All memories are lost in time...
17. fejezet
Teltek a napok. Azon kaptam magam,
hogy Daviddel 1 hónaposak vagyunk. Reggel felkeltem,
átmentem a kulcsmásolóba. A lakás kulcsaim
másoltattam le Davidnek. Aztán amikor ez megvolt vettem
neki egy ajándékdobozkát és beletettem a
kulcsokat, majd a skacok felé vettem az irányt. Pierre
nyitott ajtót.
- Szia Mandy! Gyere be, David még alszik - mosolyodott el.
- Szia, köszi Pierre - mosolyogtam én is majd David
szobájába osontam. Nagyon édesen aludt. Nem
akartam felkelteni, szóval letettem mellé a dobozt
és írtam neki egy levelet hozzá:
Drága Davidem!
Boldog 1 hónapot! Itt ez a kis doboz. Nyisd ki, most! A
kulcsokat azért adtam, hogy bármikor be tudjál
jönni. Ma 8-kor gyere át. De csakis akkor. Előbb ne! Lesz
még egy meglepi.
Szeretlek
Amikor becsuktam magam mögött az ajtót,
megkértem Pierret, hogy foglalják le Davidet.
Aztán elmentem vásárolni. Epret,
tejszínhabot és pezsgőt vettem. Nemsokkal később
elmentem fodrászhoz és sminkeshez. Nagyon szép
lettem.
Hazaértem, ebédet csináltam, aztán a kaja
utáni pihenőmet Luce telefonálása zavarta meg.
- Na szia csajszi! - mondta izgatottan.
- Szia!
- Izgulsz már? - kérdezte, Ő ugyanis tudta mire
készülök.
- Most hogy mondod... - nevettem el magam. - NAGYON!
- Nyugiiiii. Ne parázz!
- Köszi... Ezt mégis hogy tartsam be? - nevettem
ismét.
- Jóóóóó... hát nem tudom.
- Tiszta ideg vagyok.
- És mit veszel fel? A rózsaszínt?
- Nem. A pirosat...azaz vöröset. Az olyan VAD. :)
- Az - nevetett. - Na lerakom, csak megkérdeztem, hogy mi a
helyzet.
- Rendben.
- Szorítok! Na szia.
- Szia!
Eszméletlenül izgultam. Végül 6 óra
lett, elkezdtem készülődni. Először is, felvettem a
piros, csipkés bugyi-melltartó szettet aztán piros
harisnyakötőt és a piros nayoncsipkés combfixet,
majd a végén a fekete tűsarkú csizát. Mind
ezt azért elsőnek, hogy szokjam az egész helyzetet.
Másodszor pedig behúztam a függönyöket
és gyújtottam vagy 200 gyertyát, kapcsoltam
zenét és előkészítettem az epret és
a tejszínhabot. A pezsgőt majd csak akkor veszem elő, ha
megjön David.
Amint elkészültem ezekkel, beültem az ablakba, hogy
nézzem, mikor érkezik meg David. Csak vártam
és vártam. Aztán valamivel 8 után
láttam, hogy leparkol a házunk előtt. Odaszaladam a
hűtőhöz és elővettem a pezsgőt majd öntöttem a
poharunkba. Majd egy székre ültem, kihúzott
háttal, keresztbetett lábakkal, kezemben a poharakkal.
- Szia kincsem! - mondta amikor belépett, de én nem
válaszoltam. - Merre vagy? - kiálltott be a
lakásba, majd beljebb jött.
- Kics... - mondta, de nem tudta befejezni. Elált a
lélegzete. :) Jó alaposan végigmért majd
angy nehezen megszólalt. - Kicsim, gyönyörű vagy! Ezt
neked hoztam - mondta, majd átadott egy csokor vörös
rózsát és megcsókolt. - Eszméletlen
vagy,
Odaadtam neki a pezsgőt, aztán lefektettem a kanapéra
és bevetettem az epret és a tejszínhabor.
Aztán amikor az izgalmak már a plafont verdesték,
behúztam csókolgatva a hálóba.
- Szeretlek - suttogtam a fülébe.
- Én is szeretlek. Nagyon! - suttogta ő is.
Földre hulltak a ruhadarabok.
- Szép tetkó - jegyezte meg.
Később elaléltan feküdtünk egymás
karjaiban, majd elaludtunk.
***