All memories are lost in time...
13. fejezet
Nem hitttem a fülemnek. Luce
és Chuck szakítottak. Úr Isten!
- De mért? - értetlenkedtem.
- Úgy gondoltuk, tartunk egy kis szünetet. Nem tudja mit
akar és eddig én se tudtam, de amint vége lett
én tudtam, hogy szeretem és vele akarok lenni, de akkor
már késő volt.
- Szegényem.. - öleltem meg.
- Kitartás. - bíztatta Dave.
- Köszi. Na megyek mert rosszkor jöttem - eresztett meg egy
vérszegény mosolyt Chuck.
- Jajj..ööö.. - pirultam el. - Maradjon kettőnk
között jó?
- Persze. Na sziasztok. Jók legyetek.
- Szia - köszönt el David.
- Gyere, kikísérlek - ajánlottam fel.
- Köszi.
- Na szia.
- Szia - mondtam majd becsuktam az ajtót és visszamentem
Davidhez.
- Te ezt eltudod hinni?? - kérdeztem
- Hát először azt hittem viccel... - válaszolta.
- Na mindegy. Holnap beszélek Lucyval. - mondtam majt
témát váltottam. - Mi hol is tartottunk? -
kérdeztem huncutul.
- Azt hiszem itt - megcsókolt és a kanapéra
döntött. A kanapéról viszont
lecsúsztunk, szóval a odalent folytattuk.
- David - állítottam le. - Ezt még ne most -
bizonytalankodtam. Féltem, hogy nem leszek elég jó
neki.
- Jólvan - fogta vissza magát. - Ahogy Pierre
énekelné: I can wait forever - nevette el magát.
- Jajj David, te mindenből viccet csinálsz - nevettem el magam.
- Köszönöm, hogy megéresz - mostmár
csak mosolyogtam. - AMúgy.. nem lenne kényelmesebb az
ágyban?
- De. - vélekedett David, majd felkapott és
bementünk a hálóba. Másnap
fejfájással ébredtem.
- Jó reggelt! - köszönem neki.
- Neked is! - majd megcsókolt. - Neked nem fáj a fejed?
- De. Régen voltam már becsiccsentve - mosolyogtam. -
Hozok fejfájáscsillapítót. Kérsz te
is?
- Aha. Köszi. - mondta majd visszatérve két
pohár vizet és két pirulát tarttottam a
kezembe.
- Mai program? - kérdezte miután bevette a tabit.
- Lucyval beszélek, az biztos. Este mit csináljunk?
- Nem tudom. Ötletem sincs - húzta a száját
Dave és már csörgött is a telefonja.
- Szia Pierre!....Aha....Indulok, szia!
- Ez gyors volt - jegyeztem meg.
- Hát mi nem nőböl vagyunk... - mosolygott. -
Egyébként Pierre volt. Próbálni kell.
Szerintem estig bent leszünk. Majd felhívlak - mondta majd
adott egy puszit. - Most viszont felöltözök és
elmegyek.
- Hát jó.. legyen - szomorkodtam. - Én meg Lucyhoz
átmegyek.
Ez így is történt. Ő is ment a maga dolgára
és én is a sajátoméra. 1
órával később Lucyék ajtaján
kopogtattam, de nem nyitotta ki senki.