All memories are lost in time...
33. fejezet
Amikor megérkeztünk
Lucyékhoz, Pierre és Chloe már ott volt.
Bementünk, végigpusziltunk mindenkit és
leültünk beszélgetni.
- Na, Luce... Arra gondoltunk, hogy tarthatnánk 3as esküvőt
- vetette fel Chloe.
- Kik gondoltak mire? - kérdezett vissza.
- Hát Mandy, David, Pierre meg én.
- Héjj! Ti elejétől fogva tudtátok? - esett le a
tantusz Lucynak.
- Hát ő... - magyarázkodott Chloe. - Én nem olyan
régóta tudom.
- Mandy? - kézett ekkor rám számonkérően.
- Én Párizsba tudtam meg és véletlenül
elszóltam magam...
- Na szép - tette a durcit Luce, de nem bírta
tovább, így elnevette magát. - Semmi baj.
- Uhh... Nagy kő estett le a szívemről - könnyebbültem
meg.
Megbeszéltük az esküvőt és annak
szervezését. Nem akart egyikünk se nagy
esküvőt, szóval arra gondoltunk, hogy szűk családi
és baráti kör, semmi több. Közbe Dylan
éhes lett, így elvonultam vele és megetettem.
Miután jól lakott, elaludt a kicsi, így
visszavonultam a babakocsiba, majd leültem a többiehez.
Mielőtt eljöttünk Lucyékhoz Daviddel
lebeszéltük, hogy Dylan keresztapja Chuck lesz, csakhogy ő
még nem tudott erről, szóval meg kell osztani vele. Meg
is tettem amint visszaértem.
- Itt is vagyok - mosolyogtam.
- Látuk - vicelődött David, mire én oldalba
böktem.
- Ha-ha-ha. Szóval eszembe jutott valami. Ugyebár Lucy
Dylan keresztanyja és azt szeretnénk ha Chuch, te
lennél a keresztapja.
- 1000 örömmel elvállalom - virult ki teljesen.
- Köszönjük - mondta Dace majd Pierrek felé
fordult. - Majd a következőé, ti elsztek! - kacsintottam.
- Rendben - mosolyogtak.
6 fele elindultunk haza. Mikor megérkeztünk hamar
megvacsiztunk megfürödtünk és leültünk
TV-zni. Aztán elálmosodtunk és
lefeküdtünk aludni.
Gyorsan teltek a napok, hetek, hónapok. Novemberbe
elkezdtük szervezni az esküvőt. Ugyan olyan
meghívóink lettek csak annyiban
külöböztek, hogy más-más név volt
rajta. Átvittem apának a meghívót.
Meghívtam Margaretet is és a családját is.
November utolsó hetében esküvői ruhák
után néztünk. Csajokkal egyeztettem telefonon
időpontot.
-Szia Mandy! - vette fel Luce. - Pont hívni akartalak.
- Szia Luce! Ideje lenne esküvői ruha után nézni,
nem gondolod?
- Ezért akartalak hívni...
- Na figyu, akkor legyen a találka 2-kor a centrum előtt,
jó?
- Rendben. Felhívjam Chloet is?
- Igen kérni akartam. Köszi.
- Nincs mit. Akkor 2-kor. Szia!
- Szia!
Hamar megebédeltem aztán összeszedtem magam majd
elindultam. 2:10kor még senki nem volt ott, de pár
perccel később....
- Bocsi késtünk - sajnálkodtak.
- Nem is ti lettetek volna, ha nem késtek.
- Jolvanna.. - mondta Luce. - Akkor mehetünk?
- Vágjunk bele!
Pár perc séta után betértünk a
város legnagyobb és legszebb mennyasszonyiruha
üzletbe. Mindhárman megtaláltuk a
tökéletes darabot. Gyönyörű volt mindegyik ruha.
Vettünk pár kiegészítőt is és
láttam Dylannak egy gyönyörű szép alkalmi
ruhát. Nem tudtam ellen álni.
Amikor végeztünk, ketté váltak
útjaink. Beadtam apuhoz a ruhámat, ugyanis nagyon
babonás vagyok.
1 héttel később, mikor felébredtem,
rápillantottam anaptárra és elmosolyodtam.
December 1
***