All memories are lost in time...
10. fejezet
Azonnal elhagytuk a helyet
és a srácokhoz mentünk. A nappaliban
ültünk, amikor David jött oda hozzám.
- Jól vagy? -aggodalmaskodott.
- Igen, jól. Hála neked. Nem tudom mi lett volna, ha te
nem jössz - hálálkodtam.
- Ugyan, nincs mit - mondta majd megölelt.
És csak ölelt és ölelt, amikor egy
számomra akkor még ismeretlen lány lépett
be az ajtón.
- David? - nézett idegesen minket.
- Kate? Mi járatban? - ált fel mellőlem és ment
oda hozzá.
- Mi a francot képzelsz? Itt ölelgeted ezt a kis
fruskát... - majd levágott egy pofont Davidnek.
- Betelt a pohár! Tele van a hócipőm a
féltékenységi rohamaiddal! Ha tudni akarod, ezt a
kis fruskát, hogy te nevezted, azért ölelem, hogy
megnyugodjon. Ezzel a pofonnal pedig eldöntötted azt amin
én már filózok. Szakítok veled!
Viszlát! - ezzel otthagyta Katet és visszaült
mellém. Kate szóhoz sem jutott. Csak állt
és némáskodott, majd egyik pillanatban hisztisen
kivágtatott a lakásból. Nagyon kellemetlenül
éreztem magam, mert olyan volt, mintha miattam
történt volna ez az egész.
- Ne haragudj.. Én..Én nem... - dadogtam.
- Semmi baj. Régóta gondolkoztammár ezen. Nem a te
hibád. - nyugtatott emg Dave.
Akik ott voltak és végignézték, ahogy
szakítottak, tapsoltak.
- Végre szakítottál ezzel a
hárpiával - vágódott le mellénk
Pierre.
- Ti mindvégig nem szerettétek? - érdeklődött
David.
- Hát.. nem.. - vallották be.
- Akkor jó döntés volt - mosolyodott el.
- És így rányomúlhatsz Mandyre - tette
hozzá Chuck. Totál zavarba jöttem. Ugyan akkor
mosolyogtam is. Az már mellékes, hogy David pofonverte
arcán.
Még viccelődtek a fiúk egy jó darabig és
amikor lenyugodtak, hírtelen eltűntek. Körbenéztem
és nem volt sehol senki. Csak David aki rámhajtotta a
fejét és elaludt. Nagyon édes volt. Követtem
a példáját. Hamarosan elnyomott engem is az
álom.
Másnap reggeé úgy ébredtem, hogy Daviden
fekszem és ölelem. Ő pedig engem karol át,de csak az
egyik kezével. A másik a fenekemen volt. Egész
kényelmes volt a szituáció. Davidnek szerintem
kevésbé. Nem aakrtam felébresztenii azzal, hogy
lemászok róla, így megvártam míg
felébred.
- Jó reggelt! - köszönt rám.
- Szia! - mosolyogtam rá.
- Mondd csak, hogy kerülsz rám? - kuncogott.
- Nem tudom, de nekem is lenne egy kérdésem. Hogy
került a kezed a seggemre? - nevettem el magam.
- Hát..őőő... - pirult el Dave. - Biztos álmomban
odatévedt.
- Aha.. - mosolyogtam rá, amjd felkeltem róla.
Amikor kimentünk a konyhába, mindenki ott volt. Majd
megfullattak a nevetéstől, amikor megláttak minket.
Éreztem, hogy kínos percek elé nézünk.
***