All memories are lost in time...
9. fejezet
Valami volt a tekintetében,
ami mefgofott. Szinte farkasszemet néztünk, mozdulatlan,
amikor Chloe fogta meg a vállam.
- Na csajszi, mehetünk? Kicsit lemaradtál. - mondta majd a
srác felé fordult - David, neked meg sok
szerencsét!
- Köszi. Na lányok én most megyek. Majd koncert
után beszélünk - ezzel el is ment. Mi is elindultunk
a helyünkre. Megse bírtam szólalni. Még
mindig David ahtása alatt voltam.
- Föld hívja Mandyt! - nevetett fel Chloe - Jól vagy?
- Persze, jól - mosolyogtam. - Ő volt David?
- Igen, személyesen. David Desrosiers a basszusgitáros.
Tetszik?
- Bevallom, nagyon is. De ha jól emlékszem, neki van
barátnője, ugye? - szomorodtam el.
- Igen, neki,de...
- Nincs de - vágtam a szavába - vagy Ő, vagy senki.
- Akkor huzz bele kicsilány - mosolygott Chloe - Na de most
irány a koncert.
1,5 órát tomboltunk. Nagyon tetszett. A konci után
elmentünk a srácokkal egy szórakozóhelyre.
Amikor megérkeztünk a Lunába leültünk
egyik sarokba. Chloe és Pierre ettél egymást... :)
Lucyék kevésbé. Én a töbiekkel
beszélgettem.
- Szia! - ült le mellém David.
- Szia! Bocsi a balesetet. Ne haragudj. - mosolyogtam rá. - Ja
amúgy Mandy Moore.
- Én pedig David Desrosiers. Ugyan, semmi baj :) - ekkor
leült mellém még 2 srác.
- Ők pedig, Seb és Jeff - mutatta be nekem őket.- Ő pedig Mandy.
- puszi-puszi.
- Örülök, hogy végre megismerhetlek titeket.
Eddig csak történeteket hallottam. - mosolyodtam el.
- Hát mi is hallottunk egyet s mást. - nevetett fel Seb.
- Mégpedig? - néztem kíváncsian.
- A bizonyos hálóingben
párnacsatázós történetet - mondta
David kuncogva.
- Chuck! - mondtam mérgesen, miközben kicsit
megrúgtam.
- Tessék? - nézett értetlenül.
- Mit is mondtál?! Nyugi Mandy, kttnk között marad? -
Chuck egyből levágta miről van szó.
- Ő... az úúúúgy volt.... - tekingetett
felfelé.
- Mindegy. Nem haragszom - mosolyodtam el.
- Akkor jó - könnyebbült meg Chuck.
Sokáig beszélgettem a srácokkal. Elmentem wc-re
Lucyval és amikor jöttünk ki, egy nemvárt
személybe ütköztünk.
- Richard? - néztem fel rá.
- Mandy? - nézett mérgesen - Lenne egy kis
megbeszélnivalónk - majd megszorította a kezem
és elrángatott.
- Luce! - kiáltottam fel, de sehol se láttam.
- Nincs itt a kis barátnőd - ráncigált Richard.
- Richi, hagyj békén. Te bűzlesz az alkoholtól.
- Miattad van, Te kis fruska.
- Ugyan! Ne röhögtess.
- Ne szemtelenkedj - vágott le egy pofont hírtelen.
És hát valljuk be, eszméletleünk fájt
és nagyon féltem.
- Segítsééég! - kiabáltam, ekkor
már sírva.
- Itt vagyok! - kiáltott fel valaki a hátam
mögött. - Hagyd békén! - mondta az illető
és már verte is Richardot.
- Ne! Hagyd Dave! Nem ér ennyit! - rohant oda Chuck és
lefogta Davidet.
Hatalmas balhé volt. Chuck Davidet fogta le, a biztonsági
őrök pedig Richardot, akit kitiltottak a helyről, és
azonnal kidobtak. Én eközben a csajokat öleltem
zokogva.
***