All memories are lost in time...
31. fejezet
Másnap amikor
felkeltünk Dylannel ettünk és elmentünk
sétálni. Apáék utcájában
sétálgattunk.
- Na, fiam?! Bemenjünk nagyapához? - kérdeztem tőle,
eprsze nem válaszolt csak mosolygott egyet.
- Ezt igennek veszem - ezzel elindultunk az háza
felé.
Kopogtam és amikor apa ajtót nyitott kikerekedtek a
szemei.
- Sziasztok! Hát ti? - mondta még mindig meghökkenve.
- Szia! Erre sétáltunk, gondoltuk benézünk.
Meg amúgy is elkell mondanom valamit...
- Aha, értem.
- Beengedsz?
- Ja, persze. Ne haragudj.
- Semmi baj.
Amikor bementünk a lakásba láttam, hogy nem
egyedül van itthon apa. Ekkor megpillantottam egy nőt a
konyhába.
- Margaret! - szólt édesapám.
- Igen szivem? - fordult meg, mire elmosolyodott.
- Ő itt a lányom, Mandy és a kisunokám Dylan.
- Nagyon örülök, hogy megismerhettelek titeket. Margaret
vagyok. Édesapád már soakt mesélt
rólatok.
- Én is hallottam mág megáról - mosolyogtam.
- Tegezz nyugodtan!
- Rendben.
- Apa... David megkérte a kezem - mosolyogtam, mire apa az
ujjamon lévő gyűrűt kémlelte.
- Fratulálok! - ölelt meg.
- Én is gratulálok! - adott 2 puszit Margatet!
Margaret nagyon kedves nő és ahhoz képes, hogy lassan 50
éves, nagyon jól tartja magát. Dylannek is
szimpatikus.
Ott maradtunk, együtt megebédeltünk. Jobban
megismerhedtük egymást.
Ebéd után kicsit nyügös lett Dylan,
szóval hazamentünk és lefektettem aludni.
Késő délután felhívtam Chloet, hogy
jöjjön át.
- Szia Mandy! - vette fela telefont.
- Szia! Ráérsz?
- Rá. Mert?
- Átjösz?
- Persze.
- Jolan, várlak. Szia.
- Szia.
20 perc múlva kopogtattak.
- Szia, gyere be - tessékeltem be Chloet.
- Szia, köszi!
- Kérsz valamit?
- Egy pohár vizet, köszi. Na de mért
hívtál át? - kérdezte, amikor elült a
nappaliba.
- Hát... - ültem le mellé. - Tarthatnánk 3-as
esküvőt - mosolyogtam.
- David megkérte a kezed? - ujjongott, mire én csak
bólogottam nagy boldogan. - De ki a harmadik? - nézett
furcsán.
- A francba - csaptam a számhoz.
- Csak nem Chuck és Luce..? - vigyorodott el.
- De, Chuck megkéri a kezét, amikor hazajönnek.
- Ajjhe! Nem is hülyeség ez a 3-as esküvő.
- Pontosan... Majd megbeszéljük Lucyval, ha
megtörtént a dolog... De addig, pszt! Nehogy elszóld
magad!
- Én nem olyan vagyok mint te - gúnyolódot
mosolyogva.
- Kössz... - ál-durciztam.
- Ne haragudj.
- Semmi baj. De van itt még valami Chloe.
- És pedig?
- Ugye nem baj, ha Luce elsz a keresztanyja Dylannek?
- Nem hát! - mondta teljes nyugodtsággal.
- Akkor jó. Majd a következőnek te leszel.
- Terveztek következpt?
- Aha - mosolyogtam.
Estig nálunk volt Chloe. Úgy 8 fele ment el.
Miután elment, lezuhanyoztam, majd emgfürdettem Dylant
és lefeküdtünk aludni.
***