Történetek ~ Mandy Moore

All memories are lost in time...


14. fejezet

Úgy gondoltam felhívom. Hosszas csörgés után felvette.

- Szia! - köszönt először ő.
- Szia.. Merre jársz madárkám?
- Itthon vagyok - jelentette ki mitsem sejtve, hogy itt állok az ajtajuk előtt.
- Valóban? Luce Madison, ne nézz hülyének. Hazug meg én vagyok, ugye?! - mondtam kicsit mérgesen.
- Hát... - mondta, de nem tudta befejezni, a szavába vágtam.
- Nincs hát! Mért hazudsz nekem? - szegeztem neki a kérdést sértődötten. - Mi van veled Luce? Chuckkal szakítasz, nekem hazudsz.... Mégvalami?!
- Ne haragudj - sajnálkozott.
- De. Szóval, akkor ha nem otthon vagy, akkor?!
- Hát... Jacknél.
- Hogy hoooooool?? - döbbentem le. El se tudtam hinni.
- Mit keresel te Jacknél?
- Majd elmesélem. Szia. - és lerakta.

Az agyam majdnem eldobtam. Hihetetlen... Mi a francot keresett Jacknél?!?! Nem tértem magamhoz.
Amíg hazaértem, folyton ez járt a fejemben, majd amikor hazaértem, felhívott Luce.

- Szia, otthon vagy? - kérdezte.
- Szia, igen. Mert?
- Odamegyek és elmesélek mindent - mondta kicsit feszülten.
- Jó. Várlak.
- Szia.
- Szia.

20 perc múlva kopogott én pedig betessékeltem. Könnyeivel küszködött, de végül belekezdett.

- Szóval... - fújta ki a levegőt. - Tegnap miután visszapakoltunk hozzád, átmentem Chuckhoz. Hetek óta kicsit megvagyok keveredve. Szóval beszéltem Chuckkal és megbeszéltük, hogy tartunk egy kis szünetet. Nem tudom mit akarok.
- Mintha ezt már hallottam volna... - motyogtam.
- Tessék? - kérdezett vissza.
- Semmi, folytasd csak.
- Jó.. szóval miután ezt megbeszéltünk, elmentem egy közeli pubba, ahol összefutottam Jackkel és berúgtunk. Én bánatomban, ő meg csak úgy. Aztán.. - szipogott. - Másnap arra ébredtem, hogy Jack ágyában vagyok meztelen, akárcsak ő... Semmire nem emlékszem. Úgy szégyenlem magam - sírta el ekkor magát. - Én úgy szeretem Chuckot, vagy nem tudom. Nem tudom mit akarok. Azt hiszem elutazok anyuékhoz egy kicsit. 1-2 hétre.
- Luce én teljesen ledöbbentem. Ez annyira nem Te vagy - öleltem át.
- Tudom, ezért megyek anyuékhoz. Majd beszélünk, de most hazamegyek, összepakolok és megyek. Chloet útközben felhívom.
- Rendben szivem. Vigyázz magadra - öleltem meg, majd adtam egy puszit a homlokára.
- Szia.
- Szia - majd becsuktam az ajtót.

***