All memories are lost in time...
16. fejezet
Eltelt másfél
hét és Luce még nem jött haza. Aztán
a második hét végén
hazaérkezett tiszta fejjel. Átmentem hozzá. Luce
azonnal beengedett.
- Szia drágám! - köszöntem neki majd
megöleltem.
- Szia Mandykém! - szorított magához.
- Na, hogy vagy? Milyen volt anyudéknál?
- Jól vagyok, köszi. És már tudom mit akarok.
Azaz kit... Chuckkal szeretném leélni az életem -
vigyorgott. Olyan volt, mintha a fellegekben járna.
- Ez egy nagyszerű ötlet. Mikor mész?
- Úgy 1 óra múlva.
- Tökéletes - mosolyogtam. Együtt elmegyünk,
jó?
- Rendben.
Abban az 1 órában mindent lebeszéltünk.
Többek között arról is szó esett, hogy
jöjjön el velem venni valami sexy fehérneműt, meg
kiegészítőket. Ugyanis lesz egy kis meglepetésem
Davidnek.
- Sziasztok! - döbbent le Chcuck amikor meglátott minket,
vagyis Lucet.
- Szia! - mosolyodott el Luce.
- Szia! - köszöntem én is. - Beengedsz minket?
- Ja, igen. Bocsi - mondta zavartan Chuck.
Bementünk én megkerestem Davidet, Luce pedig elvolnult
Chuckkal.
- Szia kicsim! Csak nem engem keresel? - bújt elő a
fürdőből csuron vizesen, egyszál törölközőbe
David.
- Szia! De igen - mosolyodtam el, majd odasiettem hozzá
és megcsókoltam. - Ilyen lengén?! Nem
félsz, hogy lehull a lepel? - vigyorogtam és már
téptem is le róla a törölközőt és
futottam be a szobájába.
- Héjj ez nem ér! - rohant vissza a fürdőbe, ahonnan
egy boxerrel magán távozott. - Na megállj! -
futott be hozzám a szobába. Kergetőztünk a
lakásba, míg végül elkapott és
ledöntött a nappaliba a földre. Nagyba
csókolóztunk, amikor előbukkant Luce és Chuck
kéz a kézben.
- Kibékültünk - vigyorgott Luce.
- Nagyszerűű - mosolyogtam.
- Rossz volt Chuckot szenvedni látni. Jó, hogy
végre hazajöttél - füzte hozzá David.
Aztán elmentek, én viszont ott aludtam Davidnél.
Egyből bevonultunka szobába.
Másnap 10 körül ébredtünk.
- Jó reggelt kicsim! - puszilgatott meg Dave.
- Jó reggelt! -csókoltam meg.
- Ma mit csinálunk?
- Elvileg Lucyval terveztem vásárlást mert... -
hallgattam el.
- Mert? - kíváncsiskodott.
- Mert.... csak... Szóval most fel is hívom - majd
elmásztam a telefonomhoz és hívtam Lucyt.
- Szia Luce! Ugye eljössz velem vásárolni?
- Szia! - ásítozott. - El persze.
- Jolvan. 1-re gyere oda hozzánk. Puszi
- Puszi. - majd kinyomta.
Úgy döntöttünk Daviddel, hogy kimegyünk
reggelizni. Egyszerre nyitódott Chuck ajtaja és a mi
ajtónk. Amint megláttam, hogy ki lépi át a
küszöböt elnevettem magam.
- Hát te? - nevettem.
- Itt aludtam. Elmentünk sétálni aztán
úgy gondoltuk jól esne egy kibékülés -
nevette el magát Luce, közben Chuck zavarba jött.
- És én még felhívtalak....
- Igen.. de szerintem akkor mehetünk korábban is.
- Mondjuk, reggeli után? - mosolyodtam el.
- Mondjuk... :)
Hát így is lett. Megreggeliztünk és
elmentünk vásárolni. Vettünk
jópár csipkés és aligha takaró
darabokat. Harisnyákat, harisnyatartókat, bugyikat,
melltartókat... Én vettem még egy fekete
tűsarkú csizmát és egy új
parfümöt.
Luce nem értette, hogy minek veszek én csizmát
májusban. :) Aztán elmagyaráztam, mi is lesz
a tervem.Hazaérve felpróbáltam mindet,
aztán elrejtettem, hogy David még véletlenül
se találjon rá.
***