All memories are lost in time...
18. fejezet
Másnap elég
későn ébedtünk. Ebédeltünk, majd kicsit
lustálkozdtunk. A nyugalmunkat a csengő vaazrta meg.
- Anya? Apa? - esett le az állam.
- Neked is szia - lökött beljebb. - Gondoltuk leugrunk
hozzád - ment beljebb a lakásba.
- Floridából, csak úgy ideugrani?! Kicsit
hosszú ugrálás...
- Hogy avgy kislányom? - ölelt meg apa. Az a helyzet, hogy
anyámatutálom, amióta megszülettem. Anya el
lett kényeztetve, apa viszont szereti, így nem lehet mit
tenni. Apa volt az aki mindig kedvesebb volt hozzám. Én
nem voltam betervezve. Nemvárt gyerek voltam. Anyám
urihölgy és így nem vetethette el.... Így apa
hamar elvette, majd 8 hónap múlva megszülettem.
- Jól ksözöböm - mosolyogtam rá. - Gyere,
bemutatok valakit - majd a nappaliba vezettem, amíg anyám
a mosdóban volt.
- Rendben - mosolygott apa is.
- David! - kiáltottam neki, mire ő felállt a
kanapéból. Kicsit meg volt illetődve. - Apa, Ő itt David
Desrosiers, a barátom. David. ő itt az édesa... -
fejeztem volna be, de apu megelőzött.
- Eric Moore - mondta majd a kezét nyújtotta, és
keezt rázott vele.
- Örülök, hogy megismerhettem - nyalizott Dave. Ekkor
megjelent az anyám.
- Ki ez?! - visított fel, mint a kismalac újévkor.
- Anya... Ő itt a barátom...
- Jó napot asszonyom! David Desrosiers vagyok.
- Deborah Banks - mérte végig Davidet. - Ha
megbocsájtotok, most elrabolnám Mandyt egy pillanatra -
mondta anya és már el si ráncigált.
- Mégis mióta?!
- 1 hónapja - mondtam boldogan.
- Aha.. Akkor nagyon firss. Szóval el is hagyhatod!
- Mi?! Dehogy is! Megőrültél? Mért hagynám
el? - kiabáltam vele.
- Mert nem hozzád való. Mégis mit dolgozik?
- Egy híres bandában basszusgitáros és
vokálénekes.
- Szóval egy semmirekellő... - pökhendiskedett anya.
- Nem az! Hogy mers ilyet mondani? Mégis mit képzelsz?
Idejösz és csak úgy véleményt
nyílvánítasz, úgy, hogy nem is ismered!
Én szeretem! És most ha nem zavar, visszamegyek azokhoz,
akiket igazán szeretek - jelentettem ki amjd otthagytam. Anya
köpni-nyelni nem tudott. Amikor visszamentem apához
és Davidhez, úgy láttam nagyon jól
megvoltak. Nevettek valamit. És ha jól hallottam
tegeződtek. Apának biztos szimpatikus! Az már nem
érdekelt, hogy anyám mit gondol. Neki soha semmi nem
jó...
- Apa, hol fogtok aludni? - kérdeztem emg hírtelen.
- Valamelyik hotelben.
- És mennyi időre jöttetek?
- Még nem tudjuk, hogy meddig maradunk.
Rengeteget beszélgettem apával. Anya csak ült egy
csésze tea mellett és jó apalosan
végigmért mindent. A lakás minden egyes
zegét-zugát, majd megszólalt.
- Ez vetted a pénzünkből? - pökhendiskedett
ismét.
- Debby! - rivallt rá apa. - Fejezd be! örülnöd
kellene, hogy ilyen jól tud gondoskodni magáról -
védett meg apa.
Nemsokkal később Daviddel kettesben maradtunk.
- Amint látom, nem túl jó a viszonyod Deborahval.
- mondta Dave.
- Hát nem. Önző hárpia. Apával is csak
azért van, mert van pénze. Anya egy urihölgy,
ám mégsincs pénze. Annak idején, amikor
teherbe esett velem, az enm volt beletervezve az életébe.
El nem vetethette, mert kitagadták volna ottohn. Így apa
kénytelen volt elvenni, hogy ne legyen belőle galiba. Rá
8 hónapjára megszülettem. 19 éves voltam,
amikor ők elköltöztek Floridába, én pedig itt
maradtam. Minden hónapban küldtek pénzt, így
nem kellett dolgoznom. Volt miből megélnem.
- Én örülök, hogy megszülettél -
mosolyodott el Favid.
- Én is - mondtam, amjd emgcsókoltam.
- Szeretlek!
- Én is szeretlek!
Amíg apáék a városban voltak mindig
találkozunk. Ám egyik napc sak apa jött el
hozzám.
- Szia! - öleltem meg.
- Szia kincsem!
- Mi járatban? És hol van anya?
- Hát ezért jöttem... Kidobtam... elválunk.
- Dehát mért? - csodálkoztam.
- Folyamatosan megcsal - kelt ki amgából apa.
- És mióta tudod ezt?
- 2-3 hónapja...
- És.. Mért hagytad eddig?
- Túlságosan szeretem. Azaz szerettem. Ma láttam
emgint a szeretőjével és lelepleztem őket.
- Tudtam, hogy valami nem stimmel... De vééégre
elhagytad.
- Örülsz neki? - mosolyodott el.
- Persze! Csak a pénzedért volt veled, szerintem.
- Szerintem is...
- És most hol van anya?
- Nem tudom. összepakoltam a cucait, kiraktam az ajtó
elé. Aztán összepakoltam én is és
kijelentkeztema hotleből sé átmentem egy olyanba ahol
kevesebb a luxus.
- Jajj apa - öleltem meg. - Tarts ki!
- Kifogok! És többször jövök hozzád.
Ileltve hozzátok - javította ki amgát.
- Rendben - mosolyogtam.
- Holnao viszont visszamegyek Floridába, elintézem a
válást, amilyen gyorsan csak lehet.
- Jól teszed - veregettem emg a vállát.
- David merre van?
- Próbálni vannak. épp most indultam volna. Velem
tartasz?
- Persze. Legalább meghallom, milyen zenét játszik
a banda.
- Akkor gyere - karoltam belé.
Amikor odaértünk, David meg volt lepve. Apának
tetszett a srácok zenéje. A próba
végén elköszönt Davidtől és tőlem, majd
elment, mert kicsit egyedül akart lenni.
***