All memories are lost in time...
8. fejezet
Másnap későn
keltünk fel.
- Jó reggelt! - köszöntem Chloenak, amikor
kiértem a konyhába.
- Reggelt? - nevetett fel. - Inkább napot! 1 óra van
szivem :)
- Komolyan? - döbbentem le. - Ennyit aludtam volna? Luce fent van
már?
- Még nem volt kint. Felkeltjük?- huzogatta a
szemöldökét Chloe.
- Persze! - vágtam rá vigyorogva.
Berontottunk Lucyhoz. Én ráugrottam, Chloe pedig
elhúzta a függönyt és bekapcsolta a
rádiót.
- Kösssssz az ébresztést. - morgott Luce -
Tünnnnnnyetek ki a szobámból! - majd hozzánk
vágott egy párnát.
- Jó, nem kell bekapni. - fürmedtem rá majd vissza
dobtam a párnát. Ezzel beindult a párnacsata.
Addig csatáztunk, amíg meg nem hallottunk valakit az
ajtóban röhögni.
- Na lányok, ez nem semmi. - nevetett Chuck.
- Upsz...őőőő.... akkor én most befoglaloma fürdőt. -
ezzel elmentem fülig pirulva.
- Nyugi Mandy, kettőnk között marad. - kiáltott
utánnam.
- Mi járatban szivi? - kérdezte Luce, majd felpattant
és megcsókolta.
- Csak a jegyeket hoztam mára. - ismét csók.
- Akkor én most nem is zavarok - szólt közbe Chloe
és kivonult a szobából.
Kettesbe lett hagyva a turbékoló galambpár. Amikor
végeztem a fürdéssel kijöttem a fürdőből
és finom illat csapta meg az orrom. Chloe volt a "tettes".
- Hm, micsoda illatok - szippantottam egy mélyet a levegőbe.
- Igen, spagettit csináltam - büszkélkedett Chloe.
- Akkor hamar felöltözök és jövök enni.
- Oksa, én addig reszelek sajtot.
Elvonultam a szobámba és felvettem pár új
cuccot, aztán mentem enni. Nagyon finom lett. Az illata kicsalta
Lucyt és Chuckot is.
Éppen indultam volna egy kicsit sétálni, amikor
kaptam egy sms-t.
Szia! Visszajöttem újra Montrealba. Ráérsz
ma? Írj, Richard.
Amint elolvastam rosszul lettem és földhöz
vágtam a telefont majd sírva befutottam a szobába,
hátam mögött becsapva az ajtót. Nemsokkal
később Lucy kopogott.
- Csajszi, bejöhetek? - nézett be az ajtón.
- Gyere.. - hüppögtem.
- Mi a baj?
- Richard küldött egy sms-t. Még van pofája
elhívni találkozni. - pityeregtem.
- Ne foglalkozz vele drágám. - nyugtatott meg és
leült mellém.
- Próbálok...
- Figyelj, kezdj el készülődni. Nemsokára indulunk a
koncira.
- Ja tényleg. Ki is ment a fejemből - csaptam a homlokomra.
- Nah akkor öltözködj! Ma bepasizol :)
- Remélem... Richit meg leszarom. - mondtam haragosan.
- Na ez a beszéd - mondta Luce, majd kiment.
Elkezdtem készülődni. Csinos voltam, akárcsak Chloe
és Luce. Amikor mindhárman elkészültünk
Luce bezárta az ajtót, Chloeval pedig a kocsihoz
mentünk. Beültünk, de nem indult a
járgány, csak 15 perc kérlelés és
imádkozás után. Kicsit elkéstünk.
Amikor odaértünk bekísértek a
biztosági őrök az öltözőhöz, mert a koncert
előtt sok sikert akartunk kívánni a fiúknak.
Én kicsit lemaradtam a csajoktól, mert a
táskámban kutattam. Ennek meg is lett a
következménye. Belementem valakibe.
- Jajj, ne haragudj! - kértem bocsánatot.
- semmi baj! - hajolt le a srác a leesett pengetőkért,
akárcsak én és sikeresen összefejeltünk.
- Bocsi ismét. - néztem a srácra majd elpirultam.
***