All memories are lost in time...
32. fejezet
A következő napok elég
uanlmasan teltek. Vasárnapra vártam haza Davidet.
Pénteken, amikor felébredtem és átmentem
Dylan szobájába, nem találtam a helyén.
Fejvesztve rohantam ki a nappaliba és ott találtam
Davidet, kezében Dylannel. MEgnyugtatott a
látványuk.
- Szia! - köszöntem neki az ajtónak dőlve.
- Szia! - jött oda hozzám majd megcsókolt.
- Úgy hiányoztál!
- Te is nekem - karolt át a másik kezével.
- Mikor értél haza?
- 2 órája.
- És mért nem ébreszetttél fel?
- Mert nem volt szívem. Aztán átmentem Dylanhez
aki épp a kezével játszott - mosolygott, majd a
gyerek felé fordult, mire Dylan elmosolyodott.
- Ohh értem - mosolyogtam én is. - De.. őőő... David...
- Igen? - Nézett rám aggódva.
- Amíg nem votál ittohn.. én..én
megkértem Lucyt, hogy legyen Dylan keresztanyja..
- Huhh... nagy kő esett le a szívemről. Jó, semmi gind.
- Azt hittem balhé lesz... hogy nem kérdeztelek emg..
- Semmi baj. Akkor viszont Chuck lesz a keresztapja.
- De Pierre... nem lesz megsértődve?
- Nem hiszem, majd a következőnek ő lesz. De mit szól
hozzá Chloe?!
- Már ebszéltem vele, és ugyan ezt mondtam neki...
Majd a következőnek - mosoylogtam.
- Apropó.. Luce és Chuck... szerinted megkérte
már?
- Nem tudom - mondta Dave és megcsörrent a telelfonom.
- Emlegetett szamár... - vigyorogtam, majd felvettem a telfont.
- Szia Luce!
- Szia! Mandy.. Chuck megkérte a kezem!
- WoW! Gratulálok! - tettem a hülyét.
- Köszi.
- Akkor tarthatunk 3as esküvőt! - mondtam neki, hisz ő még
nemtudott erről...
- Tényleg! Dejóóó! Figyi,
délután átjön Pierre és Chloe...
Ti nem jöttök?
- De. Nincs semmi program. 3 fele?
- Tökéletes.
- Jolvan. Szia!
- Szia! - majd kinyomtam.
- Luce volt.. - fordultam David felé. - Megtörtént a
leánykérés.. és délután
átmegyünk, ha nem gond.
- Hát volt egy kis tervem, de akkor átrakjul
estére - szomorkodott el David.
- Mire gondolsz?! - mosolyogtam, közben én tudtam, hogy
enmgem akar. :)
- Tudod te azt! - vigyorgott.
- Akkor mire várunk? - húztam fel a
szemöldököm.
- Arra, hogy megetesd Dylant és lefektesd aludni.
- Jajj... tényleg. Várj a hálóban,
mindjárt megyek.
- Rendben - csapott rá a fenekemre.
Ezzel David elment a hálóba ls pedig Dylannel
foglalkoztam, majd David után mentem. Másfél
óra után lihegve feküdtünk az ágyon,
összebújva. Még fél óra pihenés
után Dylan a tudtunkra adta, hogy felkelt. Elkezdett
sírni.
- Majd megyek - mondtam.
- Maradj csak.. - ezzel David kikászálódott az
ágyból majd pár perccel később Dylannal
tért vissza. Befektette közénk, majd ott
játszottunk vele. Közben én távoztam, hogy
elkezdjem az ebédet csinálni. Fél 1re kész
is lettem.
- Gyertelk, ebéd - kiáltottam a fiúknak.
- Megyünk - hallottam a választ és már a
konyhába is jöttek. Azaz repültek. David a levegőben
tartotta Dylant és közben olyan ahngot adott ki, mint egy
repülő. A kicsi nagyon élvezte, nagyokat nevetett.
Ebéd után tartottunk egy kis csendes pihenőt, majd 3kor
elindultunk Lucyékhoz.
***