Történetek ~ Mandy Moore

All memories are lost in time...


19. fejezet

Hamar elröppent a július. A fiúk folyamatosan próbáltak én pedig munkát kerestem unalmamba. Egy CD üzletben lettem eladó. Egész nap szól a zene és nem unatkozom otthon. Valamint nekiálltam dalszövegeket írni, amelyekről persze a srácok nem tudnak.

Már augusztus volt és nekiálltam David meglepi szülinapi bulijának a tervvezését. Úgy terveztem nálunk lesz a hátsó kertben, de még semmi nem biztos. Hál'Istennek nyugodtan tudtam szervezkedni, mert turnézni voltak a fiúk, egészen pontosan 2 hétig. Ám amikor hazaértek nem egyedül jöttek, hanem a GC-vel.

- Drágám! Megjöttem! - kiáltott be a lekásba, mire én lerohantam a lépcsőn és a nyakába ugrottam.
- Úgy hiányoztál - puszilgattam meg.
- T is nekem - mosolygott. - Öltözz fel hamar. Be szeretnélek mutatni valakiknek.
- Rendben. 5 eprc és kész vagyok.

Villám gyorsan felöltöztem, majd kocsiba ültünk és elhajtottunk. Amikor bementünk a házba már ott álltak a GC-s fiúk. Az állam majdnem leesett.

- Fiúk! Gyertek! - kés már oda is jöttek. - Ő itt Mandy, a barátnőm.
- Igazán örvendek - váltott velem pár puszit először Joel, aztán Benji, Billy és Paul.
- Rengeteget hallottunk már rólad - említette meg Billy.
- Igazán? - néztem Davidre majd megcsókoltam. Ekkor eszembe jutott valami. Egy nagyszerű ötlet. Írtam egy daltszöveget David szülinapjára. Nagyjából a dallámát is elgondoltam. És itt a GC....

- Benji, beszélhetnénk? - kérdeztem.
- Persze, mitől? - majd félrehúztam, hogy senki, de főleg David ne hallja a tervemet.
- Szóval... David születésapja 29-én lesz. Van arra a napra programotok?
- Nincs. - mondta Benji kis gondolkodás után.
- Tökéletes! Szóval... írtam egy dalszöveget....és azt elő kéne adni valakinek, és én rátok gondoltam.
- Értem - mosolygott. - Ezt jól eltervezted.
- Aha. Na, de elválaljátok?
- Simán - mosolygott ismét.
- Köszi - majd megöleltem.
- Nincs mit. Add meg a számot, majd rádcsörhök holnap. Összefutunk valahol. Hozd a szöveget, rendben?
- Tökéletes - vigyorogteam, majd visszamentünk a töbiekhez.

Kicsit furcsán néztek minket, hogy mért vonultunk el, de nem kérdezősködtek.

Másnap rengeteg mindent inzétem el. Fel kellett vennem a kapcsolatod David édesanyjával, Vharlotteval és nővérével, Julieval. Elég érdekes lesz... Még nem találkoztam velük, mert Davidnek elég sok dolga van. Megszereztem a szükséges telefonszámokat, majd tárcsáztam.

- haló, tessék?
- Jó napot! Charlotte-t keresem.
- Én vagyok. Miben segíthetek?
- Mandy Moore vagyok, David barátnője. Sajnos még nem volt rá alkalaom, hogy találkozzunk, de szervezek egy meglepetés bulit David születésnapjára. Gondoltam meghívom Önt és Juliet is.
- Oh, ez nagyon kedves. És nyugottan tegezz!
- Rendben,, köszönöm. Megtenné, vagyis.. megtennéd, hogy szólsz Julienak is?
- Persze.
- Köszönöm. A buli 29-én lesz, késő délután. Előtte találkozhatnánk.
- Nagyszerű ötlet. Holnap ráérsz?
- Igen.
- Rendben. Holnap még hívlak.
- Köszönöm.
- Szia!
- Szia!

Nagyon kedves hangja volt Charlottenak. Aznap még Benji is felhívott. Rá 1 órájára találkoztam a bandával és mindent megbeszéltünk. Izgatottak voltak ők is, akárcsak én.
Elég hosszú nap volt ez számomra, és úgy döntöttemmégse kell munka. Legalábbis most nem, mert túl sok az elintéznivaló. Hamar elaludtam. Másnap a telefonom csörgésére ébredtem.

 
***