All memories are lost in time...
22. fejezet
Mélyen belemerültem a
gondolataimba, amikor apa kopogtatott.
- Kincsem, kész az ebéd!
- Megyek.
Ezzel kimentünk az étkezőbe. Rengeteg mindent ettel,
elvégre is én két ember helyett eszek.
Délután elmentem vásárolni. Vettem
pár kismamaruhát és egy új telefont, majd
felkerestem egy helyi nőgyógyászt. 2 hetente
meglátogattam őt.
Beléptem a 6. hónapba. Úgy gondoltam elmegyek
ultrahangra és megtudakolom, kislányom lesz-e vagy
kisfiam. Egyedül nem akartam elmenni...
- Apa - sóhajtottam fel.
- Igen?
- Eljönnél velem ultrahangra?
- Persze!
- Köszi.
- Nincs mit. Mikor indulunk?
- Úgy 2 körül jó?
- Rendben.
Fél 3kor bent voltunk a rendelő előtti várakozóba.
- Miss Moore, bejöhet! - szólt ki a nővér.
- Köszönöm. Bejössz velem, vagy itt
emgvársz? - fordultam apa felé.
- Itt megvárlak.
- Remdben.
- Nos Miss Moore, egészséges gyermeket hord a
szíve alatt - mutatott a monitorra.
- És doktor úr, lehet tudni a baba nemét?
- Igen, szeretné tudni?
- Igen.
- Kisfiú - mosolygott.
- Köszönöm.
- Ugyan, ne nekem köszönje, hanem maguknak.
Nemsokkal később apunak ujságoltam a hírt.
- Kisfiú - nevettem el magam.
- Gratulálok - ölelt meg. - Neven gondolkodtál
már?
- Még nem. Mi lenne, ha elmennénk és
vennénk egy babakömyvet?
- Amikbe a nevek vannak?
- Igen.
- Rendben, induljunk.
Ezzel nekivágtunk felfedezni a babakönyvet. Meg is
találtuk. Vettünk még egy baba naplót, amibe
mindenfélet lehet majd írni. Képeket lehet
beleragasztani, események megosztását : első fog,
első szó, első szülestésnap, stb...
Vettünk pár babaruhát és egy édes
takarót. Úgy gondoltuk í többit még
ráér megvenni, de betévedtünk egy
bababútor üzletbe és nem bírtunk
ellenálni. Babakocsi, kiságy, minden megvolt amire a
kicsinek szüksége lesz.
Aznap este, vacsora után leültünk a nappaliba
és szemezgettünk a nevek között.
- Legyen Peter - ajánlotta fel apa.
- Az túl hétköznapi...
- Hát akkor őő... Kevin?
- Nem tetszik.
- És a Patric hogy tetszik?
- Nem tudom. Nem áll közel a szívemhez. Mi lenne, ha
utánad neveznénk el?!
- Legyen Eric? Szerintem ne! Nem illene hozzá.
- Honnan tudod? A kép alapján? - nevettem el magam, majd
felmutattam az ultrahangos képet.
- Megérzés.
- Hát jó, akkor nem lesz Eric - egyeztem bele.
- Most nézegess te a nevek között, addig
telefonálok egyet - mondta majd elviharzott.
- Rendben - mondtam, majd fellapoztam a könyvet. Meg is
találtam a megfelelőt.
- Na?! Találtál valami jót? - kérdezte apa,
miközbenlehuppant a kanapéra.
- Igen! Dylan lesz.
- És Moore vagy Desrosiers?
- Azt hiszem Desrosiers. Mégiscsak Davidé - szomorodtam
el, és közben folyton ezt mondogattam magamba : Dylan
Desrosiers...
***