
- Jó ötlet! Shoppingra fel!
Hát így is lett. Sokmindent vettünk. Aztán
elcsábítottam Lucyt fodrászhoz is. Le kellett
vágatni a hajam. Hazafele pedig beköszöntünk Jack
barátomhoz. Vagy 1000 éve nem találkoztam vele.
Lejártuk a lábunkat. Késő volt, amikor haza
értünk. Úgyhogy hamar bevágódtunk az
ágyba.
***