All memories are lost in time...
28. fejezet
Másnap előhívattam a
képeket Dylannel, amiket tegnap csináltunk. nagyon
jól sikerültek. Amíg várakoztunk, vettem egy
szép alubumot.
Amint végeztünk mindennel hazamentünk,
összeszedtem Dylan cuccait meg mindent ami kell és
elindultunk Lucyhoz.
- Sziasztok! - nyitott ajtót.
- Szia! Megérkeztünk - mosolyogtam, majd bementünk.
Elmondtam beki minden szükséges infót majd
leléptem, mert fodrászhoz kellett mennem 11-re. Valami
újítást akartam, szóval vágattam le
belőle és tetettem bele sötét lilás
tincseket. Esssssszméletlen jó lett.
Délután, amikor hazaértem ettem aztán
kiélveztem kicsit ez egyedüllétet. Hallgattam a
csendet. De nem tetszett. Nagyon hiányzott Dylan már
most, David pedig főleg. Este összepakoltam pár fontos
dolgot, amit belevágtam egyik oldaltáskámba. Hamar
elröppent az a nap.
Másnap fél9kor keltem. Reggeliztem, fürödtem,
összekészülődtem és időbe elindultam a
reptérre.
11 előtt 10 perccel már fent ültem a gépen. 6kore
landolt a gépem Párizsba. Eszembe jutott, hogy
eéfelejtettem felhívni Pierret, így amint
földet értünk felhívtam.
- Szia Ma...
- Fúúú bocsii Pierre - vágtam közbe. -
Elfelejtettem szólni, hogy melyikkel jövök. Itt vagyok
Párizsba...
- Odamegyek. Legyél az információs pultnál.
- Rendben, szia!
- Szia!
20 perc múlva megjelent Pierre.
- Szia! - öleltem meg.
- Szia, te kis feledékeny. Jó a hajad.
- Köszi - pirultam el. - Na menjünk!
- Rendben... - ezzel elindultunk.
Amikor a hotelszoba ajtaja elptt voltunk tárcsáztam David
számát. Alig hogy elkezdett csengeni a telefonja
elcsitított mindenkit.
- Pszt srácok! Mandy az.... - hallottam az ajtó
túloldaláról, majd beleszólt a telefonba. -
Szia kicsim!
- Szia! Boldog szülinapot drágám!
- Köszönöm. Kár, hogy nem vagy itt - mondta
szomorúan, majd Pierrel lassan, csendben kicsitottuk az
ajtót. David az ablakon bámult kifelé, így
nem vette észre, hogy beosontunk.
- Én is sajnálom - mondtam szomorúan, közben
persze majd elnevettem magam.
- De furcsa... olyan mintha itt mondanád mögöttem. -
ekkor megöleltem hátulról, mire ő megfordult.
- Azért, mert itt vagyok - mondtam, majd megcsókoltam.
- Olyan jó, hogy itt vagy - suttogta fülembe, miközben
szorosan ölelt. - Dylan merre van?
- Lucy vigyáz rá. Jut eszembe... - elkezdtem
kotorászni a táskámba sé előkerestem a
küldött ajándékot és Chuckhoz mentem. -
Ezt Lucy küldi.
- Köszi - bontotta ki. - WoW! Egy új dobverő.. fel kell
hívnom - ezzel hatalmas vigyorral a száján
elvonult az egyik szobába.
- Drágám, ezt pedig neked hoztam - majd odaadtam az
albumot. - Boldog szülinapot ismét!
- Köszönöm. Ez nagyon édes tőled - mosolygott.
- Tőlünk - javítottam ki. - Dylan is küldi.
- Ohh elnézést - mosolygott még mindig.
- Szeretlek!
- Én is nagyon nagyon szeretlek - csók. - Amúgy
jó a hajad - jegyezte meg.
- Köszi - pirultam el. - Csak neked...
Rengeteget beszélgettem vele és a fiúkkal. Este
elmentünk Daviddel vacsorázni.
***